2 Királyok 6
1 És mondának a próféták fiai Elizeusnak: Ímé ez a hely, a hol nálad lakunk, igen szoros nékünk;
Os filhos dos profetas disseram a Elisha: “Veja agora, o lugar onde vivemos e nos encontramos com você é muito pequeno para nós.
2 Hadd menjünk el, kérlek, a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot építsünk magunknak, a melyben lakjunk. És monda: Menjetek el!
Por favor, deixe-nos ir ao Jordão, e cada homem pegue uma viga de lá, e vamos fazer de nós um lugar lá, onde possamos viver”. Ele respondeu: “Vá!”.
3 És monda egy közülök: Nyugodj meg rajta, és jőjj el a te szolgáiddal. És monda: Én is elmegyek.
Um disse: “Por favor, tenha o prazer de ir com seus criados”. Ele respondeu: “Eu irei”.
4 És elméne velök. És menének a Jordán mellé, és ott fákat vágtak.
Então ele foi com eles. Quando chegaram ao Jordão, eles cortaram madeira.
5 És történt, hogy mikor egy közülök egy fát levágna, a fejsze beesék a vízbe. Akkor kiálta és monda: Jaj, jaj, édes uram! pedig ezt is kölcsön kértem!
Mas quando alguém estava cortando uma árvore, a cabeça do machado caiu na água. Então ele gritou e disse: “Ai de mim, meu amo! Pois foi emprestada”.
6 És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta néki a helyet, levágott egy fát és utána dobta, és a fejsze feljött a víz színére.
O homem de Deus perguntou: “Onde caiu?” Ele lhe mostrou o lugar. Ele cortou um bastão, jogou-o lá dentro e fez o ferro flutuar.
7 És monda: Vedd ki. És kinyújtván kezét, kivevé azt.
Ele disse: “Pegue-o”. Então ele estendeu a mão e o pegou.
8 Siria királya pedig hadat indított Izráel ellen, és tanácsot tartván az ő szolgáival, monda: Itt meg itt lesz az én táborom.
Agora o rei da Síria estava em guerra contra Israel; e ele se aconselhou com seus servos, dizendo: “Meu acampamento estará em tal e tal lugar”.
9 És elkülde az Isten embere az Izráel királyához, mondván: Vigyázz, ne hagyd el azt a helyet, mert ott akarnak a siriaiak betörni.
O homem de Deus enviou ao rei de Israel, dizendo: “Cuidado para não passar por este lugar, pois os sírios estão descendo para lá”.
10 És elkülde az Izráel királya arra a helyre, a melyről néki az Isten embere szólott, és őt megintette volt, és vigyázott magára nem egyszer, sem kétszer.
O rei de Israel enviou ao lugar que o homem de Deus lhe disse e o advertiu; e ele se salvou lá, não uma ou duas vezes.
11 És felháborodott ezen a siriai király szíve, és összegyűjtvén az ő szolgáit, monda nékik: Miért nem mondjátok meg nékem, ki tart közülünk az Izráel királyával?!
O coração do rei da Síria ficou muito perturbado com isso. Ele chamou seus servos e lhes disse: “Não me mostrará qual de nós é para o rei de Israel?
12 Akkor monda egy az ő szolgái közül: Nem úgy, uram király, hanem Elizeus próféta, a ki Izráelben van, jelenti meg az Izráel királyának a beszédeket, a melyeket te a te titkos házadban beszélsz.
Um de seus servos disse: “Não, meu senhor, ó rei; mas Eliseu, o profeta que está em Israel, diz ao rei de Israel as palavras que você diz em seu quarto”.
13 És monda: Menjetek el és nézzétek meg, hol van, hogy utána küldjek és elhozassam őt. És megjelenték néki, mondván: Ímé Dótánban van.
Ele disse: “Vá e veja onde ele está, para que eu possa mandá-lo e pegá-lo”. Foi-lhe dito: “Eis que ele está em Dothan”.
14 Akkor lovakat, szekereket és nagy sereget külde oda, a kik elmenének éjjel, és körülvevék a várost.
Portanto, ele enviou cavalos, carruagens e um grande exército para lá. Eles vieram de noite e cercaram a cidade.
15 Felkelvén pedig jókor reggel az Isten emberének szolgája, kiméne, és ímé seregek vették körül a várost, és lovak és szekerek. És monda néki az ő szolgája: Jaj, jaj, édes uram! mit cselekedjünk?
Quando o servo do homem de Deus se levantou cedo e saiu, eis que um exército com cavalos e carruagens estava ao redor da cidade. Seu servo lhe disse: “Ai de mim, meu senhor! O que devemos fazer”?
16 Felele ő: Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik ő velök.
Ele respondeu: “Não tenha medo, pois aqueles que estão conosco são mais do que aqueles que estão com eles”.
17 És imádkozott Elizeus és monda: Óh Uram! nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson. És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül.
Elisha rezou e disse: “Yahweh, por favor, abra seus olhos, para que ele possa ver”. Javé abriu os olhos do jovem, e ele viu; e eis que a montanha estava cheia de cavalos e carruagens de fogo ao redor de Elisha.
18 És mikor azok hozzá lementek, könyörgött Elizeus az Úrnak, mondván: Verd meg ezt a népet vaksággal! És megveré őket vaksággal az Elizeus kivánsága szerint.
Quando chegaram até ele, Elisha rezou a Javé e disse: “Por favor, golpeie este povo com cegueira”. Ele os atingiu com a cegueira, de acordo com a palavra de Elisha.
19 És monda nékik Elizeus: Nem ez az út, sem ez a város; jertek el én utánam, és ahhoz a férfiúhoz vezetlek titeket, a kit kerestek. És elvezeté őket Samariába.
