2 Királyok 7
1 És monda Elizeus: Halljátok meg az Úr beszédét. Ezt mondja az Úr: Holnap ilyenkor egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vesznek Samaria kapujában.
Pea naʻe toki pehē ʻe ʻIlaisa, “Mou fanongo ki he folofola ʻa Sihova; ʻoku pehē ʻe Sihova, Feʻunga nai mo e feituʻulaʻā ni ʻapongipongi ʻe fakatau ʻae fuaʻanga mahoaʻa lelei ʻe taha ki he sikeli ʻe taha, mo e fuaʻanga ʻe ua ʻoe paʻale ki he sikeli ʻe taha, ʻi he matanikolo ʻo Samēlia.”
2 És felelvén egy főember, a kinek kezére támaszkodott a király, az Isten emberének, monda: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? És monda Elizeus: Ímé, te szemeiddel meg fogod látni, de nem eszel belőle.
Pea ko e ʻeiki ko ia naʻe faʻaki ai ʻae tuʻi ki hono nima naʻe tali ʻo pehēange ki he tangata ʻoe ʻOtua, “Vakai, ka ne ngaohi ʻe Sihova ha ngaahi kātupa ʻi he langi, ʻe faʻa fai koā ʻae meʻa ni?” Pea naʻe pehē ʻe ia, “Vakai te ke mamata ki ai ʻaki ho mata ʻoʻou, ka ʻe ʻikai te ke kai mei ai.”
3 A kapu előtt pedig volt négy bélpoklos férfi, a kik mondák egymásnak: Miért maradunk itt, hogy meghaljunk éhen?
Pea naʻe nofo ʻae kau tangata kilia ʻe toko fā ʻi he hūʻanga matapā [ʻoe kolo ]pea naʻa nau fepehēʻaki, “Ko e hā ʻoku tau nofo ai pe ʻi heni ke tau mate ai?
4 Ha azt határozzuk is, hogy bemegyünk a városba, ott is inség van, és akkor ott halunk meg; ha pedig itt maradunk, akkor itt halunk meg; jertek el azért, szökjünk el a Siriabeliek táborába, ha meghagyják életünket, élünk, ha megölnek, meghalunk.
Kapau te tau pehē, “Ke tau hū atu ki loto kolo, ʻoku ʻi he kolo ʻae honge, pea te tau mate ai; pea kapau te tau nofo ai pe ʻi heni, te tau mate foki. Ko ia ke tau ō mo hoko ange ki he kautau mei Silia: kapau te nau fakamoʻui ʻakitautolu, pehē te tau moʻui; pea kapau te nau tāmateʻi ʻakitautolu, te tau mate pe.”
5 És felkeltek alkonyatkor, hogy a Siriabeliek táborába menjenek; és mikor odaértek a Siriabeliek táborának széléhez, ímé már nem volt ott senki.
Ko ia naʻa nau tuʻu hake ʻi he kei fakapoʻupoʻuli ke ʻalu ki he ʻapitanga ʻoe kakai Silia; pea ʻi heʻenau hoko ange ki he ngataʻanga ʻaupito ʻoe ʻapitanga ʻoe kakai Silia, vakai naʻe ʻikai ha tokotaha ʻi ai.
6 Mert az Úr azt cselekedte volt, hogy a Siriabeliek tábora szekerek zörgését és lovak dobogását, és nagy sereg robogását hallotta, és mondának egymásnak: Ímé az Izráel királya bérbe fogadta meg ellenünk a Hitteusok királyit és az Égyiptombeliek királyit, hogy ellenünk jőjjenek.
He naʻe meʻa ʻe Sihova ke fanongo ʻe he kakai Silia ki he patū ʻoe ngaahi saliote, mo e longoaʻa ʻoe ngaahi fanga hoosi, ʻio, ki he patū mai ʻoe fuʻu kautau tokolahi: pea naʻa nau fepehēʻaki, Vakai kuo piutau ʻe he tuʻi ʻo ʻIsileli mei he ngaahi tuʻi ʻoe kakai Heti, mo e ngaahi tuʻi ʻo ʻIsipite ke haʻu ʻo tauʻi ʻakitautolu.
7 És felkelvén elfutának alkonyatkor, és elhagyák mind sátoraikat, mind lovaikat, mind szamaraikat, a mint a tábor volt, és elfutának, csakhogy életöket megmenthessék.
Pea ko ia naʻa nau tutuʻu hake ai ʻo hola ʻi heʻene kei fakapoʻupoʻuli, mo nau siʻaki honau ngaahi fale fehikitaki, mo ʻenau fanga hoosi, mo ʻenau fanga ʻasi, ʻio, ʻae ʻapitanga kotoa mo ia naʻe ʻi ai, ka nau hola ke nau moʻui.
