2 Sámuel 20

1 Vala pedig ott történetesen egy istentelen ember, kinek neve Séba vala, Bikrinek fia, Benjámin nemzetségéből való férfiú. Ez trombitát fuvata, és monda: Nincsen nékünk semmi közünk Dávidhoz, és semmi örökségünk nincsen az Isai fiában. Azért oh Izráel, oszoljatok el, kiki az ő sátorába.

Hagi Benzameni nagapintira mago nera Sibakino, kefo avu'ava'ene ne' mani'ne. Ana nera Bikri nemofokino miko Israeli vahe'mo'za antahisazegu ufe nereno amanage hu'ne, Israeli veamota, Deviti'a tagri nagapinti nera omani'neanki, atreta nontamirega vuta eta hiho. Ama Jesi nemofo'a magore huno erisantima haresuna zana ontamigahie.

2 Eltávozék azért mind az Izráel népe Dávidtól Séba után, Bikri fia után. A Júda nemzetségéből valók azonban mellette maradának az ő királyoknak, a Jordán vizétől fogva mind Jeruzsálemig.

Hige'za Israeli vahe'mo'za Devitina atre'za Siba'ene vu'naze. Hianagi Juda vahe'mo'za Jodani tintetira Devitina avariri'za Jerusalemi vu'naze.

3 Bemenvén pedig Dávid az ő házába Jeruzsálemben, előhozatá a király azt a tíz ágyasát, a kiket otthon hagyott vala a ház őrzésére; és őrizet alá rekeszté és tápláltatá azokat; de hozzájok be nem méne. És őrizet alatt lőnek haláloknak napjáig, özvegységben élvén.

Hagi Deviti'a Jerusalemima uhanatino noma'ama ome enerino nemanino'a, 10ni'a henka a'nema'ama kuma kegava hiho hige'za Jerusalemima mani'naza a'neramina zamavareno mago nompi zamantege'za mani'nageno ne'zane mago'azana nezamino mago'a vahe huzmanteg'za kegava huzmante'naze. Hianagi ana a'nea ome zamanteno omasege'za, ana a'nemo'za kento ane manizaza hu'za mani'ne'za ufri'naze.

4 Monda pedig a király Amasának: Gyűjtsd össze nékem a Júda nemzetségét három nap alatt, és magad is itt légy jelen.

Hagi Deviti'a amanage huno Amasana asmi'ne, 3'a knamofo agu'afi kagrane Juda vene'nea ke hunka amare eme atru hiho!

5 Elméne azért Amasa, hogy összegyűjtse Júdát, de több ideig késék, mint a hogy a király meghagyta vala néki.

Higeno Amasa'a vuno mika Juda vene'nea ome kehu atru hu'neanagi, ana eri'zama ome eriana kini ne'mo'ma hu'nea kna agatereno za'zate ana eri'zana eri'ne.

6 Monda akkor Dávid Abisainak: Ímé majd gonoszabbul cselekeszik velünk Séba, Bikrinek fia, Absolonnál: Vedd magad mellé a te uradnak szolgáit, és kergesd meg őt, nehogy erős városokat szerezzen magának, és elmeneküljön előlünk.

Hagi Deviti'a amanage huno Abisaiana asmi'ne, Absalomu'ma hurante'nea hara agatereno Bekri nemofo Siba'a menina ra ha' hurantegahie. E'ina hu'negu ru tatreno mago'a hanavenentake vihu me'ne'nia rankumapi ufre'nigi, hankave sondia vaheni'a zamavarenka arotago hunka vuo.

7 Kimenének azért ő utána a Joáb emberei, és a Kereteusok és Peleteusok és az erősek mindnyájan, és kimenének Jeruzsálemből, hogy üldözzék Sébát, Bikrinek fiát.

Hagi Abisaia'ene Joapukea mika sondia vahe'zniane, kini ne'ma kegavama hunentaza hanavenentake sondia vahe'ene Kireti vahe'ene Peliti vahe'enena nezamavareke, Jerusalemi kumara atre'za Bikri nemofo Sibanku ome hakeku vu'naze.

8 Mikor pedig ama nagy kősziklánál voltak, mely Gibeonnál van, Amasa jöve eleikbe; Joáb pedig ruhájába öltözvén, az ő ruháján felül derekához övedzett fegyvere a hüvelyében vala, mely mikor Joáb ment, leesék.

