< 2 Korintusi 1 >

1 Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratjából, és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak:
Hudaning iradisi bilǝn bekitilgǝn, Mǝsiⱨ Əysaning rosuli mǝnki Pawlus wǝ ⱪerindax bolƣan Timotiydin Korint xǝⱨiridǝ turuwatⱪan, Hudaning jamaitigǝ wǝ xuningdǝk pütkül Ahaya ɵlkisidiki barliⱪ muⱪǝddǝs bǝndilǝrgǝ salam!
2 Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
Atimiz Huda ⱨǝm Rǝb Əysa Mǝsiⱨtin silǝrgǝ meⱨir-xǝpⱪǝt wǝ hatirjǝmlik bolƣay!
3 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene;
Rǝbbimiz Əysa Mǝsiⱨning Atisi, rǝⱨimdilliⱪlarning igisi Ata, barliⱪ riƣbǝt-tǝsǝllining Igisi bolƣan Hudaƣa tǝxǝkkür-mǝdⱨiyǝ oⱪulƣay!
4 A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.
Biz uqriƣan ⱨǝrⱪandaⱪ japa-muxǝⱪⱪǝttǝ U bizgǝ riƣbǝt-tǝsǝlli beriwatidu, xuning bilǝn biz Huda tǝripidin riƣbǝtlǝndürülgǝn bolup U yǝtküzgǝn riƣbǝt-tǝsǝlli bilǝn ⱨǝrⱪandaⱪ baxⱪa japa-muxǝⱪⱪǝtkǝ uqriƣanlarƣa riƣbǝt-tǝsǝlli berǝlǝydiƣan bolduⱪ.
5 Mert a mint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által.
Qünki, Mǝsiⱨning azab-oⱪubǝtliri biz tǝrǝpkǝ exip taxⱪandǝk, Mǝsiⱨ arⱪiliⱪ bolƣan riƣbǝt-tǝsǝllimizmu exip taxidu.
6 De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek.
Əmma biz japa-muxǝⱪⱪǝttǝ ⱪalsaⱪmu bu silǝrning riƣbǝt-tǝsǝlli wǝ nijat tepixinglar üqün bolidu; bular silǝrning biz tartⱪan azab-oⱪubǝtlǝrgǝ ohxax azab-oⱪubǝtlǝrgǝ qidixinglar bilǝn silǝrdimu ⱨasil ⱪilinidu; biz riƣbǝt-tǝsǝlli tapsaⱪmu u silǝrning riƣbǝt-tǝsǝlliringlar wǝ nijatinglar üqün bolidu; xunga bizning silǝrgǝ baƣliƣan ümidimiz mustǝⱨkǝmdur; qünki silǝr azab-oⱪubǝtlǝrdin ortaⱪ nesiwilik bolsanglar, ohxaxla riƣbǝt-tǝsǝllidin ortaⱪ nesiwilik bolisilǝr dǝp bilimiz.
7 Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is.
8 Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, a mely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk:
Qünki, i ⱪerindaxlar, silǝrning Asiyada duq kǝlgǝn japa-muxǝⱪⱪǝttin hǝwǝrsiz yürüxünglarni halimaymiz; u waⱪitlarda biz qidiƣusiz eƣir besimƣa duq kǝlduⱪ, ⱨǝtta ⱨayatning ɵzidin ümid üzgüdǝk bolƣaniduⱪ.
9 Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat:
Əmma ɵzimizgǝ ǝmǝs, bǝlki ɵlgǝnlǝrni tirildürgüqi Hudaƣa tayiniximiz üqün ⱪǝlbimizdǝ ɵlümgǝ mǝⱨkum ⱪilinƣandǝk yürǝttuⱪ.
10 A ki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani;
U bizni bundaⱪ dǝⱨxǝtlik bir ɵlümdin ⱪutⱪuzƣan wǝ ⱨazir ⱪutⱪuzmaⱪta, wǝ bizni yǝnila ⱪutⱪuzidu, dǝp uningƣa ümid baƣliduⱪ;
11 Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk.
silǝrmu buningda ⱨǝm biz üqün dua-tilawǝtlǝr bilǝn mǝdǝt beriwatisilǝr; xundaⱪ ⱪilip talay adǝmlǝrning wasitisi arⱪiliⱪ bizgǝ kɵrsitilgǝn iltipat tüpǝylidin talay adǝmlǝr [Hudaƣa] rǝⱨmǝtlǝr eytidiƣan bolidu.
12 Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek.
