2 Sámuel 15
1 Lőn pedig annakutána, szerze magának Absolon szekeret, lovakat és ötven embert, kik előtte szaladjanak.
Amogalu fa: no, A:basalome da `sa: liode’ amola hosi lai. Amola ema sosodo aligisu dunu 50agoane masa: ne ilegei.
2 És reggelenként felkelvén Absolon, megálla az útfélen a kapuban, és mindenkit, a kinek dolga lévén, a királyhoz megy ítélet végett, megszólíta Absolon, és megkérdé: Micsoda városból való vagy te? És ha azt mondá: Izráelnek egyik nemzetségéből való a te szolgád;
E da hou agoane hamonanusu. E da hahabedafa wa: legadole, asili, moilai holei bega: gadenene lelusu. Nowa da sia: ga gegeiba: le hina bagade ea hahamoma: ne manoba, A:basalome da ema misa: ne wele guda: le, e da habidili misibayale adole ba: su. Amalalu, dunu da ea fi amo sia: noba,
3 Monda néki Absolon: Ímé a te beszéded mind jó és mind igaz; de senki sincs, a ki téged meghallgatna a királynál.
A: basalome da ema agoane sia: su, “Defea! Sema ilegei da di fidimu gala. Be hina bagade ea alofele iasu dunu, dia se nabasu nabima: ne, da hame gala.”
4 Mondja vala ismét Absolon: Vajha valaki engem tenne ítélőbíróvá e földön, és én hozzám jőne minden ember, a kinek valami ügye és pere volna, igazat tennék néki.
Amalalu, A:basalome da eno gilisili amane sia: su, “Hina bagade da na fofada: su dunu ilegemu da defea galu. Amai galea, nowa da sia: ga gegesu o fofada: mu ganiaba da nama misini, moloidafa fofada: su na lobo da: iya ba: la: loba.”
5 Mikor pedig valaki hozzá megy és fejet hajt vala néki, azonnal kezét nyujtja vala, és megfogván, megcsókolja vala őt.
Agoai dunu da A: basalomema begudumusa: manoba, e da amo dunu sogoba: le guda: le nonogosu.
6 És e képen cselekedék Absolon egész Izráellel, valakik ítéletért a királyhoz mennek vala, és így Absolon az Izráel fiainak szíveket alattomban megnyeri vala.
A: basalome da amo hou amo Isala: ili dunu huluanedafa amo ili hina bagadema moloidafa hou lama: ne misi dunu, ilima amane hamosu. Amalalu, Isala: ili dunu da Da: ibidima fuligala: su hou fisili, bu A: basalome fuligala: i.
7 Lőn pedig negyven esztendő mulván, monda Absolon a királynak: Hadd menjek el, és teljesítsem Hebronban azt a fogadást, melyet fogadtam az Úrnak;
Ode biyaduyale da gidigili, A:basalome da hina bagade Da: ibidima amane sia: i, “Ada! Na da Hibalone amoga asili, na Hina Godema ilegei amo hamomusa: masa: ne, dia na logo doasima.
8 Mert fogadást tett a te szolgád, mikor Gessurban laktam, mely Siriában van, ezt mondván: Ha valóban hazavezérel engem az Úr Jeruzsálembe, az Úrnak szolgálok.
Na da Gisie soge (Silia soge bagade amo ganodini) amogawi esalea, na da Hina Gode da na Yelusaleme moilai bai bagadega oule ahoabeba: le, na da Hibalone moilai bai bagadega Ema nodone sia: ne gadoma: ne ilegei.”
9 Monda néki a király: Menj el békével; és felkelvén, elméne Hebronba.
Hina bagade da amane sia: i, “Olofole masa!” Amaiba: le, A:basalome da Hibalone moilai bai bagadega asi.
10 Hírnököket külde pedig Absolon Izráelnek minden nemzetségéhez, hogy megmondják: Mikor a trombitaszót halljátok, azt mondjátok: Absolon uralkodik Hebronban.
