< 2 Sámuel 2 >

1 Ezek után lőn, hogy megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Felmenjek-é Júdának valamelyik városába? Kinek felele az Úr: Menj fel. És monda Dávid: Hová menjek? Felele: Hebronba.
To pacoengah David mah Angraeng khaeah, Judah prae thung ih vangpui maeto ah ka caeh han maw? tiah a naa. Angraeng mah anih khaeah, Caeh tahang ah, tiah a naa. David mah, Naa ah maw ka caeh han? tiah a naa. Angraeng mah, Hebron ah, caeh han thuih pae.
2 Felméne azért oda Dávid és az ő két felesége is, Ahinoám, a Jezréelből való, és Abigail, a Karmelből való, Nábál felesége.
To pongah David loe a zu hnik; Jezreel ih kami Ahinoam hoi Karmel ah kaom Nabal ih zu Abigail to caeh haih.
3 És embereit is, a kik vele valának, felvivé Dávid, kit-kit a maga házanépével, és lakának Hebron városaiban.
David loe a taengah kaom kaminawk hoi angmah ih canawknawk boih to a caeh haih; nihcae loe Hebron vangpui ah oh o.
4 És eljövének Júda férfiai, és ott felkenék Dávidot királynak a Júda házán. Mikor pedig megjelentették Dávidnak, mondván: A Gileádból való Jábes emberei voltak azok, kik eltemették Sault;
To naah Judah kaminawk Hebron vangpui ah angzoh o moe, David to Judah imthung takoh siangpahrang ah oh hanah situi bawh o. Jabesh Gilead ih kaminawk mah David khaeah, Saul ih qok loe kaicae mah aphum o boeh, tiah thuih pae o.
5 Követeket külde Dávid a Gileádból való Jábes embereihez, és ezt izené néki: Áldottak vagytok ti az Úrtól, kik ezt az irgalmasságot cselekedtétek a ti uratokkal, Saullal, hogy eltemettétek;
To naah David mah Jabesh Gilead vangpui ah laicaeh to patoeh moe, Na angraeng Saul khaeah tahmenhaih nam tueng o sak moe, na phum o pongah, Angraeng mah tahamhoihaih na paek o nasoe.
6 Annakokáért most az Úr cselekedjék veletek irgalmasságot és igazságot; sőt én is ezt a jót teszem veletek, hogy ezt cselekedtétek;
Angraeng mah vaihi nangcae khaeah tahmenhaih hoi loktang amtuengsak nasoe; hae hmuen hae na sak o pongah, kaimah doeh kahoih to baktih poekhaih to nangcae nuiah kam tuengsak toeng han.
7 Most azért a ti kezeitek erősödjenek meg, és legyetek erős férfiak, mert megholt a ti uratok Saul, és immár engem felkent királynak Júda háza önmagán.
Vaihi na thacak o sak loe, palungthin cak o sak ah; na angraeng Saul loe duek boeh; vaihi Judah imthung takoh mah kai hae nihcae ih siangpahrang ah situi ang bawh o boeh, tiah lokpat pae.
8 Abner pedig, a Nér fia, a ki Saulnak fővezére vala, felvevé Isbósetet, a Saul fiát, és elvivé Mahanáimba.
To naah Ner capa Abner, Saul ih misatuh angraeng mah, Saul capa Ish-Bosheth to lak moe, Mahanaim ah caeh haih,
9 És királylyá tette őt Gileádon, Asuron és Jezréel városán, és az Efraim és Benjámin nemzetségein, és az egész Izráelen.
Gilead prae, Ashuri kaminawk, Jezreel vangpui kaminawk, Ephraim prae, Benjamin prae hoi Israel prae boih nuiah siangpahrang ah a suek.
10 Negyven esztendős vala Isbóset, Saul fia, mikor uralkodni kezde Izráelen, és két esztendeig uralkodék. Csak Júdának háza követé Dávidot.
Israel siangpahrang ah oh naah Saul capa Ish-Bosheth loe saning quipalito oh boeh; anih loe saning hnetto thung siangpahrang ah oh. Toe Judah imthung takoh loe David hnukah bang o.
