2 Sámuel 15
1 Lőn pedig annakutána, szerze magának Absolon szekeret, lovakat és ötven embert, kik előtte szaladjanak.
To naah Absalom mah angmah hanah hrang hoi hrang lakok to sak moe, a hmaa ah kami quipangato cawnhsak.
2 És reggelenként felkelvén Absolon, megálla az útfélen a kapuban, és mindenkit, a kinek dolga lévén, a királyhoz megy ítélet végett, megszólíta Absolon, és megkérdé: Micsoda városból való vagy te? És ha azt mondá: Izráelnek egyik nemzetségéből való a te szolgád;
Anih loe khawnbang khawnthaw ah angthawk moe, khongkha akunhaih loklam ah angdoet. Lokpunghaih oh naah siangpahrang khaeah lok takroek han angzo kaminawk boih to, Absalom mah angmah khaeah kawk moe, Nang loe naa vangpui ih kami maw? tiah a dueng. To kami mah, Na tamna kai loe Israel acaeng thung ih kami ni, tiah a naa.
3 Monda néki Absolon: Ímé a te beszéded mind jó és mind igaz; de senki sincs, a ki téged meghallgatna a királynál.
To naah Absalom mah anih khaeah, Khenah, na thuih ih lok loe hoih moe, toeng; toe na lok tahngai hanah siangpahrang ih kami midoeh om ai, tiah a naa.
4 Mondja vala ismét Absolon: Vajha valaki engem tenne ítélőbíróvá e földön, és én hozzám jőne minden ember, a kinek valami ügye és pere volna, igazat tennék néki.
To pacoengah Absalom mah, Prae thungah kai hae lokcaekkung ah ka oh nahaeloe, lokpunghaih tawn kami hoi lokthuih han tawn kaminawk kai khaeah angzoh o naah, kai mah anih hanah katoeng ah lok ka caek pae han, tiah a naa.
5 Mikor pedig valaki hozzá megy és fejet hajt vala néki, azonnal kezét nyujtja vala, és megfogván, megcsókolja vala őt.
Mi kawbaktih kami doeh anih khaeah caeh moe, a hmaa ah akuep o naah, Absalom mah anih to ban hoiah pazut, anih to patawnh moe, a mok.
6 És e képen cselekedék Absolon egész Izráellel, valakik ítéletért a királyhoz mennek vala, és így Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban megnyeri vala.
Absalom loe siangpahrang khae lokthuih han angzo Israel kaminawk boih khaeah to tiah sak; to pongah Israel kaminawk ih palungthin to lak thaih.
7 Lőn pedig negyven esztendő mulván, monda Absolon a királynak: Hadd menjek el, és teljesítsem Hebronban azt a fogadást, melyet fogadtam az Úrnak;
Saning quipalito boeng naah loe, Absalom mah siangpahrang khaeah, Hebron ah ka caeh moe, ka sak ih Angraeng khaeah lokkamhaih baktih toeng ah ka sak han.
8 Mert fogadást tett a te szolgád, mikor Gessurban laktam, mely Siriában van, ezt mondván: Ha valóban hazavezérel engem az Úr Jeruzsálembe, az Úrnak szolgálok.
Na tamna kai Syria prae Geshur vangpui ah ka oh naah, Angraeng mah Jerusalem ah amlaemsak let nahaeloe, Hebron ah Angraeng to ka bok han, tiah lokkamhaih ka sak boeh, tiah a naa.
9 Monda néki a király: Menj el békével; és felkelvén, elméne Hebronba.
Siangpahrang mah anih khaeah, Longhoihta hoiah caeh ah, tiah a naa. To pongah anih loe, Hebron ah caeh.
10 Hírnököket külde pedig Absolon Izráelnek minden nemzetségéhez, hogy megmondják: Mikor a trombitaszót halljátok, azt mondjátok: Absolon uralkodik Hebronban.
