2 Királyok 4
1 És kiálta egy asszony a próféták fiainak feleségei közül Elizeushoz, és monda: A te szolgád, az én férjem meghalt; te tudod, hogy a te szolgád félte az Urat. Eljött pedig a hitelező, hogy elvigye mind a két gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek.
Pea ko eni, naʻe tangi kalanga ha fefine ko e tokotaha ʻi he ngaahi uaifi ʻoe ngaahi foha ʻoe kau palōfita, kia ʻIlaisa, ʻo ne pehē, “Kuo pekia ʻa hoʻo tamaioʻeiki ko hoku husepāniti; pea ʻoku ke ʻilo naʻe manavahē ʻa hoʻo tamaioʻeiki kia Sihova: pea kuo haʻu ʻae tangata ʻeke totongi ke ne ʻave mo ia ʻa ʻeku ongo tama ke na tamaioʻeiki kiate ia.”
2 Monda néki Elizeus: Mit cselekedjem veled? Mondd meg nékem, mi van a házadban? Monda az: A te szolgálóleányod házában nincs egyéb, csak egy korsó olaj.
Pea naʻe pehē ʻe ʻIlaisa kiate ia, “Ko e hā ha meʻa te u fai maʻau? Fakahā mai pe ko e hā ha meʻa ʻoku ke maʻu ʻi fale?” Pea naʻe pehē mai ʻe ia, “ʻOku ʻikai maʻu ʻe hoʻo kaunanga ha meʻa ʻi fale, ka ko e hina pe taha ʻoe lolo.”
3 Akkor monda: Menj el, kérj ott kinn minden te szomszédidtól üres edényeket, de ne keveset;
Pea toki pehē ʻe ia, “Ke ke ʻalu, mo kole mai ha ngaahi ipu mei ho kāinga kotoa pē, ʻae ngaahi ngeʻesi ipu; pea ʻoua naʻa kole fakasiʻisiʻi pe.
4 És menj be és zárkózzál be magad a te fiaiddal, és tölts az olajból mindenik edénybe, és a tele edényt állítsd félre.
Pea ʻoka ke ka toe hū mai, te ke tāpuni ʻae matapā kiate koe, pea mo hoʻo ongotama, pea te ke lilingi ki he ngaahi ipu kotoa pē ko ia, pea te ke tuku kehe ʻaia ʻoku fakafonu.”
5 És elment ő tőle, és bezárkózott az ő fiaival, azok hordták néki az edényeket, ő maga pedig csak töltögetett.
Ko ia naʻa ne ʻalu atu meiate ia, mo ne tāpuni ʻae matapā kiate ia mo ʻene ongotama, ʻaia naʻe fetuku mai [ʻae ngaahi ipu ]kiate ia; ka naʻe lilingi atu ʻe ia.
6 És mikor megtöltötte az edényeket, monda az ő fiának: Hozz ide még egy edényt. Felele az: Nincs több edény; és akkor megállott az olaj.
Pea naʻe hoko ʻo pehē, ʻi heʻene pito ʻae ngaahi ipu, naʻa ne pehēange ki heʻene tama, “Toe ʻomi mo ha ipu ʻe taha.” Pea naʻe pehē atu ʻe ia kiate ia, “ʻOku ʻikai toe ha taha.” Pea naʻe tuku ʻae tafe ʻoe lolo.
7 És elment, és elmondá ezt az Isten emberének. Az pedig monda: Menj el, add el az olajat, és fizesd ki hiteleződet; te pedig és a te fiaid éljetek a maradékából.
Pea naʻa ne toki haʻu ʻo fakahā ia ki he tangata ʻoe ʻOtua. Pea naʻe pehē ʻe ia, “ʻAlu, ʻo fakatau ʻae lolo, pea ʻatu ʻae totongi kiate ia ʻoku ʻeke, pea ko hono toe ke ke moʻui ai koe pea mo hoʻo fānau.”
8 És történt ebben az időben, hogy Elizeus Súnembe ment. Ott volt egy gazdag asszony, a ki tartóztatá őt, hogy nála egyék kenyeret. És lőn, hogy valamikor csak arra járt, betért oda, hogy kenyeret egyék.
Pea ko e ʻaho ʻe taha naʻe ʻalu ai ʻa ʻIlaisa ki Sunemi, ʻaia naʻe ʻi ai ha fefine koloaʻia; pea naʻa ne taʻofi ia ke ne kai ha meʻa. Pea naʻe pehē, ʻilonga pe ʻa ʻene ʻalu atu ai naʻa ne foki atu ke kai mā ʻi ai.
