2 Királyok 9
1 Elizeus próféta pedig szólíta egyet a próféták fiai közül, és monda néki: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe e korsócska olajat, és menj el Rámóth Gileádba.
Pea naʻe ui mai ʻe ʻIlaisa ha tokotaha ʻi he fānau ʻae kau palōfita, mo ne pehē kiate ia, “Nonoʻo ho noʻotanga vala, mo ke ʻave ʻi ho nima ʻae puha ni ʻoe lolo, pea ke ʻalu ki Lemoti-Kiliati:
2 És menj be oda, és nézd meg, hol van Jéhu, Josafátnak, a Nimsi fiának fia. Mikor pedig oda érsz, költsd fel őt az ő atyjafiai közül, és vidd be a belső kamarába,
Pea ʻoka ke ka hoko atu ki ai, ke ke kumi kia Sehu ko e foha ʻo Sihosafate ko e foha ʻo Nimisi, pea ke hū atu, pea ke pule ke ne tuʻu hake mei he haʻohaʻonga ʻo hono kāinga, pea ke ʻave ia ki ha loki ʻi loto fale;
3 És vedd elő e korsócska olajat, és töltsd az ő fejére, ezt mondván: Azt mondja az Úr: Téged kentelek királylyá Izráelen! És az ajtót kinyitván, fuss el, és semmit ott ne időzz.
Pea ke toki toʻo ʻae puha lolo, mo ke lilingi ki hono ʻulu, mo ke pehē, ‘ʻOku pehē ʻe Sihova, Kuo u fakanofo koe ko e tuʻi ki ʻIsileli.’ Pea hili ia ke ke fakaava ʻae matapā, pea ke hola, pea ʻoua naʻa ke fakatuotuai.”
4 És elment az ifjú, a próféta tanítványa, Rámóth Gileádba.
Ko ia naʻe ʻalu ʻae tangata talavou, ʻio, ʻae palōfita talavou, ki Lemoti-Kiliati.
5 És mikor bement, ímé a seregek fejedelmei ott ültek együtt, és ő monda: Beszédem volna veled, fejedelem! És monda Jéhu: Kivel volna beszéded ennyiőnk közül? És monda: Te veled, fejedelem!
Pea ʻi heʻene hoko ange, vakai, naʻe nonofo fakataha ʻae ngaahi ʻeiki ʻoe kautau; pea naʻe pehē ʻe ia, “Kuo u haʻu mo ha fekau kiate koe, ʻe ʻeiki.” Pea naʻe pehē ʻe Sehu, “Kia hai ʻiate kimautolu kotoa pē?” Pea naʻa ne pehē, “Kiate koe, ʻe ʻeiki.”
6 Felkele azért, és bement a házba, és fejére tölté az olajat, és monda néki: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Királylyá kentelek téged az Úrnak népén, az Izráelen,
Pea naʻa ne tuʻu hake, mo ne hū atu ai ki loto fale; pea naʻa ne lilingi ʻae lolo ki hono ʻulu, mo ne pehē kiate ia, “ʻOku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli, ‘Kuo u fakanofo koe ko e tuʻi ke pule ki he kakai ʻa Sihova, ʻio, ki ʻIsileli.
7 Hogy elveszítsed Akhábnak, a te uradnak háznépét; mert bosszút állok az én szolgáimnak, a prófétáknak véréért, és mind az Úr szolgáinak véréért Jézabelen.
Pea te ke taaʻi ʻae fale ʻo ʻEhapi ko hoʻo ʻeiki, koeʻuhi ke u fai totongi koeʻuhi ko e toto ʻo ʻeku kau tamaioʻeiki ko e kau palōfita, pea mo e toto ʻoe kau tamaioʻeiki kotoa pē ʻa Sihova, ʻi he nima ʻo Sisipeli.
8 És kivész egészen az Akháb háza, és kigyomlálom mind az Akhábhoz tartozókat, még az ebet is, mind a berekesztettet, mind az elhagyottat Izráelben;
Koeʻuhi ʻe ʻauha ʻae fale kotoa ʻo ʻEhapi: pea te u motuhi meia ʻEhapi ʻae kau tangata kotoa pē pea mo ia kotoa pē ʻoku tāpuni mo toe ʻi ʻIsileli:
9 És olyanná teszem az Akháb házát, mint Jeroboámnak, a Nébát fiának házát, és mint Baasának, az Ahija fiának házát.
