2 Sámuel 19
1 És megjelenték Joábnak, hogy a király siratja és gyászolja Absolont.
Joab koma chun, “Lengpa David chun Absalom pul adou lel in akap kap jeng tai,” tithu agalhung tan ahi.
2 És gyászra fordult a szabadulás azon a napon az egész népre nézve, mert a nép azon a napon hallja vala, hogy beszélik: Így bánkódik a király az ő fián.
Hijeh chun hiche nikhoa gal kijo chu mipi abonchauva din pul douna a sohdoh jo tan ahi; ijeh-inem itileh hiche nikho hin mipin abonchan ajauvin, “Lengpan achapa thi pul adou lel lheh jenge,” akititai.
3 És belopózkodék a nép azon a napon, bemenvén a városba, mint lopózkodni szokott a nép, mely szégyenli magát, hogy a harczból elmenekült.
Sepaite jong chu hiche nikho hin guhthim chan khopi sunga ahung kijot lut’uvin, gal alel niuva jachat thoh'a hung vah lut bangin ahung lut tauve.
4 A király pedig eltakarván orczáját, fenszóval kiáltja vala a király: Édes fiam, Absolon! Absolon, édes fiam! szerelmes fiam!
Hichun lengpan amai akhut in akikhun, othongje jun lengpa akap jah jengin, “Vo Absalom, kachapa!” atin asam sam jeng’e.
5 Akkor méne Joáb a házba a királyhoz, és monda: Megszégyenítetted e mai napon minden te szolgáidnak orczáját, kik e mai napon a te lelkedet megszabadították, és a te fiaidnak és leányidnak lelkeit, és feleségidnek lelkeit, és ágyasidnak lelkeit;
Hichun Joab jong lengpa insunga ahung lut’in hitin aseitei, “Tuni hin nangman na sepaite jouse hinkho ahin, nangma hinkho ahin, nachate numei le pasal jouse hinkho jong chule najite leh nathaikem ho hinkho huhhing'a pang jouse mai najum sah tai ati.
6 Szeretvén azokat, a kik téged gyűlölnek és gyűlölvén azokat, a kik téged szeretnek; mert kijelentetted ma, hogy előtted a vezérek és szolgák mind semmik; mert tapasztaltam ma, hogy csak élne Absolon, ha mi mindnyájan meghaltunk volna is ma, jobbnak tetszenék néked.
Ipijeh-inem itileh nangman nahot bolte nalungset jon, nalungset te joh nahot boljo tai. Ajeh chu tunin nangman kichen tah in naseidoh tan, gal lamkaiho leh sepaite hi nang dinga imacha louva pang danin nabol tan ahi. Ijeh-inem itileh tuni hin Absalom chu kihing hoi hen lang keiho hi kabonchauvin thigam jengu leng nangma nalung lhaijo ding ahi.
7 Azért most kelj fel, menj ki, és szólj kedvök szerint a te szolgáidnak; mert esküszöm az Úrra, hogy ha ki nem jössz, ez éjjel egy ember sem marad melletted, és ez gonoszabb lesz reád nézve mindama nyomorúságnál, mely veled történt ifjúságodtól fogva, mind e mai napig.
Hijeh chun tun kipatdoh in lang pot doh pai pai jengin lang nasohte koma thu ngeitah tah in hung sei loiyin; ijeh-inem itileh Pakai mina kihahsel kahi, nangma nahung potdoh louva ahileh tujan jenga jong hi mihem khat’a khat chan jong nagepi louhel ding ahitai; chuti hen lang hileh, nachapa gollhangpa a kona nachunga hung lhung thilse hijat sanga jong hiche thilsoh ding hi khohjo ding ahi,” ati.
8 Felkele azért a király és leüle a kapuban, és hírül adták az egész népnek, mondván: Ímé a király a kapuban ül. Akkor mind az egész nép eleibe jöve a királynak. Izráel pedig elmenekült, kiki az ő sátorába.
