2 Sámuel 18
1 Megszámlálá pedig Dávid a népet, a mely vele vala, s ezredeseket és századosokat rendele föléjök.
David mah a taengah kaom kaminawk to pakoep moe, sangto ukkung hoi cumvaito ukkung kami to suek.
2 És hagyá Dávid a népnek harmadrészét Joáb keze alatt, és harmadrészét Séruja fiának, Abisainak, Joáb atyjafiának keze alatt, harmadrészét pedig bízá a Gitteus Ittai kezére. És monda a népnek a király: Bizony én magam is elmegyek veletek.
David mah angmah ih misatuh kaminawk to abu thumto ah tapraek moe, abu maeto loe Joab han uksak, kalah abu maeto loe Zeruiah capa, Joab ih amnawk Abishai han uksak pacoengah, kalah abu thumto haih loe Gith acaeng Ittai hanah uksak. Siangpahrang mah angmah ih misatuh kaminawk khaeah, Kai doeh nangcae hoi nawnto misatuk naah ka caeh toeng han, tiah a naa.
3 De a nép monda: Ne jőjj; mert ha netalán mi megfutamodunk is, velünk nem gondolnak, és ha felerészben meghalunk is, velünk semmit sem gondolnak; de te teszesz anynyit, mint mi tízezeren: jobb azért, hogy te a városból légy nékünk segítségül.
Toe kaminawk mah, Nang loe caeh hmah; kaicae ka cawnh o langlacadoeh, misanawk han tidoeh avang mak ai; kami ahap ka duek o cadoeh avanghaih om mak ai; toe nang loe kaicae sang hato kami hoiah anghmong pongah, vangpui thung hoiah tha nang paek to mah khawt boeh, tiah a naa o.
4 Monda azért nékik a király: A mi néktek jónak tetszik, én azt mívelem. Megálla azért a király a kapuban, és az egész sereg megy vala ki százanként és ezerenként.
To naah siangpahrang mah nihcae khaeah, Nangcae mah hoih, tiah na poek o ih baktih toengah ka sak han, tiah a naa. To pongah siangpahrang loe vangpui sipae taengah angdoet; to naah kaminawk loe cumvaito abu, sangto abu hoiah caeh o.
5 Parancsola pedig a király Joábnak, Abisainak és Ittainak, mondván: Az én fiammal, Absolonnal én érettem kiméletesen bánjatok; hallá pedig ezt mind az egész had, mikor a király mindenik vezérnek parancsola Absolon felől.
Siangpahrang mah Joab, Abishai hoi Ittai khaeah, Ka mikhmai khethaih hoiah thendoeng Absalom to paquem oh, tiah lok a paek. Siangpahrang mah misatuh angraeng khaeah thuih pae ih lok to misatuh kaminawk boih mah thaih o.
6 Kiméne azért a nép a mezőre, az Izráel ellenébe, és megütközének az Efraim erdejénél.
Kaminawk loe Israel misatuk hanah, Ephraim taw ah caeh o.
7 És megvereték ott az Izráel népe a Dávid szolgái által, és nagy veszteség volt ott azon a napon, mintegy húszezer emberé.
David ih misatuh kaminawk mah Israel misatuh kaminawk to pazawk o; to na ni misatuk naah dueh kami paroeai pop o, kami sang pumphaeto oh.
8 És kiterjedt a harcz az egész vidékre, és a nép közül sokkal többet emészte meg az erdő, mint a fegyver azon a napon.
Misatukhaih loe prae boih ah pung; to na niah sumsen hoi hum ih kami pongah taw ah kadueh kami to pop kue.
9 És találkozék Absolon Dávid szolgáival; Absolon pedig egy öszvéren ül vala. És beméne az öszvér a nagy cserfák sürű ágai alá, hol fennakadt fejénél fogva egy cserfán, függvén az ég és föld között, az öszvér pedig elszaladt alóla.
Absalom loe David ih tamnanawk hoiah angqum o. Absalom loe mule hrang pongah angthueng moe, kathah parai aqam kabuk oak thing tlim ah caeh naah, a sam to thing tanghang pongah angtang caeng; anih loe long hoi van salakah thing pongah angbang sut; mule hrang mah anih to caeh taak ving.
10 Kit mikor egy ember meglátott, hírül adá Joábnak, és monda: Ímé, láttam Absolont egy cserfán függeni.
Anih to kami maeto mah hnuk naah, Joab khaeah, Khenah, oak thing pongah kangbang sut Absalom to ka hnuk, tiah a naa.
11 Monda pedig Joáb az embernek, a ki megmondotta vala néki: Ímé láttad, és miért nem ütötted le ott őt a földre? Az én dolgom lett volna azután, hogy megajándékozzalak tíz ezüst siklussal és egy övvel.
To lok thuikung khaeah Joab mah, khenah, anih to na hnuk boeh to mah, tipongah long ah na hum ai loe? Na hum nahaeloe phoisa shekel hato hoi misatukhaih kaengkaeh kang paek han, tiah a naa.