Be amogawi e da sia: adola ahoasu dunu Isala: ili fi huluane ilima agoane sisia: i lama: ne asunasi, “Dilia dalabede ilia fulabobe nabasea, amane wele sia: ma, `A: basalome da Hibalone moilai bai bagadega, Isala: ili ilia hina bagade hamoi dagoi.’”
11 És Absolonnal együtt kétszáz férfi is elméne Jeruzsálemből, kiket meghívott, kik jóhiszeműleg menének, semmit nem tudván a dologról.
Dunu 200 agoane da A: basalome ili hiougiba: le, Yelusaleme moilai bai bagade fisili, Hibalone moilai bai bagadega asi ba: i. Ilia da A: basalome ea odoga: su ilegei amo hamedafa dawa: i galu, amola e hame fuligala: i.
12 És elküldvén Absolon, hivatá a Gilóból való Akhitófelt is, Dávidnak tanácsosát, az ő városából Gilóból, míg ő az áldozatot végezte. És igen nagy lőn az összeesküvés, és a nép gyülekezék és szaporodék Absolon mellett.
Amola A: basalome da gobele salasu hamonanoba, e da Gailou moilaiga Ahidoufele (hina bagade Da: ibidi ea fada: i sia: ne iasu dunu afae) amo ema misa: ne sia: si. Hina bagade Da: ibidi amo fadegama: ne ilegesu dunu da heda: le amola A: basalome ea fa: no bobogesu dunu ili idi amolawane da heda: lalebe ba: i.
13 És követ méne Dávidhoz ilyen izenettel: Az Izráel népének szíve Absolon felé hajlik.
Sia: adola ahoasu dunu da Da: ibidima amane sia: i, “Isala: ili dunu da A: basalome amo fuligala: musa: ilegelala.”
14 Akkor monda Dávid minden szolgáinak, kik vele valának Jeruzsálemben: Keljetek fel, és fussunk el, mert itt nincsen számunkra menekülés Absolon elől; siessetek elmenni, hogy valamikép sietve utól ne érjen minket, s ne hozzon szerencsétlenséget reánk, és a várost le ne vágja fegyvernek élével.
Amaiba: le, Da: ibidi da ea eagene ouligisu dunu amo da e fidisa Yelusaleme moilai bai bagadega esalu, ilima amane sia: i, “Ninia wahadafa A: basalomeba: le hobeala: di. Hadiga! E da hedolo misini, nini hasalalu amola dunu huluane moilaiga esalebe fane legesa: besa: le, ninia hedolodafa hobeale ahoa: di.”
15 Mondának pedig a király szolgái a királynak: Minden úgy legyen, a mint tetszik a királynak, a mi urunknak, ímé itt vannak a te szolgáid.
Ilia da bu adole i, “Defea! Hina noga: idafa! Ninia da dia sia: i defele hamomusa: momagei dagoi.”
16 Kiméne azért a király és egész háznépe ő utána, és otthon hagyá a király tíz ágyasát, hogy őrizzék a házat.
Amaiba: le, hina bagade amola ea sosogo fi huluane amola ea eagene ouligisu dunu huluane da fisili asi. Be e da ea gidisedagi uda nabuane gala, hina bagade ea diasu ouligima: ne yolesi.
17 És kimenvén a király és egész háznépe ő utána, megállapodának a legszélső háznál.
Hina bagade amola ea dunu da moilai fisili ahoanoba, ilia da diasu fa: nogadafa amogawi aliligi.
18 És minden szolgái ő mellé menének; és a Kereteusok, a Peleteusok mind, a Gitteusok is mind, az a hatszáz férfi, kik vele jövének Gáthból, elvonulának a király előtt.
Ea eagene ouligisu dunu huluane ili dadafulili lelefulu. Amola hina bagade ea da: i sosodo aligisu dunu da ea midadi baligili asi. Dadi gagui dunu600 agoane (amo da musa: Ga: de soge fisili, Da: ibidima fa: no bobogei) ilia amola Da: ibidi midadi baligili asi.
19 Monda pedig a király a Gitteus Ittainak: Miért jössz el te is mi velünk? Menj vissza, és maradj a királynál, mert te idegen vagy és vissza is költözhetel szülő helyedre.