To naah Absalom mah Israel prae boih ah tamquta hoi laicaehnawk to patoeh moe, Mongkah lok na thaih o naah, Absalom loe, Hebron ah siangpahrang ah oh, tiah thui oh, tiah a naa.
11 És Absolonnal együtt kétszáz férfi is elméne Jeruzsálemből, kiket meghívott, kik jóhiszeműleg menének, semmit nem tudván a dologról.
Absalom loe Jerusalem ih kami cumvai hnetto hoi nawnto caeh; to kaminawk loe poekciimhaih hoiah caeh o, to ah kaom hmuen to tidoeh panoek o ai.
12 És elküldvén Absolon, hivatá a Gilóból való Akhitófelt is, Dávidnak tanácsosát, az ő városából Gilóból, míg ő az áldozatot végezte. És igen nagy lőn az összeesküvés, és a nép gyülekezék és szaporodék Absolon mellett.
Absalom mah David poekhaih kahoih paekkung, Gilo vangpui kami, Ahithophel mah angmah ih vangpui Giloh ah angbawnhaih sak naah, Absalom mah kawk. Absalom hnukbang kaminawk pop o aep aep pongah, tamquta hoiah sak pacaeng ih hmuen doeh pop aep.
13 És követ méne Dávidhoz ilyen izenettel: Az Izráel népének szíve Absolon felé hajlik.
To naah laicaeh maeto David khaeah angzoh moe, Israel kaminawk ih palungthin loe Absalom khaeah ni oh boih boeh, tiah a naa.
14 Akkor monda Dávid minden szolgáinak, kik vele valának Jeruzsálemben: Keljetek fel, és fussunk el, mert itt nincsen számunkra menekülés Absolon elől; siessetek elmenni, hogy valamikép sietve utól ne érjen minket, s ne hozzon szerencsétlenséget reánk, és a várost le ne vágja fegyvernek élével.
To naah David mah Jerusalem ah angmah hoi nawnto kaom a tamnanawk khaeah, Angthawk oh, cawn o si boeh; to tih ai nahaeloe aicae loe Absalom ih ban hoi a loih o mak ai boeh; Karangah caeh o si boeh; to tih ai nahaeloe aicae kae hanah karangah angzo o ueloe, aicae to hum pacoengah, vangpui doeh sumsen hoiah paro o boih tih boeh, tiah a naa.
15 Mondának pedig a király szolgái a királynak: Minden úgy legyen, a mint tetszik a királynak, a mi urunknak, ímé itt vannak a te szolgáid.
Siangpahrang ih tamnanawk mah, siangpahrang khaeah, Ka angraeng siangpahrang mah qoih ih hmuen to na tamnanawk mah sak han ka oh o coek boeh hmang, tiah a naa o.
16 Kiméne azért a király és egész háznépe ő utána, és otthon hagyá a király tíz ágyasát, hogy őrizzék a házat.
Siangpahrang loe tacawt, to naah a imthung takoh boih a hnukah bang o. Toe zula hatonawk loe siangpahrang im khetzawn hanah a caeh taak.
17 És kimenvén a király és egész háznépe ő utána, megállapodának a legszélső háznál.
Siangpahrang tacawt naah, kaminawk boih anih hnukah bang o; nasetto maw kangthla ah a caeh o pacoengah, anghak o.
18 És minden szolgái ő mellé menének; és a Kereteusok, a Peleteusok mind, a Gitteusok is mind, az a hatszáz férfi, kik vele jövének Gáthból, elvonulának a király előtt.
A tamnanawk mah anih to hmabang ah caeh o taak; Kereth kaminawk, Peleth kaminawk, anih hnukah Gath prae hoi angzo Git kami cumvai taruktonawk mah, doeh siangpahrang to poeng o moe, anih hmaa ah caeh o.
19 Monda pedig a király a Gitteus Ittainak: Miért jössz el te is mi velünk? Menj vissza, és maradj a királynál, mert te idegen vagy és vissza is költözhetel szülő helyedre.