Pea te u ngaohi ke tatau ʻae fale ʻo ʻEhapi mo e fale ʻo Selopoami ko e foha ʻo Nipati, pea ke tatau mo e fale ʻo Paʻasa ko e foha ʻo ʻAhisa:
10 Jézabelt pedig az ebek eszik meg Jezréel mezején, és nem lesz, a ki eltemesse őt. És kinyitván az ajtót, elfutott.
Pea ʻe keina ʻa Sisipeli ʻe he fanga kulī ʻi he potu ʻo Sesilili, pea ʻe ʻikai tanu ia ʻe ha tokotaha.’” Pea naʻa ne toʻo ʻae matapā mo ne hola.
11 És mikor Jéhu kiment az ő urának szolgáihoz, mondának néki: Békességes-é a dolog? Miért jött e bolond hozzád? És felele nékik: Hiszen ismeritek ez embert és az ő beszédét!
Hili ia naʻe hū mai kituʻa ʻa Sehu ki he kau tamaioʻeiki ʻa ʻene ʻeiki: pea naʻe pehē ʻe he tokotaha kiate ia, “ʻOku lelei kotoa pē? Ko e hā naʻe haʻu ai ʻae siana faha ni kiate koe?” Pea naʻa ne pehē kiate kinautolu, “ʻOku mou ʻilo pe ʻae tangata, pea mo ʻene lau.”
12 És mondának: Hazugság! Mondd meg az igazat. És monda: Így s így szóla nékem, mondván: Azt mondja az Úr: Királylyá kentelek téged Izráelen.
Pea naʻa nau pehē, “Ko e loi; ka ke tala mai ni.” Pea naʻa ne pehē, “Naʻe pehē mo pehē ʻa ʻene lea kiate au, ʻo pehē, ‘ʻOku pehē ʻe Sihova kuo u fakanofo koe ke ke tuʻi ki ʻIsileli.’”
13 Akkor nagy sietséggel kiki mind vevé az ő ruháját, és alája terítették a grádics felső részére és megfuvaták a harsonákat, és kikiálták: Jéhu uralkodik!
Pea naʻa nau fai vave ai, pea toʻo taki taha ʻe he tangata ʻa hono kofu, pea ʻai ia ki lalo ʻiate ia ʻi he potu māʻolunga ʻoe hala tuʻunga, pea [naʻa nau ]ifi ʻaki ʻae ngaahi meʻalea, ʻo pehē, “ʻOku tuʻi ʻa Sehu.”
14 Így ütött pártot Jéhu, Josafátnak, a Nimsi fiának fia, Jórám ellen. Jórám pedig ott táborozott volt Rámóth Gileád alatt az egész Izráellel, Hazáel, Siria királya ellen.
Ko ia naʻe te u lapa ʻe Sehu ko e foha ʻo Sihosafate ko e foha ʻo Nimisi kia Solami. (Ka ko eni naʻe maʻu pe ʻe Solami ʻa Lemoti-Kiliati, ʻe ia mo ʻIsileli kātoa, koeʻuhi ko Hasaeli ko e tuʻi ʻo Silia.
15 De visszatért volt Jórám király, hogy magát Jezréelben gyógyíttassa a sebekből, a melyeket a Siriabeliek ütöttek rajta, mikor Hazáel, Siria királya ellen harczolt. És monda Jéhu: Ha néktek is úgy tetszik, ne engedjetek senkit kimenni a városból, a ki elmenjen és hírül vigye ezt Jezréelbe.
Ka kuo liliu mai ʻa Solami ki Sesilili ke fakamoʻui ia mei he ngaahi lavea naʻa ne lavea ai ʻi he kakai Silia, ʻi heʻene tau mo Hasaeli ko e tuʻi ʻo Silia.) Pea naʻe pehē ʻe Sehu, “Kapau ko homou loto ia, pea ʻoua naʻa tuku ha taha ke ʻalu atu pe hao mei he kolo ke ʻalu ʻo fakahā ia ʻi Sesilili.”