Hina bagade da ilia ouligisu dunu amo Ida: iai ema amane sia: i, “Di da abuliba: le ani ahoabela: ? Buhagili, amalu gaheabolo hina bagade ali aligima! Di da ga fi dunu, amola dia sogedafa fisili guiguda: mugululi misi dunu agoai esala.
20 Csak tegnap jöttél, és már ma zaklassalak téged, hogy velünk jőjj? Én megyek oda, a hova mehetek; te pedig térj vissza, és vidd vissza testvéredet is; irgalmasság és igazság legyen veled.
Di da eso bagahame guiguda: esalu. Amaiba: le, di da ani udigili ahoanumu da hamedei. Na da na doaga: mu sogebi hamedafa dawa: Buhagima! Amola dia fi dunu amola bu oule masa! Amola Hina Gode da di mae fisili, dima asigilalumu da defea.”
21 És felele Ittai a királynak, mondván: Él az Úr és él az én uram, a király, hogy valahol lesz az én uram, a király, mind halálában, mind életében, ott lesz a te szolgád is.
Be Ida: iai da bu adole i, “Hina noga: idafa! Na da Hina Gode Ea Dioba: le dafawane ilegesa. Na da di adi sogega ahoasea, ani masunu. Di da bogosea, ani galu bogomu. Be na da di hamedafa yolesimu.”
22 Monda azért Dávid Ittainak: Ám jőjj el és menjünk el. És elméne a Gitteus Ittai és az ő emberei együtt, még a kicsinyek is, valakik vele valának.
Da: ibidi da amane adole i, “Defea! Mogodigili masa!” Amaiba: le, Ida: iai amola ea dunu amola ilia sosogo da bu ahoanu.
23 És az egész föld népe nagy jajgatással sír vala, mikor az egész nép elméne. A király azért általméne a Kedron patakán, és a nép mind átméne az útra, a puszta felé.
Da: ibidi ea fa: no bobogesu dunu da ga ahoanoba, dunu huluane da ha: giwane dinanu. Hina bagade da ea dunu bisili, Gidalone hano fonobahadi degele, ilia gilisili hafoga: i sogega ahoanebe ba: i.
24 És ímé vele vala Sádók is, és a Léviták mind, kik az Isten szövetségének ládáját hordozzák vala; és letevék az Isten ládáját. Azonközben Abjátár is felméne, míg a nép a városból mind kitakarodék.
Gobele salasu dunu amo Sa: idoge amola Lifai fi dunu amo Gousa: su Sema Gagili gaguli ahoanebe ba: i. Ilia amo ligisili, dunu huluanedafa da moilai yolesi dagoi ba: loba fawane bu gaguia gadoi. Gobele salasu dunu Abaia: da amola da amogawi esalebe ba: i.
25 És monda a király Sádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba, ha én az Úr előtt kedves leszek, engem ismét haza hoz, megmutatja nékem azt, és az ő sátorát.
Amalalu, hina bagade da Sa: idogema amane sia: i, “Gousa: su Sema Gagili amo moilai bai bagadega bu gaguli masa. Hina Gode da nama hahawane galea, E da na Gousa: su Sema Gagili amola amo ea ilegei sogebi amo ba: la masa: ne logo doasimu.
26 Ha pedig azt mondja: Nem gyönyörködöm benned: Ímhol vagyok, cselekedjék velem úgy, a mint néki tetszik.
Be E da nama hahawane hame galea - defea - E da nama Ea hanaiga hamomu da defea.”
27 Monda annakfelette a király Sádók papnak: Nemde nem próféta vagy-é te? Azért menj haza békességben a városba, Akhimás is, a te fiad, és az Abjátár fia, Jonathán, a ti két fiatok, veletek együtt.
Amola Da: ibidi da Sa: idogema eno amane sia: i, “Di da ba: la: lusu dunula: ? Diagofe Ahima: ia: se amola Abaia: da egefe amo Yonada: ne amo lalalu, olofole moilai bai bagadega buhagima.