8 Mikor azért e bélpoklosok a tábor széléhez értek, bemenvén egy sátorba, evének és ivának, és elvivének onnét ezüstöt, aranyat és ruhákat, és elmenvén elrejték azokat; és megtérvén más sátorba menének be, és abból is hozának és elmenvén, elrejték.
Pea ʻi he hoko atu ʻae kau kilia ni ki he ngataʻanga ʻaupito ʻoe ʻapitanga, naʻa nau hū atu ki he fale fehikitaki ʻe taha, ʻonau kai mo inu, mo nau ʻave mei ai ʻae siliva, mo e koula, mo e ngaahi kofu, mo nau ʻalu ʻo fufū ia; mo nau toe haʻu ʻo hū ki he fale fehikitaki ʻe taha, ʻo fetuku foki mei ai, mo nau ʻalu ʻo fufū ia.
9 És monda egyik a másiknak: Nem igazán cselekszünk: ez a mai nap örömmondás napja, ha mi hallgatunk, és a virradatot megvárjuk, büntetés ér bennünket; most azért jertek és menjünk el, és mondjuk meg a király házának.
Hili ia naʻa nau fepehēʻaki, “ʻOku ʻikai lelei ʻae meʻa ʻoku tau fai: ko e ʻaho eni ko e ʻaho ʻoe ongoongolelei, ka ʻoku tau fakalongo pe: kapau te tau tatali kaeʻoua ke ʻaho, ʻe hoko ha kovi kiate kitautolu: ko ia mou omi, koeʻuhi ke tau ʻalu ʻo fakahā eni ki he kaungāfale ʻoe tuʻi.”
10 És elmenének, és kiáltának a város kapuján állónak, és elbeszélék nékik, mondván: Odamentünk volt a Siriabeliek táborába, és ímé már nem volt ott senki; emberek szava nem hallatszott, csak a lovak és szamarak vannak kikötve, és a sátorok úgy, a mint voltak.
Ko ia naʻa nau haʻu mo nau ui ki he tangata leʻo ʻoe kolo: pea naʻa nau tala kiate kinautolu ʻo pehē, naʻa mau hoko ange ki he ʻapitanga ʻoe kakai Silia, pea vakai, naʻe ʻikai ha tokotaha ʻi ai, pea naʻe ʻikai ongo ai ʻae leʻo ʻo ha tangata, ka naʻe noʻotaki ʻae fanga hoosi, mo e fanga ʻasi naʻe noʻotaki, mo e ngaahi fale fehikitaki ʻo hangē pe ko ʻenau tuʻu.
11 Kiáltának azért a kapunállók, és hírré tevék ott benn a király házában.
Pea naʻa ne ui ʻe ia ki he kau leʻo pea naʻa nau fakahā ia ki he kaungāfale ʻoe tuʻi ʻi loto fale.
12 És felkele éjszaka a király, és monda az ő szolgáinak: Megmondom néktek, mit csinálnak velünk a Siriabeliek. Tudják, hogy éhen vagyunk, és csak azért mentek ki a táborból, hogy elrejtőzzenek a mezőn, mondván: Mikor kijönnek a városból, megfogjuk őket elevenen, és bemegyünk a városba.
Pea naʻe tuʻu hake ʻae tuʻi ʻi he kei poʻuli, ʻo ne pehē ki heʻene kau tamaioʻeiki, Te u fakahā eni kiate kimoutolu ʻae meʻa kuo fai ʻe he kakai Silia kiate kitautolu. “ʻOku nau ʻilo ʻetau fiekaia; ko ia kuo nau ʻalu atu mei he ʻapitanga ke malumu ʻi he vao, ʻo pehē, ‘ʻOka nau ka hū mai mei he kolo, te tau puke moʻui ʻakinautolu, mo hū atu ai ki he kolo.’”
13 Akkor felele egy az ő szolgái közül, és monda: Ki kell választani a megmaradt lovak közül, a melyek a városban megmaradtak, ötöt, – ímé épen olyanok ezek, mint Izráelnek egész sokasága, a mely megmaradt; ímé épen olyanok ezek, mint Izráel egész sokasága, a mely elpusztult, – és küldjük ki, hadd lássuk meg.