Chuphat’in lengpa jong akipat doh jengin kelkot phunga atouna a chun atoutai. Hichun mipi abonchauva jah dingin aseipeh tai, “Vetan, lengpa khu kelkot phungbula atou tai,” atiuva ahileh; chuphat’in mipi ho chu abomnchauvin lengpa angsunga ahung kitol lutsoh tauve, Israel chate Absalom nungjui ho vang chu ama ama inlam cheh a ajam lut soh tauve.
9 Mind az egész nép között pedig nagy veszekedés vala Izráelnek mindenik nemzetségében, kik ezt mondják vala: A király szabadított meg minket a mi ellenségeinknek kezéből, a Filiszteusok kezéből is ő szabadított meg; és most Absolon elől elmenekült az országból.
Israel phung chujat lah a chun mipi abonchan aboilah lah jenguvin, hitin aseiyuve, “Lengpa David chun imelmateu khut’a kona jong inahuhhingu uva chule Philistines te khut akon a jong eina sochat sah u ahin, hinlah Absalom agin jeh a gamsunga kona jamdoh ahitai atiuve.
10 Absolon pedig, kit felkentünk vala, meghalt a hadban. Mit késtek azért hazahozni a királyt?
Chule tua ichunguva leng chang dinga thao inupau Absalom la galmu nin athitan. Chuti ahileh ibola David chu ileng diuva elekoukit dadiu ham? akitiuve.
11 Dávid király pedig elkülde Sádók és Abjátár papokhoz, mondván: Szóljatok a júdabeli véneknek, ezt mondván: Mi az oka, hogy utolsók akartok lenni a királynak hazahozásában? Mert az egész Izráelnek szava eljutott a királynak házába.
Hichun David lengpan jong thempu te ni Zadok le Abiathar koma thu athot’in hitin aseiye, “Judah mi upate koma seipeh lhon in lang, ‘Lengpa koma Israel dang jouse thu hung lhungsoh ta, ipi dinga nang ho hi lengpa in'a puilut kit ding thuseiya anukhahpen a pang naiuvem?
12 Én atyámfiai vagytok, én csontom és én testem vagytok; miért lesztek tehát utolsók a királynak hazahozásában?
Nangho hi keima inkote mong mong, kaphe le kathisan nahiuve; ahileh ipi dinga nang ho lengpa puiding thusei nukhah a napan diu ham?’ ati tilhon'in.
13 És Amasának azt mondjátok: Nemde te is nem én csontom és testem vagy-é? Úgy cselekedjék velem az Isten és úgy segéljen, ha nem leszel a sereg fővezére minden időben én előttem Joáb helyett.
Chujong leh Amasa kitipa koma jong nasei peh lhon ding, ‘Nang hi keima thisan le phe mong nahi lou ham? Tua lhah nang hi Joab panmun khela sepaite lamkaiya napan lou poupouva ahileh Pathenin abolnom nomin eibol hen, akhoh cheh jon jong eibol hen, kapan sah ding nahi,’ tin a seiye, nati lhon ding ahi,” ati.
14 És megnyeré Júda minden emberének szívét, mint egy emberét, kik elküldének a királyhoz: Jőjj haza mind te, mind a te szolgáid.
Hichun Amasa chun Judah mite chu mihem khat sheh abahsah jengin alungu kitoh del’in, athu nun’in, hijeh chun amahon thu ahin thot paiyun, lengpa henga chun, “Nang le nasepaite nabonchauvin hung kile kit jeng uvin,” atiuvin ahi.
15 Hazatére azért a király; és a mint a Jordánhoz érkezék, Júda férfiai Gilgálba menének, hogy a királynak eleibe jussanak, és általvigyék a királyt a Jordánon.
Hijeh chun lengpa jong Jerusalem ahung kile kit tan ahi. chule Jordan vadung ahung lhung tan ahile Judah jong chu lengpa lamtoa Jordan vadunga apui galkai din ahungun Gilgal ahung lhung taove.