16 És befogatott Jéhu, és elment Jezréelbe, a hol Jórám feküdt, és a hova Akházia is, a Júda királya lement volt, hogy meglátogassa Jórámot.
Pea pehē, naʻe heka ʻa Sehu ʻi ha saliote, mo ne ʻalu ki Sesilili; he naʻe tokoto ai ʻa Solami. Pea kuo haʻu ʻa ʻAhasia ko e tuʻi ʻo Siuta ke ʻaʻahi kia Solami.
17 Mikor pedig az őrálló, a ki Jezréelben a tornyon állott, meglátta Jéhu seregét, hogy jő, monda: Valami sereget látok. Akkor monda Jórám: Válaszsz egy lovast és küldj eléjök, és mondja ezt: Békességes-é a dolog?
Pea naʻe tuʻu ʻae tangata leʻo ʻi he fale māʻolunga ʻo Sesilili, pea naʻa ne mamata ki he kau fononga ʻo Sehu ʻi heʻene haʻu, pea naʻa ne pehē, “ʻOku ou sio ki ha fononga.” Pea naʻe pehē ʻe Solami, “Fekau ki ha tangata heka hoosi, ke ʻalu ʻo fakafetaulaki kiate kinautolu,” pea tala ke ne pehē, “Ko e lelei pe ʻikai?”
18 És oda lovagolt a lovas eléjük, és monda: Azt kérdi a király: Békességes-é a dolog? Felele Jéhu: Mi gondod van a békességgel? Kerülj a hátam mögé. Megjelenté pedig ezt az őrálló, mondván: Hozzájok ment ugyan a követ; de nem tért vissza.
Ko ia naʻe ʻalu ʻae tokotaha naʻe heka hoosi ke fetaulaki mo ia, pea naʻa ne pehē, “ʻOku pehē mai ʻe he tuʻi, pe ko e lelei pe ʻikai?” Pea naʻe pehē ʻe Sehu, “Ko e hā ʻa hoʻo kau ʻaʻau ki he lelei? Foki atu ki hoku tuʻa. Pea naʻe fakahā ʻe he tangata leʻo, ʻo pehē, “Naʻe hokoange ʻae tangata fekau kiate kinautolu ka ʻoku ʻikai toe foki mai ia.”
19 Akkor elküldött egy másik lovast, a ki hozzájok ment, és monda: Azt kérdi a király: Békességes-é a dolog? Felele Jéhu: Mi gondod van a békességgel? Kerülj a hátam mögé.
Pea naʻa ne toki fekau atu ha tokotaha kehe ke heka hoosi, pea naʻa ne hokoange kiate kinautolu, mo ne pehē, “ʻOku pehē mai ʻe he tuʻi, pe ko e lelei pe ʻikai?” Pea naʻe pehēange ʻe Sehu, “Ko e hā ʻa hoʻo kau ʻaʻau ki he lelei? ʻAlu koe ki hoku tuʻa.”
20 Hírül adá ezt is az őrálló, mondván: Hozzájok ment ugyan; de nem jött vissza. De a hajtás olyan, mint Jéhunak, a Nimsi fiának hajtása; mert mint egy őrült, úgy hajt.
Pea naʻe fakahā ʻe he tangata leʻo, ʻo pehē, “Naʻa ne hoko atu kiate kinautolu, ka ʻoku ʻikai te ne toe foki mai: pea ko e angi ki [he manu ]ʻoku hangē ko e ʻalu ʻa Sehu ko e foha ʻo Nimisi; he ʻoku ne ʻalu fakavave ʻaupito.”
21 Akkor monda Jórám: Fogjatok be! És befogván az ő szekerét, kiméne Jórám, az Izráel királya, és Akházia, a Júda királya, mindenik a maga szekerén, Jéhu eleibe, és a Jezréelbeli Nábót mezején találkoztak vele.
Pea naʻe pehē ʻe Solami, “Mou teuteu.” Pea naʻe teuteu ʻa hono saliote. Pea naʻe ʻalu atu ʻa Solami ko e tuʻi ʻo ʻIsileli mo ʻAhasia ko e tuʻi ʻo Siuta, ko e taki taha ʻi hono saliote, pea naʻa na ʻalu atu ke tali ʻa Sehu, pea naʻa nau fetaulaki mo ia ʻi he ʻapi ʻo Napoti ko e tangata Sesilili.