Pea naʻe pehēange ʻe ha tokotaha ʻo ʻene kau tamaioʻeiki, “ʻOku ou kole ke ke tuku ke toʻo ʻe ha niʻihi ʻae fanga hoosi ʻe nima ʻoku toe, ʻaia ʻoku kei toe ʻi he kolo, (vakai, ʻoku nau tatau pe mo e tokolahi ʻo ʻIsileli ʻaia ʻoku kei toe ʻi ai: vakai, ʻoku nau hangē pe ko e tokolahi ʻo ʻIsileli ʻaia kuo fakaʻauʻausino: ) pea ke tau fekau atu ʻo mamata.”
14 És vevének két szekeret lovakkal, és kiküldé a király a siriaiak táborába, mondván: Menjetek el és nézzétek meg.
Ko ia naʻa nau toʻo ai ʻae ongo hoosi toho saliote ʻe ua; pea naʻe fekau atu ʻe he tuʻi ki he kautau ʻo Silia, ʻo ne pehē, “ʻAlu ʻo vakai.”
15 És mikor utánuk mentek egész a Jordánig, ímé az egész út rakva volt ruhákkal és edényekkel, a melyeket a siriaiak a sietségben elhánytak. És mikor visszajöttek a követek, és elmondák ezt a királynak:
Pea naʻa nau muimui kiate kinautolu ʻo aʻu atu ki Sioatani: pea vakai, naʻe felefeleʻi ʻi he hala ʻae ngaahi kofu mo e ngaahi ipu, ʻaia naʻe liʻaki ʻe he kakai Silia ʻi heʻenau hola fakavavevave. Pea naʻe liliu mai ʻae kau talafekau, mo nau fakahā ia ki he tuʻi.
16 Kiment a nép, és kirabolta a Siriabeliek táborát, és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vettek, az Úrnak beszéde szerint.
Pea naʻe ʻalu atu ʻae kakai, mo nau veteki ʻae ngaahi fale fehikitaki ʻoe kakai Silia. Pea pehē, naʻe fakatau ʻae fuaʻanga ʻe taha ʻoe mahoaʻa lelei ʻaki ʻae sikeli ʻe taha, mo e fuaʻanga paʻale ʻe ua ʻaki ʻae sikeli ʻe taha, ʻo hangē ko e folofola ʻa Sihova.
17 A király pedig azt a főembert, a kinek kezére szokott támaszkodni, oda rendelte a kapuhoz. És a nép eltapodá őt a kapuban, és meghala, a mint az Isten embere megmondotta, a ki megjövendölte ezt, mikor a király lement hozzá.
Pea naʻe fekau ʻe he tuʻi ki he ʻeiki ʻaia naʻa ne faʻaki ki hono nima ke ʻaʻana ʻae leʻohi ʻoe matapā: pea naʻe malamalaki ia ʻe he kakai ʻi he matapā, pea naʻa ne mate, ʻo hangē ko ia naʻe fakahā ʻe he tangata ʻoe ʻOtua, ʻaia naʻe lea kiate ia ʻi heʻene ʻalu hifo ʻae tuʻi ki ai.
18 Úgy történt, a mint az Isten embere a királynak jövendölte: Két köböl árpát egy sikluson és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson adnak holnap ilyenkor Samaria kapujában.
Pea naʻe hoko ia ʻo hangē ko ia naʻe lea ʻaki ʻe he tangata ʻoe ʻOtua ki he tuʻi, ʻo pehē, Ko e fuaʻanga ʻe ua ʻoe paʻale ki he sikeli ʻe taha, mo e fuaʻanga ʻe taha ʻoe mahoaʻa lelei ki he sikeli ʻe taha, ʻe [fakatau ]ʻapongipongi ʻo feʻunga nai mo e feituʻulaʻā ni ʻi he matapā ʻo Samēlia:
19 És ezt felelte volt a főember az Isten emberének, mondván: Hacsak az Úr ablakokat nem csinál az égen; akkor meglehet? és ő azt mondotta rá: Ímé te szemeiddel meg fogod látni; de nem eszel belőle.
Pea naʻe pehēange ʻe he ʻeiki ko ia ki he tangata ʻoe ʻOtua, “Vakai mai, kapau ʻe ngaohi ʻe Sihova ha ngaahi kātupa ʻi he langi, ʻe mafai ai ha meʻa pehē?” Pea naʻa ne pehē ʻe ia, “Vakai, te ke sio ki ai ʻaki ho mata, ka ʻe ʻikai te ke kai mei ai.”
20 És teljesen így történt vele, mert eltapodá őt a nép a kapuban és meghalt.
Pea naʻe pehē pe ʻae meʻa naʻe hoko kiate ia: he naʻe malamalaki ia ʻe he kakai ʻi he matapā, pea naʻa ne mate.
