2 Királyok 11
1 És Athália, Akházia anyja, mikor látta, hogy fia meghalt, felkelt és az egész királyi magot megölette.
Pea ʻi heʻene sio ʻe ʻAtalia ko e faʻē ʻa ʻAhasia kuo mate ʻa ʻene tama, naʻa ne tuʻu hake mo ne fakaʻauha ʻae hako kotoa pē ʻoe hau.
2 De Jóseba, Jórám király leánya, Akházia huga, fogá Joást, Akházia fiát, és ellopván őt a király fiai közül, a kik megölettettek vala, elrejté az ő dajkájával együtt az ágyasházban; és elrejték őt Athália elől úgy, hogy ez nem öletteték meg.
Ka ko Sihosipa ko e ʻofefine ʻoe tuʻi ko Solami, ko e tuofefine ʻo ʻAhasia, naʻe ʻave ʻa Soasa ko e foha ʻo ʻAhasia, mo ne ʻave fufū ia mei he lotolotonga ʻoe ngaahi foha ʻoe tuʻi ʻaia naʻe tāmateʻi; pea naʻa nau fufū ia meia ʻAtalia, ʻio, ʻaia mo ʻene fefine tauhi, ʻi he fale mohe, pea ko ia naʻe ʻikai tāmateʻi ai ia.
3 És elrejtve vala Joás ő vele együtt az Úr házában hat esztendeig, és Athália uralkodott az országban.
Pea naʻe fufū ʻakinaua ʻi he fale ʻo Sihova ʻi he taʻu ʻe ono. Pea naʻe pule ʻa ʻAtalia ki he fonua.
4 A hetedik esztendőben azonban elküldött Jójada, és magához hivatta a Káriánusok és a testőrök csapatainak vezéreit, és bevitte őket magával az Úr házába, és szövetséget kötött velök, és megesküdteté őket az Úr házában, és megmutatta nékik a király fiát.
Pea ʻi hono fitu ʻoe taʻu naʻe fekau ʻe Sihoiata mo ne ʻomi ʻae ngaahi ʻeiki naʻe pule ki he taki toko teau, mo e ngaahi ʻeikitau mo e kau leʻo, ʻo ne ʻomi ʻakinautolu kiate ia ki he fale ʻo Sihova, pea naʻa ne fai fuakava mo kinautolu, pea naʻa ne maʻu ʻenau lea fuakava ʻi he fale ʻo Sihova, mo ne fakahā kiate kinautolu ʻae foha ʻoe tuʻi.
5 És megparancsolta nékik, mondván: Ezt kell cselekednetek: közületek a harmadrész, a kik szombaton jőnek őrségre, tartsa a király házának őrizetét;
Pea naʻa ne fekau kiate kinautolu, ʻo pehē, “Ko eni ʻae meʻa te mou fai; [ʻe vahe tolu ]ʻakimoutolu ʻoku hū ange ʻi he ʻaho tapu, pea ko homou vahe ʻe taha ʻe tauhi mo leʻohi ʻae fale ʻoe tuʻi;
6 A harmadrésze legyen a Súr kapuban, és a harmadrésze a testőrök háta mögött való kapuban, és nagy szorgalmatossággal őrizzétek e házat, hogy senki reánk ne üthessen.
Pea ko homou vahe ʻe taha ʻe ʻi he matapā ʻo Suli; pea ko e vahe ʻe taha ʻi he matapā ki mui ʻi he kau leʻo: ʻe pehē pe ʻa hoʻomou leʻohi ʻae fale ke ʻoua naʻa maumauʻi ia.
7 Az a két rész pedig közületek, az egész, a mely szombaton az őrszolgálatból kilép, vigyázzon az Úr házának megőrzésére a királyhoz vezető részen.
Pea ko hono vahe ua ʻokimoutolu kotoa pē ʻoku ʻalu kituʻa ʻi he ʻaho tapu, ʻe ʻanautolu ʻae tauhi mo e leʻohi ʻae fale ʻo Sihova ʻo takatakai ʻi he tuʻi.
