2 Királyok 8
1 És Elizeus szólott volt annak az asszonynak, a kinek a fiát feltámasztotta volt, mondván: Kelj fel, és menj el a te házadnépével együtt, és tartózkodjál, a hol tartózkodhatol; mert az Úr éhséget hívott elő, és el is jött a földre hét esztendeig.
And Elisha' spoke unto the woman, whose son he had restored to life, saying, Arise, and go, thou and thy household, and sojourn wheresoever thou canst sojourn; for the Lord hath called for a famine, and it is also coming in the land for seven years.
2 És felkelt az asszony, és az Isten emberének beszéde szerint cselekedék, és elment ő és az ő háznépe, és lakék a Filiszteusok földében hét esztendeig.
And the woman arose, and did after the word of the man of God; and she went, she with her household, and sojourned in the land of the Philistines seven years.
3 Mikor pedig elmult a hét esztendő, visszatért az asszony a Filiszteusok földéből, és elment, hogy panaszolkodjék a királynak az ő házáért és szántóföldeiért.
And it came to pass at the end of seven years, that the woman returned out of the land of the Philistines; and she went forth to cry unto the king for her house and for her land.
4 A király pedig beszélt Géházival, az Isten emberének szolgájával, mondván: Beszéld el, kérlek, nékem mindazokat a csudálatos dolgokat, a melyeket Elizeus cselekedett.
And the king was just speaking with Gechazi the servant of the man of God, saying, Relate to me, I pray thee, all the great things that Elisha' hath done.
5 És mikor elbeszélé a királynak, mimódon támasztotta fel a halottat, ímé az asszony, a kinek a gyermekét feltámasztotta volt, éppen akkor kiáltott a királyhoz az ő házáért és szántóföldeiért; és monda Géházi: Uram király, ez az az asszony és ez az ő fia, a kit feltámasztott Elizeus.
And it came to pass, as he was just relating to the king how he had restored the dead to life, that, behold, the woman, whose son he had restored to life, cried to the king for her house and for her land. And Gechazi said, My lord, O king, this is the woman, and this is her son, whom Elisha' restored to life.
6 És kikérdezé a király az asszonyt, és az elbeszélé néki; és ada a király ő mellé egy udvari szolgát, mondván: Adasd vissza néki minden jószágát, és a szántóföldnek minden hasznát attól az időtől fogva, a mióta elhagyta a földet egész mostanig.
And the king asked of the woman, who related it to him. So the king appointed unto her a certain officer, saying, Restore all that belongeth to her, and all the products of the field since the day that she left the land, even until now.
7 És Elizeus elment Damaskusba, Benhadád pedig, Siria királya beteg volt, és hírül adák néki, mondván: Az Isten embere ide jött.
And Elisha' came to Damascus; and Ben-hadad, the king of Syria, was sick; and it was told him, saying, The man of God is come even hither.
8 És monda a király Hazáelnek: Végy ajándékot kezedbe, és menj eleibe az Isten emberének, és kérj tanácsot az Úrtól ő általa, mondván: Meggyógyulok-é ebből a betegségből?
And the king said unto Chazael, Take a present in thy hand, and go to meet the man of God, and inquire of the Lord from him, saying, Shall I recover from this sickness?
9 És eleibe ment Hazáel, és ajándékokat vitt kezében mindenféle drága damaskusi jószágból negyven teve terhét; és elment, és megállott előtte, és így szólt: A te fiad, Benhadád, Siria királya, az küldött engem hozzád, mondván: Vajjon meggyógyulok-é ebből a betegségből?
So Chazael went to meet him, and took a present in his hand, and all manner of good things of Damascus, a burden for forty camels, and he came and stood before him, and said, Thy son Ben-hadad the king of Syria hath sent me to thee, saying, Shall I recover from this sickness?
10 Felele néki Elizeus: Menj el, mondd meg néki: Nem maradsz életben, mert megjelentette nékem az Úr, hogy halált hal.
And Elisha' said unto him, Go, say unto him, Thou mayest certainly recover; nevertheless the Lord hath shown me that he shall surely die.
11 És mereven ránézett Hazáelre, mígnem zavarba jött; végre sírni kezdett az Isten embere.
And he restrained his countenance, and held back as long as he could: and then wept the man of God.
12 És monda Hazáel: Miért sír az én uram? És felele: Mert tudom a veszedelmet, a melyet az Izráel fiaira hozol; az ő erős városait megégeted, az ő ifjait fegyverrel levágatod, és kis gyermekeit a földhöz vered, és terhes asszonyait ketté vágod.
And Chazael said, Why doth my Lord weep? And he said, Because I know what evil thou wilt do unto the children of Israel: their strong-holds wilt thou set on fire, and their young men wilt thou slay with the sword, and their children wilt thou dash, and their pregnant women wilt thou rip up.
13 És monda Hazáel: Kicsoda a te szolgád, ez az eb, hogy ilyen nagy dolgokat cselekednék? És felele Elizeus: Megjelentette nékem az Úr, hogy te leszel Siria királya.
