2 Sámuel 10
1 Lőn pedig azután, meghala az Ammon fiainak királya, és uralkodék helyette Hánon, az ő fia.
Some time later, the king of the Ammon people-group died, and his son Hanun became their king.
2 És monda Dávid: Irgalmasságot teszek Hánonnal, Náhás fiával, miképen az ő atyja is velem irgalmasságot tett; és hozzá külde Dávid, hogy vigasztalja őt szolgái által atyja halála felől. Mikor Dávid szolgái Ammon fiainak földére érkezének:
David thought, “Nahash was kind to me, so I will be kind to his son.” So David sent some officials there, to tell Hanun that David was sorry that Hanun’s father [had died]. When those messengers arrived in the land where the Ammon people-group lived,
3 Mondának az Ammon fiainak vezérei Hánonnak, az ő uroknak: Vajjon becsüli-é Dávid ezzel előtted a te atyádat, hogy hozzád vigasztalókat küldött? Vajjon Dávid nem inkább azért küldötte-é hozzád szolgáit, hogy a várost megszemléljék és kikémleljék és teljesen elpusztítsák.
the leaders of the Ammon people-group said to Hanun, “Do you think that it is to honor your father that King David has sent these men to say that he is sorry that your father died [RHQ]? [We think that] he has sent them here to look around the city to determine how his [army] can conquer us!”
4 Elfogatá azért Hánon a Dávid szolgáit, és szakáloknak felét lenyiratá, és ruháikat félben elmetszeté az alfelekig, és elbocsátá őket.
Hanun [believed what they said; so he commanded some soldiers to] seize David’s officials and [insult them by] shaving off one side of each man’s beard, and [by] cutting off the lower part of their robes, [with the result that their buttocks could be seen], and then they sent them away.
5 A mint ezt Dávidnak hírül hozták, eleikbe külde, (mert ezek az emberek igen meggyaláztattak) és ezt izené a király: Maradjatok Jerikhóban mindaddig, míg megnevekedik szakálotok; és úgy jőjjetek haza.
The men were very humiliated/ashamed, [so they did not want to return home]. When David found out about what had happened to his officials, he sent someone to tell them, “Stay at Jericho until your beards have grown again, and then return home.”
6 Látván pedig az Ammon fiai, hogy gyűlöltekké lettek Dávid előtt, követet küldének az Ammon fiai, és felfogadák Siriában a Béth-Réhóbbelieket és ugyancsak Siriában a Czóbeusokat, húszezer gyalogot, és Maakának királyát ezer emberrel, és a Tóbbelieket, tizenkétezer embert.
Then [the leaders of] the Ammon people-group realized that they had greatly insulted [IDM] David [IDM]. So they sent some men to hire/pay some soldiers [from other nearby areas to help defend them]. They hired 20,000 soldiers from [the] Beth-Rehob and Zobah [regions northeast of Israel], and 12,000 soldiers from [the] Tob [region], and 1,000 soldiers from [the army of] the king of Maacah [region].
7 A mint ezt Dávid meghallá, elküldötte Joábot és a vitézeknek egész seregét.
When David heard about that, he sent Joab with all of the army [that Joab commanded], to fight against them.
8 Kivonulának az Ammon fiai is, és csatarendbe állottak a kapu bejárata előtt. A Siriabeli Czóbeusok, Réhóbbeliek, Tóbbeliek és Maaka magukban valának a mezőn.
The soldiers of the Ammon people-group marched out and (stood in their positions/arranged themselves for battle) at the entrance [to their capital city, Rabbah]. The other soldiers from Syria and Tob and Maacah stood by themselves (in their positions/arranged themselves for battle) in the nearby fields.
9 Látván pedig Joáb, hogy mind elől, mind hátul ellenség van ő ellene, kiválogatá az Izráel népének színét, és a Siriabeliek ellenében állítá fel.