Elisha lhes disse: “Este não é o caminho, nem esta é a cidade”. Sigam-me, e eu os levarei ao homem que vocês procuram”. Ele os conduziu até Samaria.
20 És mikor bementek Samariába, monda Elizeus: Óh Uram, nyisd meg ezek szemeit, hogy lássanak. És megnyitá az Úr az ő szemeiket és látának, és ímé Samaria közepében voltak.
Quando chegaram a Samaria, Elisha disse: “Yahweh, abre os olhos destes homens, para que eles possam ver”. Javé abriu os olhos e eles viram; e eis que eles estavam no meio da Samaria.
21 Az Izráel királya pedig mikor látta őket, monda Elizeusnak: Vágván vágassam-é őket, atyám?
O rei de Israel disse a Eliseu, quando os viu: “Meu pai, devo golpeá-los? Devo atacá-los?”
22 És monda: Ne vágasd. Le szoktad-é vágatni azokat, a kiket karddal vagy kézívvel fogsz el? Adj nékik kenyeret és vizet, hogy egyenek és igyanak, és elmenjenek az ő urokhoz.
Ele respondeu: “Você não deve golpeá-los”. Você atingiria aqueles a quem você levou cativos com sua espada e com seu arco? Ponha pão e água diante deles, para que possam comer e beber, e depois vá ter com seu amo”.
23 És nagy lakomát szerzett nékik; és miután ettek és ittak, elbocsátá őket. Ők pedig elmenének az ő urokhoz; és ettől fogva többé nem jöttek a siriai portyázó csapatok az Izráel földjére.
Ele preparou um grande banquete para eles. Depois que eles comeram e beberam, ele os mandou embora e eles foram ter com seu mestre. Assim, as bandas da Síria pararam de invadir a terra de Israel.
24 És lőn ezek után, hogy Benhadád, Siria királya összegyűjté egész seregét, és felment és megszállotta Samariát.
Depois disso, Benhadad, rei da Síria, reuniu todo seu exército, e subiu e cercou Samaria.
25 És igen nagy inség lett Samariában, mert addig tartották megszállva a várost, míg egy szamárfej nyolczvan ezüst, és egy véka galambganéj öt ezüst lett.
Houve uma grande fome em Samaria. Eis que a sitiaram até que a cabeça de um burro foi vendida por oitenta moedas de prata, e a quarta parte de uma espetada de esterco de pomba por cinco moedas de prata.
26 És mikor az Izráel királya a kőfalon széjjeljára, egy asszony kiálta ő hozzá, mondván: Légy segítséggel, uram király!
Enquanto o rei de Israel passava no muro, uma mulher gritava para ele, dizendo: “Socorro, meu senhor, ó rei!
27 A király monda: Ha nem segít meg téged az Isten, hogyan segítselek én meg? A szérűről vagy a sajtóról?
Ele disse: “Se Javé não te ajuda, onde eu poderia conseguir ajuda para você? Da eira, ou do lagar?”
28 És monda néki a király: Mit akarsz? Monda az: Ez az asszony azt mondta nékem: Add ide a te fiadat, hogy együk meg őt ma, az én fiamat pedig holnap eszszük meg.
Então o rei lhe perguntou: “Qual é o seu problema?” Ela respondeu: “Esta mulher me disse: 'Dê seu filho, para que possamos comê-lo hoje, e comeremos meu filho amanhã'”.
29 És megfőztük az én fiamat, és megettük őt. Mikor azután másnap azt mondtam néki: Add ide a te fiadat, hogy azt is együk meg, ő elrejté az ő fiát.
Então cozinhamos meu filho e o comemos; e eu lhe disse no dia seguinte: 'Dê seu filho, para que possamos comê-lo;' e ela escondeu seu filho”.
30 Mikor pedig hallotta a király az asszonynak beszédét, megszaggatá az ő ruháit, a mint a kőfalon járt, és meglátta a nép, hogy ímé alól zsákruha van az ő testén.
Quando o rei ouviu as palavras da mulher, rasgou suas roupas. Agora ele estava passando na parede, e o povo olhou, e eis que ele tinha pano de saco embaixo de seu corpo.
31 És monda: Úgy cselekedjék velem az Isten és úgy segéljen, ha Elizeusnak, a Sáfát fiának feje ma rajta marad!
Então ele disse: “Deus faça isso comigo, e mais ainda, se a cabeça de Elisha, o filho de Shaphat, permanecer sobre ele hoje”.
32 Elizeus pedig ott ült az ő házában, és együtt ültek vele a vének. És elküldött a király egy férfiat maga előtt. Mielőtt azonban hozzá jutott volna a követ, monda Elizeus a véneknek: Látjátok-é, hogy az a gyilkos hogyan küld ide, hogy a fejemet vétesse? Vigyázzatok, hogy mikor ide ér a követ, zárjátok be az ajtót és szorítsátok meg őt az ajtóban: Ímé az ő ura lábainak dobogása követi őt.
Mas Elisha estava sentado em sua casa, e os anciãos estavam sentados com ele. Então o rei enviou um homem de antes dele; mas antes que o mensageiro chegasse até ele, ele disse aos anciãos: “Você vê como este filho de um assassino enviou para me tirar a cabeça? Eis que, quando o mensageiro chega, fecha a porta, e mantém a porta fechada contra ele. O som dos pés de seu mestre não está atrás dele?”
33 És mikor még így beszélne velök, már a követ leérkezett hozzá és nyomában a király, és monda: Ímé ilyen veszedelem származott az Úrtól; várjak-é még tovább az Úrra?
Enquanto ele ainda estava conversando com eles, eis que o mensageiro veio até ele. Então ele disse: “Eis que este mal é de Javé. Por que eu deveria esperar mais por Iavé?”
