2 Korintusi 1

1 Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratjából, és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak:

Paul, apostle of Jesus Christ by the will of God, and brother Timothy, to the church of God that is in Corinth, together with all the saints throughout Achaia:

2 Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

Grace and peace to you from God our Father and Sovereign Jesus Christ.

3 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene;

All praise to the God and Father of our Lord Jesus Christ, the Father of compassion and God of all encouragement,

4 A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.

who encourages us in all our affliction, so that we may be able to encourage those who are in whatever affliction, by means of the encouragement with which we ourselves are encouraged by God.

5 Mert a mint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által.

Because just as the sufferings of the Christ flow over into us, so also our encouraging overflows, through Christ.

6 De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek.

Now then, if we are afflicted, it is for the sake of your encouragement and deliverance, that are effective for enduring the same sufferings that we also are suffering

7 Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is.

(yes, our hope concerning you is steadfast); if we are encouraged, it also is for the sake of your encouragement and deliverance, since we know that you will share in the encouragement just as you do in the sufferings.

8 Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, a mely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk:

And so, brothers, we do not want you to be in ignorance concerning the affliction that came upon us in Asia: we were under extreme pressure, beyond our strength, so that we despaired even of life.

9 Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat:

Yes, we ourselves have had the sentence of death within ourselves, so that we not place confidence in ourselves, but in the God who raises the dead;

10 A ki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani;

He did deliver us from that deadly peril, and still delivers; in whom we trust that He will keep on delivering,

11 Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk.

you also adding your cooperation in prayer, on our behalf; that thanks may be given by many persons for the gift bestowed on us by means of many, on your behalf.

12 Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek.

Now this is our boast: the testimony of our conscience that we have conducted ourselves in the world with openness and godly sincerity, not by fleshly wisdom but by the grace of God, and especially toward you.

13 Mert nem egyebet írunk néktek, hanem a mit olvastok, vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig;

For we do not write you any other things than what you can read and understand; and I do hope that you will keep on understanding to the end

14 A minthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, a miképen ti is nékünk az Úr Jézus napján.

(as indeed some of you have acknowledged) that we are your boast, just as you are ours, in the day of the Lord Jesus.

15 És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet;

It was in this confidence that I was planning to come by you first,

16 És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába.

and by you to proceed into Macedonia, and to come back to you from Macedonia (that you might benefit twice), and then to be sent by you on my way to Judea.

17 Hát ezt akarva, vajjon könnyelműen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen?

Now then, when I was deciding this, I was not acting frivolously, was I? Or the things I decide, do I decide according to the flesh, so that with me there would be both “Yes, yes” and “No, no”?

18 De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem.

As God is faithful, our word to you was not “Yes” and “No”,

19 Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ő benne.

because the Son of God, Jesus Christ, who was proclaimed among you by us—by me and Silvanus and Timothy—was not “Yes” and “No”. In fact, with Him it has always been “Yes”,

20 Mert Istennek valamennyi igérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.

because all the promises of God in Him are “Yes”; indeed, in Him they are “Amen”, that there be glory to God through us.

21 A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az;

Now He who establishes us together with you into Christ, and who anointed us, is God,

22 A ki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe.

who also sealed us and gave us the down payment of the Spirit in our hearts.

23 Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba.

For my part, I call on God as witness, upon my soul, that it was to spare you that I have not yet returned to Corinth.

24 Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok.

(Not that we have control over your faith, but we work with you for your joy, for it is by faith that you stand firm.)