2 Sámuel 10

1 Lőn pedig azután, meghala az Ammon fiainak királya, és uralkodék helyette Hánon, az ő fia.

Történt ezután, meghalt Ammón fiainak király a és király lett helyette fia, Chánún.

2 És monda Dávid: Irgalmasságot teszek Hánonnal, Náhás fiával, miképen az ő atyja is velem irgalmasságot tett; és hozzá külde Dávid, hogy vigasztalja őt szolgái által atyja halála felől. Mikor Dávid szolgái Ammon fiainak földére érkezének:

Mondta Dávid: Hadd tegyek szeretetet Chánúnnal, Náchás fiával, valamint az atyja tett velem szeretetet. És oda küldött Dávid, hogy őt vigasztalja szolgái által atyja felől és elérkeztek Dávid szolgái Ammón fiainak országába.

3 Mondának az Ammon fiainak vezérei Hánonnak, az ő uroknak: Vajjon becsüli-é Dávid ezzel előtted a te atyádat, hogy hozzád vigasztalókat küldött? Vajjon Dávid nem inkább azért küldötte-é hozzád szolgáit, hogy a várost megszemléljék és kikémleljék és teljesen elpusztítsák.

És szóltak Ammón fiainak nagyjai Chánúnhoz, az ő urukhoz: Vajon tisztelni akarja-e Dávid atyádat a szemeidben, hogy vigasztalókat küldött neked? Nemde azért, hogy kikutassa a várost és kikémlelje és feldúlja, küldte Dávid hozzád az ő szolgáit.

4 Elfogatá azért Hánon a Dávid szolgáit, és szakáloknak felét lenyiratá, és ruháikat félben elmetszeté az alfelekig, és elbocsátá őket.

Ekkor vette Chánún Dávid szolgáit, lenyíratta szakálluk felét, felében levágatta ruháikat alfelükig és elbocsátotta őket.

5 A mint ezt Dávidnak hírül hozták, eleikbe külde, (mert ezek az emberek igen meggyaláztattak) és ezt izené a király: Maradjatok Jerikhóban mindaddig, míg megnevekedik szakálotok; és úgy jőjjetek haza.

Tudtára adták Dávidnak és elébük küldött, mert nagyon megszégyenülve voltak a férfiak, és mondta a király: Maradjatok Jeríchóban, míg megnő szakállatok és majd visszatértek.

6 Látván pedig az Ammon fiai, hogy gyűlöltekké lettek Dávid előtt, követet küldének az Ammon fiai, és felfogadák Siriában a Béth-Réhóbbelieket és ugyancsak Siriában a Czóbeusokat, húszezer gyalogot, és Maakának királyát ezer emberrel, és a Tóbbelieket, tizenkétezer embert.

És látták Ammón fiai, hogy rossz hírbe keveredtek Dávidnál, akkor küldtek Ammón fiai és bérbe fogadtak Arám-Bét-Rechóbtól és Arám-Czóbától húszezer gyalogost és Máakha királyától ezer embert, Tób embereit pedig tizenkétezer embert.

7 A mint ezt Dávid meghallá, elküldötte Joábot és a vitézeknek egész seregét.

Midőn meghallotta Dávid, elküldte Jóábot és az egész sereget, a vitézeket.

8 Kivonulának az Ammon fiai is, és csatarendbe állottak a kapu bejárata előtt. A Siriabeli Czóbeusok, Réhóbbeliek, Tóbbeliek és Maaka magukban valának a mezőn.

Kivonultak Ammón fiai és harcra sorakoztak a kapu bejáratán; Arám-Czóba pedig és Rechób, meg Tób emberei és Máakha külön voltak a mezőn.

9 Látván pedig Joáb, hogy mind elől, mind hátul ellenség van ő ellene, kiválogatá az Izráel népének színét, és a Siriabeliek ellenében állítá fel.

Mikor látta Jóáb, hogy ellene fordul a harcnak éle előlről és hátulról is, választott mind az Izrael válogatottjai közül és sorakozott Arám ellen.

10 A népnek maradékát az ő öcscsének, Abisainak vezetésére bízta, hogy felállítsa azt Ammon fiainak ellenében.

A többi népet pedig testvérének Absájnak kezébe adta; és sorakozott Ammón fiai ellen.

11 És monda: Ha erősebbek lesznek a Siriabeliek nálamnál, nékem segítségül légy. Ha pedig az Ammon fiai náladnál hatalmasabbak lesznek, elmegyek, hogy megsegítselek.

Mondta: Ha erősebb lesz Arám nálam, akkor te légy nekem segítségül, ha pedig Ammón fiai erősebbek lesznek nálad, akkor én megyek neked segíteni.

12 Légy erős és legyünk bátrak a mi nemzetségünkért és a mi Istenünknek városaiért; és az Úr cselekedjék úgy, a mint néki tetszik.

Légy erős és erősödjünk népünkért és Istenünk városaiért, az Örökkévaló pedig majd azt teszi, ami jónak tetszik szemeiben.

13 Elérkezék azért Joáb és az ő vele való sereg a Siriabeliek ellen az ütközetre, és megfutamodának ő előtte.

És kiállt Jóáb meg a vele levő nép, harcra Arám ellen, és megfutamodtak előle.

14 Látván pedig az Ammon fiai, hogy megfutamodtak a Siriabeliek, megfutamodának ők is Abisai előtt, és beszaladának a városba; és megtére Joáb az Ammon fiaitól és méne Jeruzsálembe.

Ammón fiai pedig látták, hogy megfutamodott Arám, akkor megfutamodtak Abísáj elől és bementek a városba. Erre visszatért Jóáb Ammón fiaitól és eljött Jeruzsálembe.

15 Mikor pedig látták a Siriabeliek, hogy megverettettek az Izráeliták által, ismét együvé gyülekezének.

Midőn látta Arám, hogy vereséget szenvedett Izrael előtt, összegyűltek együvé.

16 És elkülde Hadadézer, és elhozatá a Siriabelieket, a kik a vizen túl valának, és jövének Helámba; és Sobák, Hadadézernek fővezére volt élükön.

És Hadád-Ézer küldött és elindította a folyamon túl levő Arámot, és eljutottak Chélámig, Sóbákh pedig, Hadád-Ézer hadvezére, az élükön.

17 Megizenék pedig Dávidnak, a ki egybegyűjté egész Izráelt, és általméne a Jordánon, és juta Hélámhoz: és sereget rendelének a Siriabeliek Dávid ellen, és megütközének vele.

Midőn tudtára adták Dávidnak, összegyűjtötte egész Izraelt, átkelt a Jordánon és eljutott Chélámba, akkor sorakoztak az Arámbeliek Dávid ellen és harcoltak vele.

18 De a Siriabeliek megfutamodtak Izráel előtt, és levága Dávid a Siriabeliek közül hétszáz szekerest és negyvenezer lovagot, Sobákot is, a seregnek fővezérét megölé; és ugyanott meghala.

S megfutamodott Arám Izrael elől, és megölt Dávid Arámból hétszáz szekérharcost és negyvenezer lovast, Sóbákhot a hadvezérét pedig leütötte, és meghalt ott.

19 Mikor pedig látták mindazok a királyok, a kik Hadadézernek szolgái valának, hogy az Izráel által megverettek, békét kötöttek Izráellel és nékik szolgálának; és nem merének többé a Siriabeliek kijőni az Ammon fiainak segítségére.

Midőn látták mind a királyok, Hadád-Ézer szolgái, hogy vereséget szenvedtek Izrael előtt, békét kötöttek Izraeliek és szolgáikká lettek. És féltek továbbra is segíteni Ammón fiait.