Joab saw that there were groups of enemy soldiers in front of his troops and behind his troops. So he chose some of the best Israeli soldiers, and put them in positions to fight against the soldiers of Syria.
10 A népnek maradékát az ő öcscsének, Abisainak vezetésére bízta, hogy felállítsa azt Ammon fiainak ellenében.
He appointed his [older] brother Abishai to be the commander of all the other soldiers, and he told them to (stand in their positions/arrange themselves) in front of [the army of] the Ammon people-group.
11 És monda: Ha erősebbek lesznek a Siriabeliek nálamnál, nékem segítségül légy. Ha pedig az Ammon fiai náladnál hatalmasabbak lesznek, elmegyek, hogy megsegítselek.
Then Joab said, “If the soldiers from Syria are too strong for us to defeat them, your men must come and help us. But if the soldiers from the Ammon people-group are too strong for you to defeat, we will come and help your men.
12 Légy erős és legyünk bátrak a mi nemzetségünkért és a mi Istenünknek városaiért; és az Úr cselekedjék úgy, a mint néki tetszik.
We must be strong, and fight hard [IDM] to [defend] our people and the cities [(that belong to/where we worship)] our God. I will pray/request that Yahweh do what he considers to be good.”
13 Elérkezék azért Joáb és az ő vele való sereg a Siriabeliek ellen az ütközetre, és megfutamodának ő előtte.
So Joab and his army [advanced to] attack the army of Syria, and the soldiers from Syria ran away from them.
14 Látván pedig az Ammon fiai, hogy megfutamodtak a Siriabeliek, megfutamodának ők is Abisai előtt, és beszaladának a városba; és megtére Joáb az Ammon fiaitól és méne Jeruzsálembe.
And when [the soldiers of] the Ammon people-group saw that the soldiers from Syria were running away, they also started to run away from Abishai and his army, and they retreated back inside the city. So Joab’s [army] stopped fighting against [the army of] the Ammon people-group, and Joab [and his army] returned to Jerusalem.
15 Mikor pedig látták a Siriabeliek, hogy megverettettek az Izráeliták által, ismét együvé gyülekezének.
After [the leaders of] the army of Syria saw that the Israeli army had defeated them, they gathered all their troops together.
16 És elkülde Hadadézer, és elhozatá a Siriabelieket, a kik a vizen túl valának, és jövének Helámba; és Sobák, Hadadézernek fővezére volt élükön.
[Their king, ] Hadadezer, summoned the soldiers of Syria who lived on the east side of the [Euphrates] River. They gathered at Helam [city]. Their commander was Shobach.
17 Megizenék pedig Dávidnak, a ki egybegyűjté egész Izráelt, és általméne a Jordánon, és juta Hélámhoz: és sereget rendelének a Siriabeliek Dávid ellen, és megütközének vele.
When David heard about that, he gathered all the Israeli soldiers, and they crossed the Jordan [River] and marched to Helam. There, the army of Syria (took their positions/arranged themselves for battle), and the battle started.
18 De a Siriabeliek megfutamodtak Izráel előtt, és levága Dávid a Siriabeliek közül hétszáz szekerest és negyvenezer lovagot, Sobákot is, a seregnek fővezérét megölé; és ugyanott meghala.
But the soldiers of Syria ran away from the Israeli soldiers. David [and his army] killed 700 of their chariot-drivers and 40,000 other soldiers. They also wounded Shobach, their commander, and he died there.
19 Mikor pedig látták mindazok a királyok, a kik Hadadézernek szolgái valának, hogy az Izráel által megverettek, békét kötöttek Izráellel és nékik szolgálának; és nem merének többé a Siriabeliek kijőni az Ammon fiainak segítségére.
When all the kings who had been ruled by Hadadezer realized that they had been defeated by the Israeli [army], they made peace with the Israelis and agreed to accept David as their king. So [the army of] Syria was afraid to help [the army of] the Ammon people-group any more.