9 És monda az asszony a férjének: Ímé úgy veszem észre, hogy az az Isten embere, a ki szüntelen erre jár által, szent ember;
Pea naʻe pehē ʻe he fefine ki hono husepāniti, “Vakai mai, ʻoku ou ʻilo ko e tangata māʻoniʻoni eni ʻoe ʻOtua, ʻaia ʻoku afe mai kiate kitaua maʻuaipē.
10 Csináljunk, kérlek, egy kicsiny felházat, és tegyünk abba néki egy ágyat, asztalt, széket és gyertyatartót, hogy mikor hozzánk jön, hadd térjen oda.
Ke ta ngaohi ha kihiʻi potu fale, ʻi he funga ʻā maka; pea ke ta tuku maʻana ha mohenga ʻi ai, mo ha palepale, mo ha nofoʻa, mo ha tuʻunga maama: pea ʻe pehē, ʻoka haʻu ia kiate kitaua, te ne nofo ki ai.”
11 És történt egy napon, hogy oda ment Elizeus, és megszállott a felházban, és megpihent ott.
Pea naʻe hoko ki he ʻaho ʻe taha, naʻa ne haʻu ki ai, pea naʻa ne afe atu ki he potu fale, mo tokoto ai.
12 És monda Géházinak, az ő szolgájának: Hívd ide azt a Súnemitát. Előhívá azért azt, és eleibe álla.
Pea naʻa ne pehē ki heʻene tamaioʻeiki ko Kehesi, “Ui mai ʻae fefine Sunemi ni.” Pea hili ʻa ʻene ui ki ai naʻa ne tuʻu mai ʻi hono ʻao.
13 Megmondotta volt pedig néki: Mondd meg néki: Ímé nagy szorgalmatossággal szolgálsz nékünk, mit kivánsz, hogy cselekedjem veled? Nincs-é valami mondani valód a király előtt, vagy a sereg fővezére előtt? És monda az: Én az én nemzetségem között békességgel lakom.
Pea naʻa ne pehē kiate ia, “Ke ke fakahā ni kiate ia, Vakai, kuo ke tokanga kiate kimaua ʻi he tokanga lahi ni; ka ko e hā ha meʻa ʻe fai maʻau? Te ke loto ke fai ha lea maʻau ki he tuʻi, pe ki he ʻeiki pule ʻoe kautau?” Pea naʻe pehēange ʻe ia, “ʻOku ou nofo pe ʻi he lotolotonga ʻo hoku kakai ʻoʻoku.”
14 Monda Elizeus: Mit lehetne tehát érette tennünk? Felele Géházi: Nincs fia és a férje vén ember.
Pea naʻe pehē ʻe ia, “Ka kuo pehē, pea ko e hā ha meʻa ʻe fai maʻana?” Pea naʻe pehē atu ʻe Kehesi, “Ko e moʻoni ʻoku ʻikai haʻane tamasiʻi, pea kuo motuʻa ʻa hono husepāniti.”
15 És monda: Hívd ide! És a mikor oda hívta, megállott az ajtóban.
Pea naʻe pehē ʻe ia, “Ui atu kiate ia.” Pea ʻosi ʻa ʻene ui ia, naʻa ne tuʻu ʻi he hūʻanga matapā.
16 És monda Elizeus: Esztendő ilyenkorra fiút fogsz ölelni. És monda az: Ne, édes uram, Isten embere, ne mondj képtelen dolgot a te szolgálóleányodnak!
Pea naʻe pehē ʻe ia, “ʻI he faʻahitaʻu ko eni, ʻo fakatatau mo hono kuonga, te ke fāʻufua ha tama.” Ka naʻe pehē ʻe ia, “ʻOua, ʻa hoku ʻeiki, ko e tangata ʻoe ʻOtua, ʻoua naʻa ke loi ki hoʻo kaunanga.”
17 És teherbe esék az asszony és fiat szült abban az időben, a melyet megmondott volt Elizeus.
Pea naʻe tuituʻia ʻae fefine, pea ne fāʻeleʻi ʻae tama ʻi he kuonga ko ia naʻe fakahā kiate ia ʻe ʻIlaisa, ʻo fakatatau mo e kuonga ʻoe feitama.