Hagi ra have me'nere Gibioni kumate vazageno, anante Amasa'a ome tutagiha' huzamante'ne. Hagi Amasama azeri frufra hunaku Joapuma nevigeno'a, ha' kukena atanineno zaza bainati kazina amu nofipi rusi hu'nea bainati kazimo'a evurami'ne.

9 És monda Joáb Amasának: Egészségben vagy-é atyámfia? És Joáb megfogá jobbkezével az Amasa szakálát, mintha meg akarná csókolni.

Hagi Joapu'a Amasana musenke hunteno, nenafuga kagra knare hu'nano? Nehuno Joapu'a ome agazafeno antako hunte'naku'ma hiaza huno tamaga azanura agi' azokate azeri'ne.

10 Amasa azonban nem őrizkedék a fegyvertől, mely Joáb kezében vala, és általüté őt az ötödik oldalborda alatt, és kiontá a bélit a földre, és noha többször nem üté által, mindazáltal meghala; Joáb pedig és Abisai, az ő atyjafia, üldözék azután Sébát, a Bikri fiát.

Hagi Joapu'ma osi kazima azampima eri'neana Amasa'a onkeno, kegava osigeno Joapu'a ana osi kazinu rimpa reraragufegeno rimpamo'a mopafi herafirami'ne. Hagi Joapu'a ru'enena akasino ore'neanki, magoke zupa Amasana kazina regeno fri'ne. Joapu'ene negna Abisaikea Bikri nemofo Sibana rotago huke vu'na'e.

11 Megálla pedig az Amasa teste felett Joábnak egy szolgája, és monda: Valaki Joábbal tart és Dávidnak javát kívánja, Joáb után siessen.

Hagi Joapu kazigati mago sondia ne'mo otino, Amasa'ma frino me'nere oti'neno kezatino, Joapune Devitintegama ante'naku'ma hanamoka Joapu avaririo.

12 Amasa pedig fetreng vala a vérben az útnak közepén; látván pedig egy ember, hogy ott mindenki megálla, kivoná Amasát az útról a mezőre, és ruhát vete ő reá; mivel látta, hogy valaki csak arra ment, mind megállott.

Hagi Amasa'a ka amu'nompi mase'neno, agra'a kora timpi maseno hapa nerege'za, sondia vahe'mo'za, anante eme oti'ne'za uruha nehazageno, kezamatia ne'mo'a Amasana kampinti avazu huno hozafi ome netreno, nakare ku erino refitente'ne.

13 Minekutána pedig kivonták az útról, minden ember Joáb után siet vala, hogy üldözzék Sébát, Bikrinek fiát.

Hagi Amasa avufgama kampinti'ma eri atrege'za, maka vahe'mo'za Joapuna avariri'za Bikri nemofo Sibana ahenaku vu'naze.

14 És általméne Séba Izráelnek minden nemzetségein, Abelán és Béth-Maakán, és egész Béreán, kik egybegyűlvén, követik vala őt.

Hagi Siba'a mika Israeli naga nofi'mofo mopafi vugatereno, Abel-Betmaka vu'ne. Hagi Beriti nagara agri nagaki'za agrane hagerafi'za kuma agu'a ufre'naze.

15 És eljövén, körülfogták őt Abelában Béth-Maaka városában, és nagy töltést emelének a város ellen, mely a kőfallal egyenlő volt; és az egész nép, mely Joábbal vala, rombolá, hogy ledöntse a kőfalat,

Hagi Joapu sondia vahe'mo'za Abeli kumara avazagi kagite'za, kumamofo have kegina tavaontera mopa kate'za ante marerite'za, anante mani'ne'za ana have kegina nefragazageno,

16 Akkor kiálta egy eszes asszony a városból: Halljátok meg, halljátok meg! Mondjátok meg, kérlek, Joábnak: Jőjj ide hozzám, valamit mondok néked!

ana kumapinti mago knare antahintahine a'mo kezanke huno, Tamagesa anteta antahiho, nagra Joapu'ene keaga hugahuanki kehinkeno erava'o hino.