22 És mikor meglátta Jórám Jéhut, monda: Békességes-é a dolog, Jéhu? Felele ő: Mit békesség?! Mikor Jézabelnek, a te anyádnak paráznasága és varázslása mindig nagyobb lesz!
Pea naʻe hoko ʻo pehē, ʻi heʻene mamata ʻe Solami kia Sehu, naʻa ne pehē, “ʻE Sehu, ʻoku lelei pē pe ʻikai?” Pea naʻe pehēange ʻe ia, “ʻO lelei fēfeeʻi ka kuo lahi pehē fau ʻae ngaahi feʻauaki mo e ngaahi ngāue fakatēvolo ʻa hoʻo faʻē ko Sisipeli?”
23 Akkor megfordítá Jórám az ő kezét és futni kezde, és monda Akháziának: Árulás ez, Akházia?
Pea naʻe fakatafoki ʻae nima ʻo Solami, pea naʻa ne hola, ʻo ne pehē kia ʻAhasia, “ʻE ʻAhasia kuo fai ʻae lapa.”
24 Jéhu pedig meghúzván az ívét, Jórámot hátba lövé a lapoczkák között úgy, hogy a szívén ment át a nyíl, és lerogyott a szekérben.
Pea naʻe tekeʻi ʻe Sehu ʻae kaufana ʻaki ʻa ʻene mālohi kātoa, pea naʻa ne fanaʻi ʻa Solami ʻi hono vahaʻa nima, pea naʻe ʻasi atu ʻae ngahau mei hono mafu, pea naʻa ne tō hifo ʻi hono saliote.
25 És monda Bidkárnak, az ő hadnagyának: Fogd meg és vesd a Jezréelbeli Nábót mezejére; mert emlékezz csak vissza, mikor mi, én és te, ketten az ő atyja, Akháb után lovagoltunk, és az Úr ő felőle ezt a fenyegetést mondotta:
Pea naʻe toki pehē ʻe [Sehu ]kia Pitikali ko ʻene ʻeikitau, “Toʻo hake mo lī ia ki he potu ʻi he ngoue ʻoe tautea ni kiate ia;
26 Bizonyára megkeresem a Nábót vérét és az ő fiainak vérét, a melyet tegnap láttam, azt mondja az Úr: Azért megfizetek néked ezen a szántóföldön, azt mondja az Úr: Most azért fogjad őt, és vesd a szántóföldre, az Úr beszéde szerint.
‘ko e moʻoni kuo u mamata ʻaneafi ki he toto ʻo Napoti mo e toto ʻo hono ngaahi foha,’ ʻoku pehē ʻe Sihova; ki he potu na, ʻo fakatatau mo e folofola ʻa Sihova.”
27 Akházia pedig, a Júda királya, mikor látta ezt, futni kezde a kert házának útján; de Jéhu utána menvén, monda: Ezt is vágjátok le a szekérben és megsebesíték őt a Gúr hágójánál, a mely Jibleám mellett van; és ő Megiddóba menekülvén, ott meghalt.
Ka ʻi heʻene mamata ki ai ni ʻa ʻAhasia ko e tuʻi ʻo Siuta naʻa ne hola ʻi he hala ʻoe fale ngoue. Pea naʻe muimui kiate ia ʻa Sehu, mo ne pehē, “Tāʻi foki ia ʻi hono saliote.” Pea naʻe fai ia ʻi he hakenga ki Kuli ʻaia ʻoku ofi ki Ipiliami. Pea naʻa ne hola ki Mekito, mo ne pekia ʻi ai.
28 És az ő szolgái elvitték őt szekéren Jeruzsálembe, és eltemették az ő sirboltjába az ő atyáival a Dávid városában.
Pea naʻe ʻave ia ʻi ha saliote ki Selūsalema ʻe heʻene kau tamaioʻeiki, pea naʻe fai hono putu ki he fonualoto ʻo ʻene ngaahi tamai ʻi he Kolo ʻo Tevita.
