2 Királyok 12
1 Jéhunak hetedik esztendejében tették Joást királylyá, és negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának pedig Sibja vala neve, a ki Beersebából való volt.
When Jehu had been ruling Israel for almost seven years, Joash became the king of Judah. He ruled in Jerusalem for 40 years. His mother was Zibiah, from Beersheba [city].
2 És cselekedék Joás kedves dolgot az Úr szemei előtt mindaddig, a míg Jójada pap oktatá őt;
All his life, he did what pleased Yahweh, because Jehoiada the priest instructed/taught him.
3 Azonban a magaslatok oltárai nem rontattak le, a nép még mindig ott áldozott és tömjénezett a magaslatok oltárain.
But the places where the people worshiped [Yahweh] on the tops of hills were not destroyed, and they continued to offer sacrifices and burn incense at those places, [instead of at the place that God had chosen for them in Jerusalem].
4 És megparancsolá Joás a papoknak, hogy minden pénzt, a mely Istennek szenteltetik és az Úr házába bevitetik, mind a megszámlálás pénzét és a személyek váltságának pénzét, mind pedig, a melyet kiki szabad akaratja szerint az Úr házához bevisz.
Joash said to the priests, “You must take all the money which the people contribute, both the money they are required to give and the money that they themselves decide to give, as sacred offerings to buy things for the temple.
5 Vegyék magokhoz a papok, mindenik a maga ismerősétől, és építsék meg az Úr házának romlásait mindenütt, a hol romlást látnak rajta.
Each priest must take the money from people who know him (OR, from one of the treasurers), and he must use that money to repair the temple whenever he sees that there is something that needs to be repaired.”
6 De mikor Joás király huszonharmadik esztendejéig sem építették meg a papok az Úr házának romlásait,
But after Joash had been ruling for almost twenty-three years, the priests still had not repaired anything in the temple.
7 Előhivatta Joás király Jójada papot a többi papokkal együtt, és monda nékik: Miért nem építitek meg az Úr házának romlásait? Ezután ne vegyétek a pénzt magatokhoz a ti ismerőseitektől, hanem az Úr háza romlásainak építésére adjátok azt.
So Joash summoned Jehoiada and the other priests and said to them, “(Why are you not repairing things in the temple?/You should have been repairing things in the temple!) [RHQ] From now on, you must not keep the money that you receive from people who know you (OR, the treasurers). You must give it to the people who will be repairing things in the temple!”
8 És a papok beleegyeztek, hogy többé semmi pénzt nem vesznek el a néptől, és nem javítják ki a ház romlásait.
The priests agreed to do that, and they also agreed that they themselves would not do the repair work.
9 És Jójada pap vett egy ládát, és annak a fedelén csinált egy nyílást, és helyhezteté azt az oltár mellé jobbfelől, a mely felől az Úr házába bemennek, hogy abba töltsenek a papok, a templom küszöbinek őrizői minden pénzt, a melyet az Úr házába hoznak.
Then Jehoiada took a chest and bored a hole in the lid. He placed it alongside the altar [for burning incense/sacrifices] that was on the right as anyone enters the temple. The priests who guarded the entrance to the temple put in the box the money that was brought to the temple.
10 És mikor látták, hogy sok pénz van a ládában, felment a király íródeákja a főpappal együtt, csomóba kötötték és megszámlálták a pénzt, a mely az Úr házában találtatott.
Whenever they saw that there was a lot of money in the chest, the king’s secretary and the Supreme Priest would come and count the money. Then they would put it in bags and tie the bags shut.
11 És a megmért pénzt a munka vezetőinek kezeibe adták, a kik az Úr házához voltak rendelve, és ezek kiadták azt az ácsoknak és építőknek, a kik a házon dolgoztak,
Then, after they weighed it, they would give the money to the men who supervised the work in the temple. Then the supervisors would use that money to pay the carpenters and builders who did the repair work in the temple,
12 És a kőmíveseknek és a kőfaragóknak, fa és faragott kő vásárlására, az Úr háza romlásainak kijavítására, és mindarra, a mi a ház javítására szükséges volt.
and the masons and the stone cutters. Also with some of that money they bought timber and stones that had been cut to be used in the repair work, and to pay all the other expenses for the repair work.
13 De abból a pénzből, a melyet bevittek az Úr házába, nem csináltattak az Úr házához sem ezüst poharakat, sem késeket, sem medenczéket, sem trombitákat, sem valami egyéb arany vagy ezüst edényt.
But they did not use any of that money [to pay men] to make silver cups or wick trimmers or bowls or trumpets or any other items made of silver or gold to be used in the temple.
14 Hanem a munkásoknak adták azt, és csak az Úr házát javították ki abból.
All that money was given to the men who were doing the work of repairing the temple.
15 Számot sem vettek azoktól az emberektől, a kiknek keze által kiadták a pénzt a munkásoknak, mert híven jártak el.
The men who supervised the work always did things honestly, so the king’s secretary and the Supreme Priest never required that the supervisors report what they had spent the money for.
16 De a vétekért és a bűnért való pénzt nem vitték az Úr házába; az a papoké lett.
But the money that people gave to pay for the wrong things that they had done and the money they gave to purify themselves because of the sins that they had committed was not put in the chest. That money belonged to the priests.
17 Ebben az időben jött fel Hazáel, Siria királya, és megszállotta Gáthot, és be is vette azt; azután megfordult Hazáel, hogy Jeruzsálem ellen menjen.
At that time, Hazael, the king of Syria, went [with his army] and attacked Gath [city] and conquered it. Then he decided that they would attack Jerusalem.
18 De Joás, Júda királya, vevé mind a megszentelt ajándékokat, a melyeket az ő atyái, Josafát, Jórám és Akházia, Júda királyai az Úrnak szenteltek volt, és a melyeket ő maga szentelt néki, és minden aranyat, a mely találtaték mind az Úr házának, mind pedig a király házának kincsei között, és elküldé Hazáelnek, Siria királyának, és az elment Jeruzsálem alól.
So Joash, the king of Judah, took all the money that the previous kings, Jehoshaphat and Jehoram and Ahaziah, had dedicated to Yahweh. He added some of his own money, and all the gold that was in the rooms in the temple where valuable things were kept/stored, and the gold in his palace, and sent it all to King Hazael, [to (appease him/persuade him to not attack Jerusalem)]. So King Hazael [took his army] away from Jerusalem.
19 Joásnak egyéb dolgai és minden cselekedetei pedig, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?
[If you want to read more of] what Joash did, [it] is all written [RHQ] in the scroll called ‘The History of the Kings of Judah’.
20 Fellázadván pedig az ő szolgái, pártot ütének ellene, és megölték Joást Beth-Millóban, a merre Sillába megy az ember.
Joash’s officials plotted against him, and two of them killed Joash on the road that goes down to [the] Silla [district]. The two men who did that were Jozabad, the son of Shimeath, and Jehozabad, the son of Shomer. Joash was buried in the place where his ancestors were buried, [in the part of Jerusalem called] ‘The City of David’. Then Joash’s son Amaziah became the king of Judah.
21 Jozakhár, a Simeáth fia, és Jozadáb, a Sómer fia, az ő szolgái ölték meg őt, és meghalt és eltemették őt az ő atyáival, a Dávid városában. És Amásia, az ő fia lett a király ő helyette.