18 De mikor megnőtt a gyermek, történt, hogy egy napon kiment az ő atyjához, az aratókhoz,
Pea ʻi heʻene tupu ke lahi ʻae tamasiʻi, naʻe hoko ki he ʻaho ʻe taha, naʻe ʻalu ai ia ki heʻene tamai mo e kau tuʻusi ʻoe ututaʻu.
19 És monda az ő atyjának: Jaj fejem, jaj fejem! És monda az ő atyja a szolgának: Vidd el őt az anyjához.
Pea naʻa ne pehē ki heʻene tamai, “ʻA hoku ʻulu, ʻa hoku ʻulu!” Pea naʻe pehē ʻe ia ki ha tama talavou, “Fua ia ʻo ʻave ki heʻene faʻē.”
20 Ki mikor felvette őt, vivé az ő anyjához, és az az ölében tartá délig, és akkor meghalt.
Pea ʻi heʻene ʻave ia, mo ʻomi ki heʻene faʻē, naʻa ne nofo ki hono funga tui ʻo aʻu ki he hoʻatāmālie, pea pekia.
21 És felméne az asszony, és az Isten emberének ágyára tevé őt, és az ajtót bezárván kijöve onnét.
Pea naʻe ʻalu hake ia, ʻo ne fakatokoto ia ki he mohenga ʻoe tangata ʻoe ʻOtua, mo ne tāpuni ʻae matapā kiate ia, pea ʻalu ia kituʻa.
22 És előhívatá az ő férjét és monda: Kérlek, küldj ide nékem egyet a szolgák közül és egy szamarat, hadd menjek el hamar az Isten emberéhez, és mindjárt megjövök.
Pea naʻa ne ui atu ki hono husepāniti, ʻo ne pehē, “ʻOku ou kole, ke ke fekau mai ha taha ʻoe kau talavou, mo ha ʻasi ʻe taha, koeʻuhi ke u lele ai ki he tangata ʻoe ʻOtua, mo toe haʻu.”
23 És az monda: Miért mégy ő hozzá, ma nincs sem újhold, sem szombat? Felele az: Csak hagyd rám!
Pea naʻe pehē ʻe ia, “Ko e hā te ke ʻalu ai kiate ia he ʻaho ni? ʻOku ʻikai ko e māhina foʻou, pe ko e ʻaho tapu.” Pea naʻe pehēange ʻe ia, “Fiemālie pe.”
24 És megnyergelé a szamarat, és monda a szolgának: Hajtsd és siess, ne késlelj engem a menésben, hanem ha mondándom néked.
Pea naʻa ne toki ʻai ʻae hekaʻanga ki he ʻasi, mo ne pehē ki heʻene tamaioʻeiki, “Fai vave, mo ʻalu atu pe, ʻoua naʻa ke fakatuotuai ʻae ʻalu [ʻae manu, ]ka ʻi heʻeku fekau pe ʻaʻaku.”
25 És elmenvén, juta az Isten emberéhez a Kármel hegyére. És mikor meglátá őt az Isten embere távolról, monda Géházinak, az ő szolgájának: Ímé a Súnemita ez!
Ko ia naʻa ne ʻalu mo ne hoko atu ki he tangata ʻoe ʻOtua ʻi he moʻunga ko Kameli. Pea naʻe hoko ʻo pehē, ʻi heʻene mamata kei mamaʻo ʻae tangata ʻoe ʻOtua kiate ia, naʻa ne pehē kia Kehesi ko ʻene tamaioʻeiki, “Vakai, ko ʻena ʻae fefine Sunemi:
26 Fuss, kérlek, eleibe, és kérdezd meg tőle, ha békességben van-é mind ő, mind az ő férje, mind az ő gyermeke? Monda az: Békességben!
Lele leva, pea fakafetaulaki kiate ia, mo ke pehē ki ai, ʻOku ke lelei pe koe? ʻOku lelei pe ʻa ho husepāniti? ʻOku lelei pe mo hoʻo tamasiʻi? pea naʻe tali ʻe ia [ʻo pehē], ʻOku lelei pe.”
27 Mikor pedig az Isten emberéhez jutott a hegyre, átölelte az ő lábait; de Géházi oda ment, hogy elűzze őt, az Isten embere azonban így szólt: Hagyj békét néki, mert megkeseredett az ő szíve, és az Úr eltitkolta tőlem, és nem jelentette meg nékem.