12 Monda az ember Joábnak: Ha mindjárt ezer ezüstpénzt adnál is kezembe, nem ölném meg a király fiát; mert a mi fülünk hallására parancsolá a király néked, Abisainak és Ittainak, ezt mondván: Kiméljétek, bárki legyen, az ifjút, Absolont.
Toe to kami mah Joab khaeah, Phoisa shekel sangto ka ban ah nang paek cadoeh, siangpahrang capa nuiah ban ka phok mak ai. Aicae boih kangthaih ah siangpahrang mah, Mi kawbaktih doeh thendoeng, Absalom to sui o hmah, tiah Nang, Abishai hoi Ittai khaeah, lok ang thuih boeh to loe!
13 Vagy ha orozva törtem volna életére – mivel a király előtt semmi sem marad titokban – magad is ellenem támadtál volna.
Ka hinghaih amro hanah katoeng ai hmuen ka sak moeng nahaeloe, siangpahrang hmaa ah angphat thaih koi hmuen tidoeh om ai pongah, nang mah kasae nang net lat tih, tiah a naa.
14 Monda azért Joáb: Nem akarok előtted késedelmezni; és vőn három nyilat kezébe és Absolonnak szívébe lövé, minthogy még élt a cserfán.
To naah Joab mah, Nang hoi nawnto ka om khing mak ai, tiah a naa. To pongah anih mah tayae thumto ban ah sinh moe, thing pongah kahingah kangbang Absalom to palung thuemah takhawh puet.
15 Körülfogák akkor a Joáb fegyverhordozó szolgái tízen, és általverék Absolont, és megölék őt.
Joab ih maiphaw kapu kami hato mah, Absalom to takui o pacoengah, anih to takroek o moe, hum o.
16 Megfúvatá azután a trombitát Joáb, és megtére a nép Izráelnek űzéséből, mert kimélni akará Joáb a népet.
To naah Joab mah mongkah to uengh, to naah Israel kaminawk misa patomhaih hoiah amlaem o; Joab mah kaminawk to anghaksak.
17 Absolont pedig felvevék, és veték őt az erdőn egy nagy verembe, és igen nagy rakás követ hányának reá. És az egész Izráel elmeneküle, kiki az ő sátorába.
Absalom to lak o moe, taw thung ih tangqom thungah vah o pacoengah, a nuiah thlung pakhueng o thuih; Israel kaminawk loe angmacae im ah cawnh o boih.
18 Absolon pedig vett és még életében emelt magának emlékoszlopot, a mely a király völgyében van. Mert ezt mondja vala: Nincsen nékem oly fiam, a kin az én nevemnek emlékezete maradhatna; azért az oszlopot a maga nevére nevezé; és az Absolon oszlopának hívattatik mind e mai napig.
Absalom loe hing nathuem ah, capa ka tawn ai pongah, ka hmin anghmat ving han ai ah pakuemkung ka tawn ai, tiah a poek; to pongah siangpahrang ih azawn thungah thlung maeto a tling moe, angmah ih ahmin to sak; to thlung loe vaihni ni khoek to, Absalom mah tling ih thlung ni, tiah thuih o.
19 Monda pedig Akhimás, Sádók fia: Majd elfutok, és megmondom a királynak, hogy megszabadította őt az Úr az ő ellenségeinek kezéből.
Zadok capa Ahimaaz mah, ka cawnh moe, a misa ban thung hoiah Angraeng mah pahlong boeh, tiah siangpahrang khaeah ka thuih pae han, tiah a poek.
20 És monda néki Joáb: Ne légy ma hírmondó, hanem holnap mondd meg a hírt, ma pedig ne mondd meg; mivelhogy a király fia meghalt.
Joab mah anih khaeah, Vaihniah tamthang na thui mak ai; kalah niah na thui tih hmang; siangpahrang capa duek boeh pongah, vaihniah tamthang na thui mak ai, tiah a naa.
21 Monda azonközben Joáb Kúsinak: Eredj el, mondd meg a királynak, a mit láttál; és meghajtá magát Kúsi Joáb előtt, és elszaladt.
To naah Joab mah Kush kami maeto khaeah, Caeh loe, na hnuk ih hmuennawk to siangpahrang khaeah thui paeh, tiah a naa. Kush kami loe Joab hmaa ah akuep pacoengah, cawnh poe.
22 És szóla ismét Akhimás, Sádók fia, és monda Joábnak: Bármint legyen, hadd fussak el én is Kúsi után! Monda Joáb: Miért futnál fiam; nem néked való ez a hírmondás?!
Zadok capa Ahimaaz mah Joab khaeah, Kawbangah doeh om nasoe, Kush kami hnukah na cawnsak ah, tiah a naa. Toe Joab mah, Ka capa, tangqum hnuk han ih tamthang tidoeh om ai, tipongah cawnh han na koeh khruek loe? tiah a naa.
23 Bármint legyen, hadd fussak el mégis! Ő pedig monda néki: Ám fuss el. Elfuta azért Akhimás a síkon való úton, és megelőzé Kúsit.