16 Siete pedig Sémei is, Gérának fia, a Bahurimból való Benjáminita, és ő is a Júda nemzetségével eleibe méne Dávid királynak.
Gera chapa Shimei kitipa Benjamin phunga mipajong chu Bahurim khoa pat’in David lengpa lamto din kino tah in Judah mite chutoh ahung kilhon suh tai.
17 És ezer ember vala ő vele Benjámin nemzetségéből, és Siba, a Saul házában való szolga, és tizenöt fia, és húsz szolgája is vele valának, és általmenének a Jordánon a király előtt.
Chule midang Benjamin phunga kon misangkhat, Saul insunga dia sepai jalamkai Ziba jaonan, chule Ziba chapate somlenga le asoh somni toh ahung thaovin Jordan vadung a lengpa kimupi din ahung lhailhao vin ahi.
18 Kompot is vivének által, hogy a király háznépét általhozzák, és hogy kedve szerint cselekedjenek. Sémei pedig Gérának fia, térdre esék a király előtt, mikor a Jordánon általment.
Hitichun lengpa leh a ingsungmite chutoh Jordan vadung ahung galkai un, kithopi nathei chan in ejakai in amachu akitho piu vin ahi. Shimei dinga David khutona lengpan Jordan vadung ahin galkai ding toh lhonin, Shimei chu ama angsungah abohkhup in ahi.
19 És monda a királynak: Ne tulajdonítsa vétkül nékem az én uram az én álnokságomat; és ne emlékezzél meg arról, hogy gonoszul cselekedék veled a te szolgád azon a napon, a melyen az én uram, a király Jeruzsálemből kiméne, hogy szívére venné a király;
Shimei chu ataovin, “kapakai lengpa, lungset tah in neingaidam in,” nangman Jerusalem nadalhah a nalhachan thil phalou tah tah kabol hochu heimil inlang nalungsungah jong umsah datan ati.
20 Mert elismeri a te szolgád, hogy én vétkeztem, és ímé az egész József nemzetsége közül én jöttem ma először, hogy a királynak, az én uramnak eleibe menjek.
keiman kahei echan a chonse kahi hitam. Hijeh achu tunia hilai mun hung kahi, Israel te jouse lah a dinga kapakai lengpa lamto masapen a.
21 És felele Abisai, Sérujának fia és monda: Nem ölöd-é meg azért Sémeit, hogy káromlásokat szólott az Úrnak felkentje ellen?
Chuin Zeruiah chapa Abishai in asei in, Shimei hi thading ahi, ajeh chu aman leng thao kinupa hi agaosap ahi.
22 Monda pedig Dávid: Mi közöm van veletek, Sérujának fiai, hogy ellenkezni akartok velem ma? Ma kellene-é embert ölni Izráelben? Mintha nem tudnám, hogy ma lettem újonnan Izráel királya.
Hichun David in ahinsei in, Zeruiah chapa kon nang nadoh beh ham ati. Epi dinga tonia nangma keima melma a pang gu nahim? Tonihi achaini ahipoi, ajeh chu tonia hi keima Avella Israel te leng kahikit ahitai ati.
23 És monda a király Sémeinek: Nem halsz meg; és megesküvék néki a király.
Hichun Shimei lamma akihei in, David akihahsellin, nahinkho hi kahing hoi ding ahi ati.
24 Méfibóset is, Saulnak fia eleibe jöve a királynak, és sem lábait, sem szakálát meg nem tisztította, sem ruháját meg nem mosatta attól a naptól fogva, hogy a király elment vala, mindama napig, a melyen békességgel haza jöve.
Chuin Saul tupa Mephibosheth chu Jerusalem ahunsuh in lengpa ahung kimupin ahi. lengpan Jerusalem adalhah nikho apet chun akeng, akhamul chule avon sop ding emacha akhoh sah tapon ahi.
25 És lőn, hogy mikor Jeruzsálemből kijött eleibe a királynak, monda néki a király: Miért nem jöttél volt el velem Méfibóset?