Pea ʻi heʻene hoko mai ki he tangata ʻoe ʻOtua ki he moʻunga, naʻa ne puke ia ʻi hono vaʻe: ka naʻe fakaofi mai ʻa Kehesi ke ne teketekeʻi atu ia. Pea naʻe pehē ʻe he tangata ʻoe ʻOtua, “Tuku ai pe ia; he kuo mamahi ʻa hono loto ʻiate ia: pea kuo fakafufū ia meiate au ʻe Sihova ʻo ne taʻefakahā ia kiate au.”
28 És monda az: Vajjon én kértem-é fiat az én uramtól? Nemde nem mondám-é néked: Ne csalj meg engemet?
Pea toki pehē ʻe he fefine, “He naʻaku holi ki ha tama mei hoku ʻeiki? ʻIkai naʻaku pehē, Ke ʻoua naʻa kākaaʻi au?”
29 És monda Elizeus Géházinak: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe az én pálczámat, és menj el, ha valakivel találkozol, ne köszönj néki, és annak is, a ki köszön néked, ne felelj, és az én pálczámat tedd a gyermek arczára.
Pea naʻe toki pehē ʻe ia kia Kehesi, “ʻAi ho noʻotangavala, pea toʻo ʻa hoku tokotoko ʻi ho nima, pea ʻalu ʻi ho hala; kapau te mo fetaulaki mo ha tangata, ʻoua naʻa fetapa mo ia; pea kapau ʻe fetapa mai ha tokotaha kiate koe, ʻoua naʻa ke toe leaange ki ai: pea ke ʻai ʻa hoku tokotoko ki he mata ʻoe tamasiʻi.”
30 De a gyermeknek anyja monda: Él az Úr és él a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Felkele azért és követé őt.
Pea naʻe pehē ʻe he faʻē ʻae tamasiʻi, “ʻOku moʻui ʻa Sihova, pea ʻi he moʻui mo ho laumālie, ʻe ʻikai te u liʻaki koe.” Pea naʻa ne tuʻu hake ʻo muimui ʻiate ia.
31 Géházi pedig már előttök elment volt, és a pálczát a gyermek arczára fekteté, de nem szólott és nem is eszmélt rá a gyermek. Azért visszatért eleibe, és megmondá néki, mondván: Nem támadt fel a gyermek.
Pea naʻe muʻomuʻa atu ʻa Kehesi ʻi hona ʻao, mo ne hilifaki ʻae tokotoko ki he mata ʻoe tamasiʻi; ka naʻe ʻikai ke lea, pe ongoʻi. Ko ia naʻa ne toe ʻalu ke fetaulaki kiate ia, mo ne fakahā ki ai, ʻo pehē, “ʻOku ʻikai ke fakaʻā ʻae tamasiʻi.”
32 És bement Elizeus a házba, és ímé a gyermek ott feküdt halva az ő ágyán.
Pea ʻi heʻene hoko mai ʻa ʻIlaisa ki he fale, vakai, naʻe mate ʻae tamasiʻi, pea naʻe fakatokoto ʻi hono mohenga.
33 És bement, és bezárta az ajtót magára és a gyermekre, és könyörgött az Úrnak.
Ko ia naʻa ne hū ai ki loto [fale], mo ne tāpuni ʻae matapā ke na toko ua pe, pea naʻa ne lotu kia Sihova.
34 És az ágyra felhágván, a gyermekre feküdt, és az ő száját a gyermek szájára tevé, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedék a gyermek teste.
Pea naʻa ne ʻalu hake, mo ne tokoto hifo ki he tamasiʻi, ʻo ne ʻai ʻa hono ngutu ʻoʻona ki hono ngutu, mo hono mata ki hono mata, mo hono nima ki hono nima; pea naʻa ne fakatokoto ia ki he tamasiʻi; pea naʻe fakaʻaʻau ke mafana ʻae sino ʻoe tamasiʻi.
35 Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer, és felnyitá szemeit a gyermek.
Pea naʻa ne toe haʻu, mo ne ʻeveʻeva feʻaluʻaki pe ʻi he fale; pea ne ʻalu hake, mo ne fakatokoto ia kiate ia: pea naʻe mafatua ʻae tamasiʻi ʻo liunga fitu, pea naʻe fakaava ʻe he tamasiʻi ʻa hono mata.
36 Ő pedig szólítá Géházit, és monda: Hívd ide a Súnemitát. És oda hívá azt. És mikor oda ment, monda: Vedd a te fiadat.
