2 Korintusi 1

1 Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratjából, és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak:

Paul, an Apostle of Christ Jesus by the will of God--and our brother Timothy: To the Church of God in Corinth, with all God's people throughout Greece.

2 Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

May grace and peace be granted to you from God our Father and the Lord Jesus Christ.

3 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene;

Heartfelt thanks be to the God and Father of our Lord Jesus Christ--the Father who is full of compassion and the God who gives all comfort.

4 A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.

He comforts us in our every affliction so that we may be able to comfort those who are in any kind of affliction by means of the comfort with which we ourselves are comforted by God.

5 Mert a mint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által.

For just as we have more than our share of suffering for the Christ, so also through the Christ we have more than our share of comfort.

6 De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek.

But if, on the one hand, we are enduring affliction, it is for your comfort and salvation; and if, on the other hand, we are receiving comfort, it is for your comfort which is produced within you through your patient fortitude under the same sufferings as those which we also are enduring.

7 Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is.

And our hope for you is stedfast; for we know that as you are partners with us in the sufferings, so you are also partners in the comfort.

8 Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, a mely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk:

For as for our troubles which came upon us in the province of Asia, we would have you know, brethren, that we were exceedingly weighed down, and felt overwhelmed, so that we renounced all hope even of life.

9 Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat:

Nay, we had, as we still have, the sentence of death within our own selves, in order that our confidence may repose, not on ourselves, but on God who raised the dead to life.

10 A ki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani;

He it is who rescued us from so imminent a death, and will do so again; and we have a firm hope in Him that He will also rescue us in all the future,

11 Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk.

while you on your part lend us your aid in entreaty for us, so that from many lips thanksgivings may rise on our behalf for the boon granted to us at the intercession of many.

12 Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek.

For the reason for our boasting is this--the testimony of our own conscience that it was in holiness and with pure motives before God, and in reliance not on worldly wisdom but on the gracious help of God, that we have conducted ourselves in the world, and above all in our relations with you.

13 Mert nem egyebet írunk néktek, hanem a mit olvastok, vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig;

For we are writing to you nothing different from what we have written before, or from what indeed you already recognize as truth and will, I trust, recognize as such to the very end;

14 A minthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, a miképen ti is nékünk az Úr Jézus napján.

just as some few of you have recognized us as your reason for boasting, even as you will be ours, on the day of Jesus our Lord.

15 És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet;

It was because I entertained this confidence that I intended to visit you before going elsewhere--so that you might receive a twofold proof of God's favour--

16 És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába.

and to pass by way of Corinth into Macedonia. Then my plan was to return from Macedonia to you, and be helped forward by you to Judaea.

17 Hát ezt akarva, vajjon könnyelműen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen?

Did I display any vacillation or caprice in this? Or the purposes which I form--do I form them on worldly principles, now crying "Yes, yes," and now "No, no"?

18 De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem.

As certainly as God is faithful, our language to you is not now "Yes" and now "No."

19 Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ő benne.

For Jesus Christ the Son of God--He who was proclaimed among you by us, that is by Silas and Timothy and myself--did not show Himself a waverer between "Yes" and "No." But it was and always is "Yes" with Him.

20 Mert Istennek valamennyi igérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.

For all the promises of God, whatever their number, have their confirmation in Him; and for this reason through Him also our "Amen" acknowledges their truth and promotes the glory of God through our faith.

21 A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az;

But He who is making us as well as you stedfast through union with the Anointed One, and has anointed us, is God,

22 A ki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe.

and He has also set His seal upon us, and has put His Spirit into our hearts as a pledge and foretaste of future blessing.

23 Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba.

But as for me, as my soul shall answer for it, I appeal to God as my witness, that it was to spare you pain that I gave up my visit to Corinth.

24 Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok.

Not that we want to lord it over you in respect of your faith--we do, however, desire to help your joy--for in the matter of your faith you are standing firm.