11 Lőn pedig az időnek száma, míg Dávid király volt Hebronban Júdának házán, hét esztendő és hat hónap.
David loe Heron vangpui ah oh moe, Judah imthung takoh nuiah saning sarih, khrah tarukto thung siangpahrang ah oh.
12 És elméne Abner, a Nér fia, és Isbósetnek, a Saul fiának szolgái Mahanáimból Gibeonba.
Ner capa Abner hoi Saul capa Ish-Bosheth ih kaminawk loe, Mahanaim hoiah tacawt o moe, Gibeon ah caeh o.
13 Joáb is Sérujának fia, és a Dávid szolgái elmenvén, összetalálkozának azokkal a Gibeon halastavánál, és maradának ezek a halastón innét, amazok pedig a halastón túl.
Zeruiah capa Joab hoi David ih tamnanawk loe caeh o moe, Gibeon tuili taengah angqum o; kami abu maeto loe tuili ho bangah anghnut o, kalah kami abu maeto loe tuili haebang ah anghnut o.
14 Akkor monda Abner Joábnak: Nosza álljanak elő néhányan az ifjak, és viaskodjanak előttünk. És monda Joáb: Hát álljanak elő.
To naah Abner mah Joab khaeah, Thendoeng thoemnawk angthawk o nasoe loe, aicae hmaa ah amhai o nasoe, tiah a naa. To naah Joab mah, Hoih, angthawk o nasoe loe, amhai o nasoe, tiah a naa.
15 Felkelének azért és egyenlő számban általmenének a Benjámin nemzetéből és a Saul fiának, Isbósetnek seregéből tizenketten, és a Dávid szolgái közül is tizenketten.
To pongah angthawk o moe, Saul capa Ish-Bosheth ih kami, Benjamin acaeng hatlai hnetto hoi David ih tamna hatlai hnettonawk to caeh o.
16 És kiki az ő társának fejét megragadá, és fegyverét oldalába üté; és egyenlőképen mind elhullának; és nevezék azt a mezőt Helkáth-Hassurimnak, mely Gibeonban van.
Nihcae loe maeto hoi maeto ih lu ah ang naeh o moe, panak ah haita hoiah angthun o; to naah nihcae boih nawnto amtimh o moe duek o; to pongah Gibeon vangpui taengah kaom to ahmuen to Helkath-Hazzuim, tiah kawk o.
17 És felette erős harcz lőn azon a napon, és megvereték Abner és az Izráel népe a Dávid szolgái által.
To na niah misa angtukhaih loe paroeai nung. David ih tamnanawk mah Abner hoi Israel kaminawk to pazawk o.
18 Három fia vala pedig ott Sérujának: Joáb, Abisai és Asáel; Asáel pedig könnyű lábú vala, mint egy vadkecske, mely a mezőn lakik.
Zeruiah ih capa Joab, Abishai hoi Asahel cae loe to ah oh o; Asahel loe tasuk baktiah angtawt loe.
19 És Asáel üldözé Abnert; és se jobbfelé, se balfelé nem tére ki Abner után való futásában.
Asahel loe banqoi bantang amkhraeng ai ah, Abner to patom poe.
20 Hátratekintvén pedig Abner, monda: Te vagy-é Asáel? Felele: Én vagyok.
Abner mah hnukbang angqoi moe, Asahel nang maw? tiah a naa. Asahel mah, Kai bae, tiah a naa.
21 És monda néki Abner: Térj másfelé, vagy jobbkézre vagy balkézre, és fogj meg egyet az ifjak közül, és foszd ki őt mindenéből; de Asáel nem akarta őt elhagyni.
To naah Abner mah, Banqoi bangah maw, to tih ai boeh loe bantang bangah maw anqoih lai ah; thendoeng maeto naeh ah loe, anih ih maiphaw to la paeh, tiah a naa. Toe Asahel loe amkhraeng ai ah Abner hnukah patom poe.
22 Ismét monda Abner Asáelnek: Menj el hátam mögül. Miért verjelek téged a földhöz? És micsoda orczával menjek Joábhoz, a te bátyádhoz?
Abner mah Asahel khaeah, Kai na patom hmah loklam amkhraeng lai ah, tiah a naa let; longah amtimh hanah nang to kang hum han maw? To tiah kang sak nahaeloe kawbangmaw namya Joab hmaa ah mikhmai ka padai thai tih? tiah a naa.