28 Lássátok, ímé én itt időzöm, ennek a pusztának sík mezején, míg tőletek hír jő, és nékem izentek.
Amogalu, na da hafoga: i soge ganodini, hano degesu gadenene sogebi amogawi dilia sia: nabimusa: ouesalumu.”
29 Visszavivék azért Sádók és Abjátár Jeruzsálembe az Isten ládáját, és otthon maradának.
Amaiba: le, Sa: idoge amola Abaia: da da Gousa: su Sema Gagili amo Yelusaleme moilai bai bagadega gaguli asili, amogawi ouesalu.
30 Dávid pedig felméne az olajfáknak hegyén, mentében sírva, fejét beborítva, saru nélkül ment, és az egész nép, mely vele volt, kiki beborította fejét, és mentökben sírának.
Da: ibidi da digini asili, Olife Goumiba: le heda: i. E da ea emo salasu mae salawane amola ea da: i dioi olelema: ne, ea dialuma dedeboiwane asi. Amola dunu huluane ema fa: no bobogebe da ilia dialuma hulu dedebole digini afia: lebe ba: i.
31 Megizenék azonközben Dávidnak, hogy Akhitófel is a pártosok között van Absolonnal, és monda Dávid: Kérlek, óh Uram, hiúsítsd meg az Akhitófel tanácsát.
Ilia da Da: ibidima amane olelei, “Ahidoufele da A: basalome ea odoga: su hou amoga gilisi.” Amalalu, Da: ibidi da amane sia: ne gadoi, “Hina Gode! Dia Ahidoufele ea fada: i sia: ne iasu sia: amo afadenene, gagaoui dunu ea sia: agoane hamoma: ma.”
32 És a mint feljuta Dávid a hegy tetejére, hogy ott imádkozzék az Istennek, ímé eleibe jöve az Árkeából való Khúsai, ki ruháját megszaggatá és földet hinte fejére.
Olife Goumi da: iya gado da nodone sia: ne gadosu sogebi dialebe ba: i. Da: ibidi da amogawi doaga: loba, ea samadafa amo Agaide dunu ea dio amo Hiusiai da ema misi. Ea da abula gagadelale ga: ne, amola ea dialuma da: iya osobo uli ba: i.
33 És monda néki Dávid: Ha eljösz velem, terhemre leszel nékem;
Da: ibidi da ema amane sia: i, “Di da ani ahoasea, na hame fidimu.
34 De ha a városba visszatérsz, és ezt mondod Absolonnak: Te szolgád vagyok, óh király; ennekelőtte a te atyád szolgája voltam, most immár a te szolgád leszek, megronthatod Akhitófelnek ellenem való tanácsát.
Be dia na fidimusa: dawa: sea, agoane hamoma. Di Yelusaleme moilai bai bagadega buhagili, A:basalomema amane olelema, `Na da diada mae yolesili, fuligala: iwane hawa: hamonanu, amo defele na da di fidimu.’ amane sia: ma. Amasea, Ahidoufele da A: basalomema fada: i sia: sia: sea, di da ema amo sia: ga mae fa: no bobogema: ne sia: ma.
35 És ímé veled lesznek ott Sádók és Abjátár papok; azért minden dolgot, a mit hallándasz a király házából, mondj meg a papoknak, Sádóknak és Abjátárnak.
Di da gobele salasu dunu Sa: idoge amola Abaia: da amogawi esalebe ba: mu. Sia: huluane di da hina bagade diasua nababe, amo elama olelema.
36 Ímé ott van velök az ő két fiok is, Akhimás, a Sádók fia, és Jonathán, az Abjátár fia, kik által nékem mindjárt megizenhetitek, valamit hallotok.
Elea egefela amo Ahima: ia: se amola Yonada: ne amo da ili galu esala. Amaiba: le, di da hina bagade diasua fada: i sia: nabasea, ela da amo nama adomusa: , asunasima.”
37 Elméne azért Khúsai, a Dávid barátja a városba, Absolon pedig bevonula Jeruzsálembe.
Amaiba: le, Da: ibidi ea sama Hiusiai da Yelusaleme moilai bai bagadega buhagi. E doaga: be amo galu, A:basalome doaga: lebe ba: i.