Pea naʻa ne ui kia Kehesi, ʻo ne pehē, “Ui mai ʻa e [fefine ]Sunemi.” Pea naʻa ne ui ki ai. Pea ʻi heʻene hū mai kiate ia, naʻa ne pehē ʻe ia, “Toʻo hake ʻa hoʻo tama.”
37 Ki mikor bement, lábához esék, és leborula a földre, és az ő fiát fogván, kiméne.
Pea naʻa ne toki hū ange, mo tō hifo ki hono vaʻe, mo ne punou hifo ki he kelekele, mo ne toʻo hake ʻa ʻene tama, ʻo ʻalu atu kituʻa.
38 Azután visszament Elizeus Gilgálba. Éhség vala pedig akkor az országban, és a próféták fiai ő vele laknak vala. És monda az ő szolgájának: Tedd fel a nagy fazekat, és főzz valami főzeléket a próféták fiainak.
Pea naʻe toe haʻu ʻa ʻIlaisa ki Kilikali: pea naʻe ai ʻae honge ʻi he fonua; pea naʻe nofo ʻi hono ʻao ʻae ngaahi foha ʻoe kau palōfita: pea naʻa ne pehē ki heʻene tamaioʻeiki, Fokotuʻu ʻae kulo lahi, pea haka ha meʻakai maʻae ngaahi foha ʻoe kau palōfita.
39 Kiméne azért egy a mezőre, hogy paréjt szedjen. És holmi vad indákra találván, tele szedé az ő ruháját azokról sártökkel, és mikor hazament, belevagdalta a fazékba főzeléknek; de nem tudta, hogy mi az?
Pea naʻe ʻalu ha tokotaha ki he ngoue ke tānaki ʻae louʻakau, pea naʻa ne ʻilo ai ʻae vaine tupu vao, pea naʻa ne tānaki mei ai ʻae ngaahi fua ke pito ai hono kofu, pea naʻa ne ʻomi ʻo hifi ia ki he kulo ʻoe haka lū: he naʻe ʻikai te nau ʻilo hono anga.
40 Mikor azután feladták a férfiaknak, hogy egyenek, és ők enni kezdének a főzelékből, felkiáltának és mondának: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni.
Ko ia naʻa nau lilingi atu koeʻuhi ke kai ʻe he kau tangata. Pea ʻiloange, lolotonga ʻenau kai ʻae lū, naʻa nau ui atu, ʻo pehē, “ʻE tangata ʻoe ʻOtua ʻoku ʻi he kulo ʻae mate.” Pea naʻe ʻikai te nau faʻa kai mei ai.
41 Ő pedig monda: Hozzatok lisztet. És beleveté azt a fazékba, és monda: Add fel immár a népnek, hadd egyenek. És nem volt már semmi rossz a fazékban.
Ka naʻe pehē ʻe ia, “ʻOmi ha mahoaʻa.” Pea naʻa ne ʻai ia ki he kulo; pea naʻa ne pehē, “Lilingi atu maʻae kakai, koeʻuhi ke nau kai.” Pea tā naʻe ʻikai ha meʻa kovi ʻi he kulo.
42 Jöve pedig egy férfi Baál Sálisából, és hoz vala az Isten emberének első zsengék kenyereit, húsz árpakenyeret, és megzsendült gabonafejeket az ő ruhájában; de ő monda: Add a népnek, hadd egyenek.
Pea naʻe haʻu ha tangata mei Pealisalisa, ʻo ne ʻomi ki he tangata ʻoe ʻOtua ʻae mā ʻoe ʻuluaki fua, ko e foʻi mā paʻale ʻe uofulu, mo e ngaahi fuhinga koane mo hono kafukafu. Pea naʻa ne pehē, “ʻAtu ia ki he kakai ke nau kai ia.”
43 Felele az ő szolgája: Minek adjam ezt száz embernek? Ő pedig monda ismét: Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek és még marad is.
Pea naʻe pehē ʻe heʻene tamaioʻeiki, “Ko e hā, te u ʻai atu eni koā ʻi he ʻao ʻo ha kau tangata ʻe toko teau?” Pea naʻe toe pehē ʻe ia, “ʻAtu ki he kakai, ke nau kai ai: he ʻoku pehē ʻe Sihova, Te nau kai ai pea ʻe toe pe.”
44 És ő eleikbe adá, és evének, és még maradt is belőle, az Úrnak beszéde szerint.
Pea pehē, naʻa ne tuku ia ki honau ʻao, pea naʻa nau kai, pea naʻe toe pe, ʻo fakatatau ki he folofola ʻa Sihova.