Chuin lengpan adonbut in, Mephibosheth epi dinga keima toh nahung khom lou ham? ati.
26 És ő felele: Uram király, az én szolgám csalt meg engem; mert azt mondotta a te szolgád: Megnyergeltetem a szamarat, és felülök rá, és elmegyek a királylyal; mert sánta a te szolgád.
Hichun Mephibosheth in adonbut in, kapakai kalengpa kasohpa Ziba in eijou lhep in ahi. keiman kaseipih in, ka sangan chu gongtoh in khuti leh lengpa toh kachi khom thei ding ahi kati ajeh chu nangman neihet banga keima hi elbai kahi.
27 És rágalmazott engem, a te szolgádat az én uram, a király előtt; de az én uram, a király olyan, mint az Istennek angyala: azért cselekedjél úgy, a mint néked tetszik!
keima kahungnom lou dan in Ziba in asei in eijoulhep e. ahin keiman kahe nai kapakai kalengpa hi Pathen vantil tabang nahin, hijeh chun nangman nagel a aphai nati ti chun bol tan ati.
28 Mert jóllehet az én atyámnak egész háznépe csak halált érdemlett volna az én uramtól, a királytól, mégis a te szolgádat azok közé helyezéd, a kik asztalodnál esznek. Azért micsoda követelésem és micsoda kérésem volna még a király előtt?
Chule keima le kainsung mite jouse hi athi dinga lom kahi bou ve ka pakai, hinlah hichu hilou vin nangman neijabol in nadokhangah an neineh khompi e! hiche kalvar a chu epi kathum nahlai ding ham?
29 Monda néki akkor a király: Mi szükség többet szólnod? Én megmondottam, hogy te és Siba osztozzatok meg a jószágon.
Nangman aphatai nati, chuin David in adonbut in, nangma le Ziba hi nagam sung chu kitoh chat a nakihop lhon ding in kagel lhatai.
30 És monda Méfibóset a királynak: Elveheti az egészet, csakhogy az én uram, a király békességben haza jöhete.
Chuin Mephibosheth in aseiyin, amachan ding jouse chu petan ati. Nangma damsella nahung kile kit hi keidin aphaset tai kapakai le kalengpa ati.
31 A Gileádból való Barzillai is eljöve Rógelimból, és általméne a királylyal a Jordánon, kisérvén őt a Jordánon.
Gilead mi Barzillai chu Rogelim akon ahungsuh in Jordan vadungah lengpa chu ahung kimupin ahi.
32 Barzillai pedig igen vén ember vala, nyolczvan esztendős, és ő táplálta vala a királyt, míg Mahanáimban lakott; mert igen gazdag ember vala.
Amahi akum ahan tan midam thei tah kum somget ahi tan ahi. chule amahi ahi lengpa Mahanaim aumlai a nehding pipa chu.
33 Monda pedig a király Barzillainak: Jere velem és eltartlak téged magamnál Jeruzsálemben.
Chuin lengpan Barzillai kommah asei in hung inlang keitoh Jerusalem ah hung cheng tan. keiman hilaimun ah chu nangma kavetsui ding nahi ati.
34 Barzillai pedig monda a királynak: Mennyi az én életem esztendeinek napja, hogy én felmehetnék a királylyal Jeruzsálembe?
Hichun Barzillai in ahin donbut in, ahipoi keima Jerusalem chan hung ding in kateh var tai ati.
35 Nyolczvan esztendős vagyok ma, avagy képes vagyok-é még különbséget tenni a jó és rossz között, vagy érzem-é, a te szolgád, ízét annak, a mit eszem és iszom, vagy gyönyörködhetem-é az éneklő férfiak és asszonyok hangjaiban? Miért lenne terhére a te szolgád az én uramnak, a királynak?
Tun keima kum somget kahitan, chule keiman emacha kanupsah pithei aumtapoi. Ju le an jeng jong atui tapon, chule lasa them ho lasah jong kangai nom tapoi. Keimahi kapakai lengpa dia alungkham nabep kahi ding ahitai.