Siangpahrang mah Git kami Ittai khaeah, Tipongah kaicae khaeah nang zoh loe? Caeh loe Absalom siangpahrang khaeah om khae; nang loe prae kalah kami ah na oh moe, na prae thung hoi kaproeng tamna ah ni na oh.
20 Csak tegnap jöttél, és már ma zaklassalak téged, hogy velünk jőjj? Én megyek oda, a hova mehetek; te pedig térj vissza, és vidd vissza testvéredet is; irgalmasság és igazság legyen veled.
Nang loe cangduem ah ni nang zoh vop; vaihniah kaicae hoi nawnto nam het han maw? tiah a naa. Kai loe caeh thaih karoek to ka caeh han pongah, nam nawkamyanawk to kawk loe, amlaem let ah; tahmenhaih hoi loktang loe na nuiah om nasoe, tiah a naa.
21 És felele Ittai a királynak, mondván: Él az Úr és él az én uram, a király, hogy valahol lesz az én uram, a király, mind halálában, mind életében, ott lesz a te szolgád is.
Toe Ittai mah siangpahrang khaeah, Angraeng loe hing moe, ka angraeng siangpahrang nang, na hing baktih toengah, duekhaih maw, hinghaih maw, ka angraeng ohhaih kawbaktih ahmuen ah doeh, na tamna ka oh toeng han, tiah a naa.
22 Monda azért Dávid Ittainak: Ám jőjj el és menjünk el. És elméne a Gitteus Ittai és az ő emberei együtt, még a kicsinyek is, valakik vele valának.
To naah David mah Ittai khaeah, Caeh ah, hmabang caeh ah, tiah a naa. To pongah Git acaeng Ittai loe, angmah hoi nawnto kaom kathoeng kalen kaminawk hoi nawnto caeh o poe.
23 És az egész föld népe nagy jajgatással sír vala, mikor az egész nép elméne. A király azért általméne a Kedron patakán, és a nép mind átméne az útra, a puszta felé.
Prae kaminawk boih qah o; a hnukbang kaminawk loe caeh o poe, siangpahrang Kidron vacong poeng pacoengah, kaminawk boih loe praezaek bangah caeh o.
24 És ímé vele vala Sádók is, és a Léviták mind, kik az Isten szövetségének ládáját hordozzák vala; és letevék az Isten ládáját. Azonközben Abjátár is felméne, míg a nép a városból mind kitakarodék.
Zadok hoi Levi kaminawk boih doeh to ah oh o moe, Levinawk mah Sithaw lokkamhaih thingkhong to aput o. Sithaw ih thingkhong to amtik o moe, kaminawk mah vangpui tacawt o taak boih ai karoek to, Abiathar mah angbawnhaih to sak.
25 És monda a király Sádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba, ha én az Úr előtt kedves leszek, engem ismét haza hoz, megmutatja nékem azt, és az ő sátorát.
To naah siangpahrang mah Zadok khaeah, Sithaw ih thingkhong to vangpui thungah amlaem o haih let ah; Angraeng mikcuk naakrak ah ka oh nahaeloe, angmah kai hanah na sin pae let ueloe, a ohhaih ahmuen doeh na hnusak let tih hmang.
26 Ha pedig azt mondja: Nem gyönyörködöm benned: Ímhol vagyok, cselekedjék velem úgy, a mint néki tetszik.
Toe anih mah kai khaeah, na nuiah palung ka hoih ai, tiah na thui nahaeloe, khenah, kai loe hae ah ka oh; angmah hoih, tiah poek ih baktih toengah, ka nuiah sah halat nasoe, tiah a naa.
27 Monda annakfelette a király Sádók papnak: Nemde nem próféta vagy-é te? Azért menj haza békességben a városba, Akhimás is, a te fiad, és az Abjátár fia, Jonathán, a ti két fiatok, veletek együtt.
Siangpahrang mah qaima Zadok khaeah, Nang loe tahmaa na ai maw? Na capa Ahimaaz, Abiathar capa Jonathan hoi capa hnik to kawkah loe, longhoihta ah vangpui ah amlaem o let ah.