29 Akházia pedig uralkodni kezdett Júdában Jórámnak, az Akháb fiának tizenegyedik esztendejében.
Pea ʻi hono hongofulu ma taha ʻoe taʻu ʻa Solami ko e foha ʻo ʻEhapi naʻe kamata pule ʻa ʻAhasia ki Siuta.
30 És mikor Jéhu Jezréelbe ment és Jézabel ezt meghallotta, arczát megékesíté kenettel, felékesítette fejét, és kitámaszkodott az ablakon.
Pea ʻi heʻene hoko mai ʻa Sehu ki Sesilili, naʻe fanongo ʻa Sisipeli ki ai; pea naʻa ne ʻai ʻae loa ki hono mata, mo ne ʻai ʻae teunga ki hono ʻulu, pea sio ia mei he matapā sioʻata.
31 És mikor Jéhu bevonult a kapun, monda: Békesség van-é, óh Zimri! uradnak gyilkosa?
Pea feʻunga mo ʻene hū mai ʻa Sehu ʻi he matapā ʻoe kolo, naʻa ne pehē, “Naʻe lelei koā ʻa Simili, ʻaia naʻa ne fakapoongi ʻa ʻene ʻeiki?”
32 Ő pedig feltekintve az ablakra, monda: Ki van ott velem? Ki? És alátekintett két vagy három főember.
Pea naʻe hanga hake ʻe ia ʻa hono mata ki he matapā sioʻata, mo ne pehē, “Ko hai ʻoku kau kiate au? Ko hai?” Pea naʻe sio mai mei he matapā sioʻata ha kau tangata tali fekau ʻe toko ua pe toko tolu.
33 És monda azoknak: Vessétek alá őt. És aláveték, és az ő vére szétfrecskendezett a falra és a lovakra, és eltapodtatá őt.
Pea naʻe pehē ʻe ia, “Laku hifo ia.” Ko ia naʻa nau laku ia ki lalo: pea naʻe puna ʻa hono toto ki he ʻā, pea ki he fanga hoosi: pea naʻa ne malaki hifo ia ʻi hono lalo vaʻe.
34 Bemenvén pedig oda, evett és ivott, és monda: Nézzetek utána annak az átkozottnak és temessétek el; hiszen mégis csak király leánya.
Pea ʻi heʻene hū mai ki loto fale, naʻa ne kai mo inu, mo ne pehē, “Mou ʻalu, ʻo sio eni ki he fefine malaʻia ni, pea ʻave ʻo tanu ia; he ko e ʻofefine ia ʻo ha tuʻi.”
35 De mikor kimentek, hogy eltemetnék őt, már semmit sem találtak belőle, csak a koponyáját, a lábait és a keze fejeit.
Pea naʻa nau ʻalu atu ke fai hono tanu: ka naʻe ʻikai te nau ʻilo hano potu ka ko hono ʻulupoko pe, mo e foʻi vaʻe, pea mo e ʻaofi nima.
36 És visszamenvén, megmondák néki, és ő monda: Ez az Úr beszéde, a melyet szólott az ő szolgája, Thesbites Illés által, mondván: Az ebek eszik meg Jézabel testét a Jezréel földén,
Ko ia naʻa nau toe omi ai ʻo fakahā kiate ia. Pea naʻe pehē ʻe ia, “Ko eni ia ʻae folofola ʻa Sihova, ʻaia naʻa ne folofolaʻaki ʻi heʻene tamaioʻeiki ko ʻIlaisiā ko e tangata Tisipa, ʻo pehē, ‘ʻI he potu [fonua ]ʻo Sesilili ʻe keina ʻe he fanga kulī ʻae kakano ʻo Sisipeli.
37 És olyan lesz Jezréel földjén a Jézabel teste, mint a mezőn a ganéj, úgy, hogy senki meg nem mondhatja: Ez Jézabel!
Pea ʻe tatau ʻae ʻangaʻanga ʻo Sisipeli mo e kinohaʻa ʻi he funga fonua ʻi he potu ʻo Sesilili; pea ʻe ʻikai ai te nau faʻa pehē, Ko Sisipeli eni.’”