Toe anih mah, Kawbangah doeh om nasoe, na cawnsak ah, tiah a naa. To naah anih mah, Cawn ah, tiah a naa. Ahimaaz loe azawn bang hoiah cawnh pongah, Kush kami hmaa ah phak.
24 Dávid pedig ül vala a két kapu között, és az őrálló felméne a kapu tetejére, a kőfalra, és felemelvén szemeit, látá, hogy egy ember igen fut egyedül.
To naah David loe khongkha hnetto salakah anghnut; to naah misatoep kami maeto loe tapang bang hoiah sipae khongkha imphu nuiah dawh tahang, anih mah khet naah, angmabueng kacawn kami maeto a hnuk.
25 Kiálta azért az őrálló, és megmondá a királynak, és monda a király: Ha egyedül jő, hír van az ő szájában. Amaz pedig mind közelebb jöve.
Misatoep kami loe hang moe, siangpahrang khaeah thuih pae. Siangpahrang mah, Angmabueng nahaeloe tamthang kahoih sin tih, tiah a naa. To tiah kacawn kami loe anghnai aep aep.
26 Látá pedig az őrálló, hogy másik ember is fut, és lekiálta az őrálló a kapunállónak, mondván: Ímé más ember is fut egyedül. Akkor monda a király: Az is hírmondó.
Misatoep kami mah kalah kami maeto kacawn to a hnuk let bae; misatoep kami mah khongkha toepkung khaeah, Khenah, kalah kami maeto doeh ang cawnh let bae vop, tiah a naa. Siangpahrang mah, Anih doeh tamthang ni sin tih, tiah naa let bae.
27 Monda ismét az őrálló: A mint látom, az elsőnek olyan a futása, mint Akhimásnak, a Sádók fiának; és monda a király: Jó ember az, és jó hírrel jő.
Misatoep kami mah hmaloe ah kacawn kami loe, Zadok capa hoi anghmong, tiah a naa. Siangpaharng mah, anih loe kahoih kami ni; tamthang kahoih ni na sin tih, tiah a naa.
28 Kiáltván azért Akhimás, monda a királynak: Békesség! És meghajtá magát arczczal a földre a király előtt, és monda: Áldott az Úr a te Istened, ki kezedbe adta az embereket, kik felemelték kezeiket az én uram ellen, a király ellen.
To naah Ahimaaz mah, siangpahrang khaeah, Tamthang loe hoih boih, tiah a naa. Anih mah siangpahrang hmaa ah long ah akuep moe, Na Angraeng Sithaw loe tahamhoihaih om nasoe; ka angraeng siangpahrang nuiah ban phok kaminawk to Angraeng mah tamit boih boeh, tiah a naa.
29 Monda akkor a király: Hogy van Absolon fiam? Felele Akhimás: Látám a nagy sereglést, mikor elküldé Joáb a király szolgáját és a te szolgádat; de nem tudom, mi történt.
Siangpahrang mah, Thendoeng Absalom loe ngancuem hmang maw? tiah a naa. To naah Ahimaaz mah, Na tamna Joab mah na tamna kai ang patoeh naah, paroeai lokpunghaih atuennawk to oh; toe tih hmuen maw oh, tiah ka panoek ai, tiah a naa.
30 És monda a király: Eredj tova, és állj meg ott; félreméne azért, és megálla ott.
Siangpahrang mah, Angqoi ah loe, kalah bangah angdoe ah, tiah a naa. To pongah anih loe angnawn moe, kalah bangah angdoet.
31 E közben Kúsi is megérkezett, és monda Kúsi: Ezt izenik a királynak, az én uramnak, hogy az Úr megszabadított ma téged mindeneknek kezéből, a kik ellened támadtak volt.
To naah Khenah, Kush acaeng to angzoh moe, anih khaeah, Ka angraeng siangpahrang, Tamthang hae tahngai ah; nang tuk hanah misa angthawk kaminawk ban thung hoiah vaihniah Angraeng mah ang pahlong boeh, tiah a naa.
32 Monda a király Kúsinak: Hogy van Absolon fiam? Felele Kúsi: Úgy legyenek az én uramnak, a királynak minden ellenségei, és valakik te ellened gonoszul feltámadnak, mint a te fiad.
Siangpahrang mah Kush kami khaeah, Thendoeng Absalom loe ngancuem hmang maw? tiah a naa. Kush kami mah, Ka angraeng siangpahrang ih misanawk hoi nang tuk hanah angthawk kaminawk boih loe, to ih thendoeng baktiah oh o boih boeh, tiah a naa.
33 És megháborodék a király, és felméne a kapu felett való házba, és síra, és ezt mondja vala mentében: Szerelmes fiam, Absolon! édes fiam, édes fiam, Absolon! bár én haltam volna meg te helyetted, Absolon, édes fiam, szerelmes fiam!
To naah siangpahrang loe tasoehhaih hoiah oh; khongkha ranui ih imkhaan thungah caeh tahang moe, Aw ka capa Absalom; ka capa; ka capa Absalom; Sithaw mah nang zuengah na duehsak halat nahaeloe hoih han to mah; Aw Absalom; ka capa, ka capa, tiah qah.