8 És vegyétek körül a királyt, mindenki kezében fegyverével, és a ki a sorokba benyomul, ölettessék meg, és a király körül legyetek kijövetelekor és bemenetelekor.
Pea te mou nofo takatakai ʻi he tuʻi, pea toʻo ʻe he tangata taki taha ʻa hono mahafu ʻi hono nima: pea ʻilonga ha taha ʻe Lakaatu ki loto, tuku ke tāmateʻi ia: pea te mou ʻi he tuʻi ʻi heʻene ʻalu kituʻa mo ʻene hū mai.”
9 És a csapatok vezérei úgy cselekedtek, a mint meghagyta volt nékik Jójada pap; és mindenik maga mellé vette az ő embereit, azokat, a kik bementek szombaton az őrségre, azokkal együtt, a kiket felváltottak szombaton, és Jójada paphoz mentek.
Paʻa naʻe fai ʻe he ngaahi ʻeiki ʻoe ngaahi toko teau, ʻo hangē ko ia kotoa pē naʻe fekau ʻe Sihoiata ko e taulaʻeiki: pea naʻa nau ʻave taki taha ʻa ʻene kau tangata ʻaia naʻe vahe ke hū mai ʻi he ʻaho tapu, pea mo kinautolu naʻe vahe ke ʻalu kituʻa ʻi he ʻaho tapu, ʻonau omi kia Sihoiata ko e taulaʻeiki.
10 És a pap a csapatok vezéreinek azokat a kopjákat és paizsokat adta oda, a melyek Dávid királyéi voltak és az Úr házában voltak.
Pea naʻe foaki ʻe he taulaʻeiki ki he ngaahi ʻeiki ʻoe ngaahi toko teau, ʻae ngaahi tao mo e ngaahi pā ʻa Tevita ko e tuʻi, ʻaia naʻe tuku ʻi he fale ʻo Sihova.
11 És a testőrök ott állottak a király körül, mindenik fegyverrel kezében, a ház jobb szárnyától a bal szárnyáig, az oltár és a szenthely felé.
Pea naʻe tutuʻu ʻae kau leʻo, ko e tangata taki taha mo ʻene mahafu ʻi hono nima, ʻo takatakai ʻi he tuʻi, mei he tuliki fakatoʻomataʻu ʻoe faletapu ʻo fai hake ki he tuliki fakatoʻohema ʻoe faletapu, ʻo vāofi mo e feilaulauʻanga pea mo e faletapu.
12 És kivezeté Jójada a király fiát, és fejébe tevé a koronát, és kezébe adá a bizonyságtételt, és királylyá tevék őt és felkenék; és kezeikkel tapsolván, kiáltának: Éljen a király!
Pea naʻa ne ʻomi kituʻa ʻae foha ʻoe tuʻi, ʻo ne ʻai ʻae tatā fakatuʻi kiate ia, mo ne ʻatu kiate ia ʻae tohi ʻoe fono; pea naʻa nau fakanofo ia ko e tuʻi, mo nau pani ia ʻaki ʻae lolo; pea naʻa nau pasi nima, ʻonau pehē, “Ke moʻui pe ʻae tuʻi.”
13 Mikor pedig Athália meghallotta a testőröknek és a községnek kiáltását, bement a néphez az Úr házába.
Pea ʻi heʻene fanongo ʻe ʻAtalia ki he longoaʻa ʻoe kau leʻo pea mo e kakai, naʻa ne haʻu ki he kakai ʻi he loto faletapu ʻo Sihova.
14 És mikor szétnézett, ímé a király ott állott az emelvényen, a mint szokás, és a király előtt állottak a fejedelmek és a trombitások, és az egész föld népe ujjongott, és trombitáltak. Akkor megszaggatá Athália az ő ruháit, és kiáltván, monda: Összeesküvés! Összeesküvés!
Pea ʻi heʻene sio, vakai, naʻe tuʻu ʻae tuʻi ʻi he veʻepou, ʻo hangē ko hono anga, pea tutuʻu fakataha mo e tuʻi ʻae houʻeiki pea mo e kau tangata ifi meʻalea, pea naʻe fiefia ʻae kakai kotoa pē ʻoe fonua, pea naʻa nau ifi ʻae ngaahi meʻalea: pea naʻe haehae ʻe ʻAtalia ʻa hono ngaahi kofu, pea ne kalanga, “Ko e lapa, ko e lapa.”