23 Mikor azért semmiképen nem akart eltérni, általüté őt Abner a dárda végével, az ötödik oldalcsontja között, és hátul jöve ki a dárda; és elesék azon a helyen, és ugyanott meghala. És lőn, hogy mindazok, a kik arra a helyre érkezének, a hol Asáel elesett és meghalt vala, megállának.
Toe Asahel mah loklam amkhraeng taak ai ah patom let pongah, Abner mah tayae hoiah Asahel ih zok to takhawh pae, tayae loe hnukbang khoek to pra; anih loe to ahmuen ah amtimh moe duek; Asahel duekhaih ahmuen kapha kaminawk boih loe to ah angdoet o.
24 Joáb pedig és Abisai tovább üldözék Abnert; és midőn a nap lement, elérkezének az Amma halmára, mely Giah átellenében vala, a Gibeon pusztája melletti úton.
Toe Joab hoi Abishai mah Abner to patom hoi; niduem naah loe Gibeon taw bangah caehhaih Giah vangpui taengah kaom, Amma mae to a phak hoi.
25 Akkor egybegyülekezének az Abner után való Benjámin fiai, egy csoportot alkotva, és megállának egy halomnak tetején.
To naah Benjamin kaminawk loe misatuh abu maeto ah angcu o moe, Abner hnukah mae nuiah angdoet o.
26 És kiálta Abner Joábnak, és monda: Vajjon szűntelenül öldökölnie kell-é a fegyvernek? Nem tudod-é, hogy siralmas lesz ennek a vége? És meddig nem mondod a népnek, hogy térjenek vissza testvéreiknek hátukról?
Abner mah Joab to lokdueng, Sumsen mah kami paaeh poe tih boeh maw? Hnukkhuem ah loe khaa parai tih, tiah na panoek ai maw? Angmacae nawkamya patom han ai ah, natuek naah maw nangmah ih kaminawk lok na thuih pae han? tiah a naa.
27 És monda Joáb: Él az Isten, hogy ha te nem szólottál volna, bizony már reggel eltávozott volna a nép, és nem kergette volna az ő atyjafiait.
Joab mah, Sithaw hing baktih toengah, nangmah lok na thui ai nahaeloe, khodai naah ni kai ih kaminawk mah angmacae nawkamyanawk to patom ai ah om o tih, tiah a naa.
28 Trombitát fuvata azért Joáb, és megálla az egész nép, és nem üldözék tovább Izráelt, és nem harczolának tovább.
To pongah Joab mah mongkah ueng naah, kaminawk boih mah Israel kaminawk patom ai ah oh o, tuh doeh angtuh o ai, anghak o boih.
29 Abner pedig és az ő vitézei azon az egész éjszakán mennek vala a mezőségen, és általkelének a Jordánon, és az egész vidéket bejárván, jutának Mahanáimba.
Abner hoi anih ih kaminawk loe, aqum puek azawn ah caeh o moe, Jordan vapui to angkat o; Bithron prae to poeng o pacoengah, Mahanaim vangpui to phak o.
30 Joáb pedig megtérvén Abner üldözéséből, összegyűjté az egész népet, és hiányozának Dávid szolgái közül tizenkilenczen és Asáel.
To naah Joab loe Abner patom ai ah amlaem moe, angmah ih kaminawk to pakhueng naah, Asahel hoi David ih tamna hatlai takawtto om o ai boeh.
31 A Dávid szolgái pedig Benjámin nemzetéből, az Abner szolgái közül háromszázhatvan embert ölének meg, a kik meghalának.
Toe David ih tamnanawk mah, Abner khaeah kaom Benjamin ih kaminawk to cumvai thum, quitarukto hum pae o.
32 És felvevén Asáelt, eltemeték őt atyjának sírboltjában, mely Bethlehemben vala. Joáb pedig és az ő vitézei egész éjjel menve, Hebronban virradának meg.
Asahel to lak o moe, Bethlehem ah ampa ih taprong ah aphum o. To pacoengah Joab hoi anih ih kaminawk loe aqum puek caeh o, khodai naah Hebron vangpui to a phak o.

< 2 Sámuel 2 >