And Chazael said, But what is thy servant, the dog, that he should do this great thing? And Elisha' said, The Lord hath caused me to see thee as king over Syria.
14 És elméne Elizeustól, és beméne az ő urához, és az monda néki: Mit mondott Elizeus? és monda: Azt mondta, hogy meggyógyulsz.
So he went away from Elisha', and came to his master; who said to him, What hath Elisha' said to thee? And he said, he said to me that thou couldst surely recover.
15 Másnap azonban elővett egy takarót és bemártván azt vízbe, ráteríté az ő arczára, és meghalt: és uralkodék Hazáel ő helyette.
And it came to pass on the morrow, that he took a cover lid, and dipped it in water, and spread it over his face, and he died: and Chazael became king in his stead.
16 És Jórámnak, az Akháb fiának, az Izráel királyának ötödik esztendejében, mikor még Josafát vala Júda királya, uralkodni kezdett Jórám, a Josafát fia, Júda királya.
And in the fifth year of Joram the son of Achab the king of Israel, Jehoshaphat being yet king of Judah, Jehoram the son of Jehoshaphat the king of Judah became king.
17 Harminczkét esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és nyolcz esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.
Thirty and two years old was he when he became king, and eight years did he reign in Jerusalem.
18 És járt az Izráel királyainak útján, a miképen cselekedtek volt az Akháb házából valók; mert az Akháb leánya volt a felesége, és gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt.
And he walked in the way of the kings of Israel, as the house of Achab had done; for a daughter of Achab had he for wife: and he did what is evil in the eyes of the Lord.
19 De az Úr még sem akarta elveszteni Júdát Dávidért, az ő szolgájáért; a mint megigérte volt néki, hogy szövétneket ad néki és az ő fiainak mindörökké.
Yet would the Lord not destroy Judah for the sake of David his servant, as he said unto him, to give him a government and to his children at all times.
20 Az ő idejében szakadt el Edom a Júda birodalmától, és választott királyt magának.
In his days Edom revolted from under the power of Judah, and they appointed a king over themselves.
21 És átment Jórám Seirbe és minden harczi szekere ő vele, s mikor éjjel felkelt és megtámadta az Edomitákat, a kik körülzárták őt, és a szekerek fejedelmeit, megfutott a nép, kiki az ő hajlékába.
And Joram went over to Za'ir, and all the chariots were with him; and he rose up by night, and smote the Edomites who compassed him about, and the captains of the chariots: and the people fled unto their tents.
22 És elszakadt Edom a Júda birodalmától mind e mai napig; ugyanebben az időben szakadt el Libna is.
Yet Edom revolted from under the power of Judah even until this day; then did Libnah revolt at the same time.
23 Jórámnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
And the rest of the acts of Joram, and all that he did, behold, they are written in the book of the chronicles of the kings of Judah.
24 És elaluvék Jórám az ő atyáival, és eltemetteték az ő atyáival a Dávid városában, és uralkodék Akházia, az ő fia, ő helyette.
And Joram slept with his fathers, and was buried with his fathers in the city of David: and Achazyahu his son became king in his stead.
25 Jórámnak az Akháb, az Izráel királya fiának tizenkettedik esztendejében kezdett uralkodni Akházia, Jórámnak, a Júdabeli királynak fia.
In the twelfth year of Joram the son of Achab the king of Israel became Achazyahu, the son of Jehoram the king of Judah, king.
26 Huszonkét esztendős volt Akházia, mikor uralkodni kezdett, és egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Athália volt, Omrinak, az Izráel királyának leánya.
Two and twenty years old was Achazyahu when he became king; and one year did he reign in Jerusalem. And his mother's name was 'Athalyahu, the [grand-]daughter of 'Omri the king of Israel.
27 És járt az Akháb házának útján, és gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, mint az Akháb háza; mert az Akháb házának veje vala.
And he walked in the way of the house of Achab, and did what is evil in the eyes of the Lord, like the house of Achab; for he was the son-in-law of the house of Achab.
28 És hadba ment Jórámmal, az Akháb fiával, Siria királya, Hazáel ellen, Rámóth Gileádba; de a Siriabeliek megverték Jórámot.
And he went with Joram the son of Achab to the war against Chazael the king of Syria at Ramoth-gil'ad: and the Syrians smote Joram.
29 Akkor visszatért Jórám király, hogy meggyógyíttassa magát Jezréelben a sebekből, a melyeket rajta a Siriabeliek Ráma alatt ütöttek, mikor Hazáel, Siria királya ellen harczolt. Akházia pedig, a Jórám fia, Júda királya aláméne, hogy meglátogassa Jórámot, az Akháb fiát Jezréelben, a hol az betegen feküdt.
And king Joram returned to be healed in Yizre'el of the wounds which the Syrians had inflicted on him at Ramah, when he was fighting against Chazael the king of Syria. And Achazyahu the son of Jehoram the king of Judah went down to see Joram the son of Achab in Yizre'el, because he was sick.