17 Ki mikor hozzá ment, monda az asszony: Te vagy-é Joáb? Felele: Én vagyok. Ki monda néki: Hallgasd meg a te szolgálóleányodnak szavát. És felele: Meghallgatom.

Higeno ana kema nentahino, Joapu'ma erava'o higeno, ana amo antahigeno, Kagra Joapugo higeno Joapu'a kenona huno, Izo nagre. Higeno ana a'mo'a asamino, eri'za a'kamo'na hanua nanekea antahio, higeno Joapu'a huno, Izo nentahue.

18 Akkor monda az asszony: Korábban azt szokták mondani: Kérdezzék meg Abelát, és úgy végeztek.

Hagi ana a'mo huno, Korapara amanage hu'za nehazane, mago'a hazanke'zama eri antefatgoma hunakura, Abeli kumate kva vahete vunka keaga eri antefatgo hugahane hunege'za ana hu'za keaga erinte fatgo nehazane.

19 Én Izráel békeszerető hívei közül való vagyok, te pedig el akarsz pusztítani egy várost és anyát Izráelben? Miért akarod elnyelni az Úrnak örökségét?

Hagi tagra Israeli vahe'mota ha' osu fru vahe mani'nonanki, nahigeta Israeli mopafima agima me'nea rankumara eri haviza hu'za nehaze. Na'a higeta Ra Anumzamofo zana eri haviza hu'za nehaze?

20 Akkor felele Joáb, és monda: Távol legyen, távol legyen az én tőlem, hogy elnyeljem és elveszessem!

Higeno Joapu'a kenona huno, I'o, nagra ama kumara eri haviza hu'za nosue.

21 Nem úgy van a dolog, hanem egy ember az Efraim hegységéből való, a kinek neve Séba, a Bikri fia, felemelte kezét Dávid király ellen: adjátok kézbe azt egyedül, és elmegyek a város alól. És monda az asszony Joábnak: Ímé majd kivetjük a kőfalon a fejét néked.

Hagi Efraemi agona mopafinti ne' Bekri nemofo Siba'a kini ne' Devitina ha'renteteno freno kumatamifi emani'ne. Hagi e'ina neke avrenamige'na atre'na va'neno. Hagi ana a'mo Joapuna kenona hunteno, Menintfa ana ne'mofo agenopa akafrita kuma keginamofo fegi'a mate vanunketa kegahaze.

22 Elméne azért az asszony nagy eszesen az egész községhez, és elvágatá Sébának, a Bikri fiának fejét, és kiveték Joábnak. Akkor megfuvatá a trombitát, és hazaoszlának a város alól kiki az ő sátorába, Joáb pedig hazaméne Jeruzsálembe, a királyhoz.

Anante ana a'mo'a knare antahizama'a mika vahe ome zamasamige'za, ana vahe'mo'za Bekri nemofo Sibana ahe'za agenopa'a akafri'za Joapu ome mate vumi'naze. Ana higeno Joapua ufereno sondia vahe'a zamazeri atru huteno huzmantege'za nozmirega nevazageno, Joapu'a kini netega Jerusalemi vu'ne.

23 Joáb pedig Izráel egész serege felett való volt, Benája pedig, Jójadának fia, a Kereteusok és Peleteusok vezére vala.

Hagi Joapu'a ete mika Israeli sondia vahe'mokizmia vugote kvazimi manigeno, Jehoiata nemofo Benaia'a, Kereti vahe'ene Peleti vahe'ma Devitinte'ma kva hunentaza hanavenentake sondia vahe'tamimofo kva ne' mani'ne.

24 Adorám pedig adószedő, és Jósafát, Ahiludnak fia, emlékíró vala.

Hagi Atoramu'a kazokzo eri'zama e'neri'za vahete kva mani'ne. Hagi Ahiruti nemofo Jehosafati'a kamani avontafe kegava hu'ne.

25 Séja íródeák, Sádók pedig és Abjátár papok valának.

Hagi Siba'a avoma kreno eri fatgo hu eri'za kegava hu'ne. Hagi Abiatake Zadokukea pristi netre mani'na'e.

26 A Jairból való Ira is Dávidnak fő embere vala.

Hagi Jaira nagapinti ne Ira'a, Devitina agri'a pristi ne' mani'ne.