15 De parancsola Jójada pap a csapatok vezéreinek, a sereg hadnagyainak, és monda nékik: Vezessétek ki őt a sorok között, és ha valaki őt követné, öljétek meg fegyverrel. Mert azt mondta a pap: Ne ölettessék meg az Úr házában.
Ka naʻe fekau ʻe Sihoiata ko e taulaʻeiki ki he ngaahi ʻeiki ʻoe ngaahi toko teau, ko e houʻeiki ki he kautau, mo ne pehē kiate kinautolu, “Mou ʻave ia kituaʻā: pea ko ia ʻoku muimui ʻiate ia tuku ke tāmateʻi ia ʻaki ʻae heletā.” He kuo pehē ʻe he taulaʻeiki, “Ke ʻoua naʻa tāmateʻi ia ʻi he fale ʻo Sihova.”
16 És útat nyitottak néki, és ő arra az útra ment, a merre a lovakat vezetik be a király házába, és ott megölték.
Pea naʻa nau puke nima ia; pea naʻa ne ʻalu ʻi he hala ko ia naʻe faʻa hū ai ʻae fanga hoosi ki he nofoʻanga ʻoe tuʻi: pea naʻe tāmateʻi ia ʻi ai.
17 És kötést tőn Jójada az Úr, a király és a nép között, hogy ők az Úrnak népe lesznek; és külön a király és a nép között.
Pea naʻe fokotuʻu ʻe Sihoiata ha fuakava ʻia Sihova pea mo e tuʻi pea mo e kakai, ke nau hoko ko e kakai ʻa Sihova ʻakinautolu; pea ʻi he tuʻi foki mo e kakai.
18 És elment az egész föld népe a Baál templomába, és azt lerombolta, és oltárait és bálványait teljesen összetörte, és Matthánt, a Baál papját az oltárok előtt ölték meg. És a pap gondviselőket rendele az Úr házában.
Pea naʻe hū atu ʻae kakai kotoa pē ʻoe fonua ki he fale ʻo Peali, pea [naʻa nau ]maumau hifo ia; ʻa hono ngaahi feilaulauʻanga pea mo hono ngaahi meʻa fakatātā naʻa nau laiki ke ʻosi, pea naʻe tāmateʻi ʻa Matani ko e taulaʻeiki ʻa Peali ʻi he muʻa feilaulauʻanga. Pea naʻe fakanofo ʻe he taulaʻeiki ʻae kau matāpule ki he fale ʻo Sihova.
19 És maga mellé vévén a csapatok vezéreit, a Káriánusokat és a testőröket és az egész föld népét, elvivék a királyt az Úrnak házából, és menének a testőrök kapujának útján a király házához. És Joás üle a királyok székébe.
Pea naʻa ne ʻomi ʻae ngaahi ʻeiki ʻoe ngaahi toko teau, mo e ngaahi ʻeikitau, mo e kau leʻo, pea mo e kakai kotoa pē ʻoe fonua; pea naʻa nau ʻohifo ʻae tuʻi mei he fale ʻo Sihova, pea naʻa nau haʻu ki he fale ʻoe tuʻi ʻi he hala mo e matapā ʻoe kau leʻo. Pea naʻa ne nofo ki he nofoʻa fakatuʻi ʻoe ngaahi tuʻi.
20 És örvendezett mind az egész föld népe, és megnyugovék a város, miután megölték Atháliát fegyverrel a király háza mellett.
Pea naʻe fakafiefia ʻae kakai kotoa pē ʻoe fonua, pea naʻe nofo lelei pe ʻae kolo: pea naʻa nau tāmateʻi ʻa ʻAtalia ʻaki ʻae heletā ʻo ofi ki he fale ʻoe tuʻi.
21 Joás hét esztendős volt, mikor uralkodni kezdett.
Pea naʻe fitu taʻu ʻe motuʻa ʻo Soasa ʻi heʻene kamata pule ʻaʻana.