28 Lássátok, ímé én itt időzöm, ennek a pusztának sík mezején, míg tőletek hír jő, és nékem izentek.
Na lok kai khaeah angzo ai karoek to, azawn ih praezaek ah kang zing han, tiah a naa.
29 Visszavivék azért Sádók és Abjátár Jeruzsálembe az Isten ládáját, és otthon maradának.
To pongah Zadok hoi Abiathar mah Sithaw ih thingkhong to lak hoi moe, Jerusalem ah amlaem hoi pacoengah, to ah oh hoi.
30 Dávid pedig felméne az olajfáknak hegyén, mentében sírva, fejét beborítva, saru nélkül ment, és az egész nép, mely vele volt, kiki beborította fejét, és mentökben sírának.
Toe David loe Olive mae nuiah dawh tahang poe, anih loe qahhaih hoiah caeh tahang, a lu to khuk moe, khokpanai abuen ai ah caeh tahang; anih hoi nawnto caeh kaminawk doeh lu to khuk o moe, qahhaih hoiah caeh o tahang.
31 Megizenék azonközben Dávidnak, hogy Akhitófel is a pártosok között van Absolonnal, és monda Dávid: Kérlek, óh Uram, hiúsítsd meg az Akhitófel tanácsát.
Absalom hoi nawnto kasae sak han pacaeng abu thungah, Ahithophel doeh athum toeng, tiah David khaeah thuih pae o. To pongah David mah, Aw ka Angraeng, Ahithophel poekhaih to amthuhaih ah angcoengsak ah, tiah lawkthuih.
32 És a mint feljuta Dávid a hegy tetejére, hogy ott imádkozzék az Istennek, ímé eleibe jöve az Árkeából való Khúsai, ki ruháját megszaggatá és földet hinte fejére.
Mae nui phak naah David loe Sithaw to bok; khenah, Ark acaeng Hushai loe a khukbuen to asih moe, a lu nuiah maiphu phuih pacoengah, anih hnuk hanah a zing;
33 És monda néki Dávid: Ha eljösz velem, terhemre leszel nékem;
David mah anih khaeah, Kai khaeah nang zoh nahaeloe, kai han hmuenzit ah na om moeng tih.
34 De ha a városba visszatérsz, és ezt mondod Absolonnak: Te szolgád vagyok, óh király; ennekelőtte a te atyád szolgája voltam, most immár a te szolgád leszek, megronthatod Akhitófelnek ellenem való tanácsát.
Toe vangpui ah nam laem let moe, Absalom khaeah, Aw siangpahrang, na tamna ah ka oh han; canghniah doeh nampa ih tamna ah ni ka oh, toe vaihi loe na tamna ah ka oh han boeh, tiah na naa nahaeloe, Ahithophel mah paek ih poekhaih pazawkkung ah na om ueloe, kai abomhaih ah doeh om tih.
35 És ímé veled lesznek ott Sádók és Abjátár papok; azért minden dolgot, a mit hallándasz a király házából, mondj meg a papoknak, Sádóknak és Abjátárnak.
Qaima Zadok, Abiathar hoiah nawnto om oh loe, siangpahrang im ah na thaih ih loknawk to nihnik khaeah thui paeh.
36 Ímé ott van velök az ő két fiok is, Akhimás, a Sádók fia, és Jonathán, az Abjátár fia, kik által nékem mindjárt megizenhetitek, valamit hallotok.
Khenah, Zadok capa Ahimaaz hoi Abiathar capa Jonathan, hnik doeh to ah nawnto oh o; na thaih ih loknawk to nihnik khae thui boih ah, nihnik mah kai na thaih hoi sak tih hmang, tiah a naa.
37 Elméne azért Khúsai, a Dávid barátja a városba, Absolon pedig bevonula Jeruzsálembe.
To pongah Absalom loe Jerusalem vangpui thungah akun, David ih ampui Hushai doeh vangpui ah amlaem let.