36 Egy kevés ideig óhajtana a Jordánon átmenni a királylyal a te szolgád; miért adna azért a király nékem ily nagy jutalmat?
lengpa toh Jordan lui galkai ding bou chu kangaichat thupi pen ahijoi.
37 Hadd menjen vissza, kérlek, a te szolgád, és hadd haljak meg az én városomban, az én atyámnak és anyámnak temetőhelyében. Hanem inkább ímhol a te szolgád, Kimhám, menjen el ő a királylyal, az én urammal, és cselekedjél úgy vele, a mint néked jónak tetszik.
Chuteng le keima athidia kanu le kapa kivuina gamsunga kakinung le ding ahi. ahin hichehi nasohpa Kimham kachapa ahi. amahi kapakai kalengpa toh kilhon henlang chule nangman napeh nom chan chu aman kisan hen, ati.
38 És monda a király: Jőjjön el velem Kimhám és azt cselekszem vele, a mi néked tetszik; és valamit tőlem kivánsz, megcselekeszem veled.
Chuin lengpa jong anom tan aphai, Kimham toh kachikhom ding chule aman adei nalam chan a kakithopi ding chule adei angai chan kabolpih ding ahi ati.
39 Mikor pedig általkelt a Jordánon az egész nép, és a király is általment, megcsókolván a király Barzillait, megáldá őt, ki visszatére az ő helyére.
Hiti chun mipi jouse chun lengpa toh Jordan chu agalkai tao vin ahi. chuin David in Barzillai chu phatthei aboh a achop jou vin, Barzillai chu a inlam akile kit tan ahi.
40 Általméne pedig a király Gilgálba, és Kimhám ő vele megy vala és Júdának egész népe, a kik a királyt átszállították, sőt Izráel népének is fele.
Chuin lengpan Kimham alhonpin Gilgal akhokel tan ahi. Judah sepai jouse le Israel seapi kehkhat in lampi ah analam touvin ahi.
41 És ímé, Izráelnek minden férfiai eljövének a királyhoz és mondák a királynak: Miért loptak el téged a mi atyánkfiai, a Júda nemzetsége? És hozták által a királyt és az ő háznépét a Jordánon, és Dávidnak minden embereit vele egyetemben?
Ahin Israel mite jouse chu lengpa chungah akiphin taovin, Judah miten lengpa chu natom chahkheh un keihon nang nahin namite ahin Jordan nahung galkai nadiu vin kithopi nading phat eipipouve atiu vin ahi.
42 Felelének pedig mindnyájan a Júda férfiai az Izráel férfiainak: Azért, mert a király közelebb áll hozzám; és miért neheztelsz ezért a dologért? Avagy megvendégelt-é azért a király? Avagy megajándékozott-é valami ajándékkal?
CHuin Judah miten adonbut un, lengpa hi keiho son chilhah mong ahi. epi dinga hichehin nasuh lunghang uham? Keihon lengpa akon neh ding ahilou leh thilphachom ema kakisan pouve atiu vin ahi.
43 Felelvén pedig az Izráel férfiai a Júda férfiainak, mondának: Tízszeres részem van nékem a királyhoz, és Dávidra nézve is elsőbbségem van feletted. Miért tartottál azért semminek engem? Avagy nem én tettem-é legelőször szóvá, hogy hozzuk haza a mi királyunkat? De mindazáltal erősebb lőn a Júda férfiainak szava, az Izráel férfiainak szavánál.
Ahin adanghon ahin donbut un Israel sungah phung soma um nalai e atiuve. Hijeh chun keihon lengpa chungah somvei jen nangho bol bangin thaneina kanei uve ati. Hitabang abol nadinga hi epi tha nanei uham? Keihohi kahi lou uham amasapen a amahi leng hisah kit ute tichu? Kinel nachu anung ama ah achijom jing in chule Juda mite chu Israel mite sangin aham ngaimo lheh un ahi.