Qünki pǝhrimiz, yǝni wijdanimizning guwaⱨliⱪi xuki, Hudaning aldida sap niyǝtlǝr wǝ sǝmimiylik bilǝn (insaniy parasǝt bilǝn ǝmǝs, bǝlki Hudaning meⱨir-xǝpⱪiti bilǝn) biz bu dunyaƣa nisbǝtǝn wǝ bolupmu silǝrgǝ nisbǝtǝn ɵzimizni tutuwalidiƣan bolduⱪ.
13 Mert nem egyebet írunk néktek, hanem a mit olvastok, vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig;
Qünki silǝrgǝ yazƣinimiz oⱪuyalaydiƣan wǝ tonup yetǝlǝydiƣandin baxⱪa ⱨeq nǝrsǝ ǝmǝs; lekin mǝn silǝrning bizni ⱪismǝn tonup yǝtkininglar boyiqǝ Rǝb Əysaning künidǝ silǝr bizning pǝhrimiz bolidiƣininglardǝk bizlǝrnimu silǝrning pǝhringlar bolidu dǝp bizni toluⱪ tonup yetixinglarni ümid ⱪilimǝn.
14 A minthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, a miképen ti is nékünk az Úr Jézus napján.
15 És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet;
Xuning bilǝn muxundaⱪ ixǝnqtǝ bolup mǝn ǝslidǝ ikkinqi ⱪetim silǝrgǝ meⱨir-xǝpⱪǝtni yǝtküzüxkǝ awwal silǝrning ⱪexinglarƣa barmaⱪqidim;
16 És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába.
yǝni, ⱪexinglardin Makedoniyǝgǝ ɵtüp, andin Makedoniyǝdin yǝnǝ ⱪexinglarƣa kelixni, xundaⱪla silǝr tǝripinglardin Yǝⱨudiyǝ ɵlkisigǝ uzitiliximni ümid ⱪilƣanidim.
17 Hát ezt akarva, vajjon könnyelműen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen?
Mǝndǝ xundaⱪ niyǝt bolƣanda, mǝn uni yeniklik bilǝn ⱪarar ⱪilƣanmu? Mǝn niyǝt ⱪilƣanda, mǝndǝ «ǝtlik» kixilǝrdikidǝk: birdǝm «bǝrⱨǝⱪ, bǝrⱨǝⱪ» wǝ birdǝm «yaⱪ, yaⱪ» deyix barmu?
18 De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem.
Əmma Ɵz sɵzidǝ turƣinidǝk, bizning silǝrgǝ eytⱪan sɵzimiz birdǝm «bǝrⱨǝⱪ» wǝ birdǝm «yaⱪ» bolmaydu;
19 Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ő benne.
Qünki biz (mǝn wǝ Silwanus wǝ Timotiy)ning aranglarda jakarliƣinimiz — Hudaning Oƣli, Əysa Mǝsiⱨ, birdǝm «bǝrⱨǝⱪ» wǝ birdǝm «yaⱪ» ǝmǝstur; bǝlki Uningda «bǝrⱨǝⱪ»la bardur.
20 Mert Istennek valamennyi igérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.
Qünki Hudaning ⱪanqilik wǝdiliri boluxidin ⱪǝt’iynǝzǝr, ular Uningda «bǝrⱨǝⱪ»tur, wǝ biz arⱪiliⱪ Uningdimu Hudaƣa xan-xǝrǝp kǝltüridiƣan «Amin» bardur.
21 A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az;
Əmdi bizlǝrni silǝr bilǝn billǝ Mǝsiⱨdǝ qing turƣuzƣuqi bolƣini ⱨǝm bizni mǝsiⱨligini bolsa Hudadur.
22 A ki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe.
U yǝnǝ üstimizgǝ mɵⱨür besip, ⱪǝlbimizgǝ Ɵz Roⱨini «kapalǝt» boluxⱪa ata ⱪildi.
23 Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba.
Əmma Hudani ɵz jenimƣa guwaⱨqi boluxⱪa qaⱪirimǝnki, Korintⱪa tehi barmiƣanliⱪimning sǝwǝbi kɵnglunglarni ayax üqün idi.
24 Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok.
Ⱨǝrgiz ɵzimizni iman-etiⱪadinglar üstigǝ ⱨɵküm sürgüqilǝrmiz, demǝk, bǝlki silǝrning xad-huramliⱪinglarni axuruxⱪa silǝrgǝ ⱨǝmkarlaxⱪuqilarmiz; qünki silǝr etiⱪad arⱪiliⱪla mǝzmut turisilǝr.

< 2 Korintusi 1 >