2 Korintusi 7
1 Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket.
Joon awaan loong, arah kakham loong thoontang seng raangtaan ih hoonta. Erah raangtaan ih, seng teenuh teewah ih seng sakpuh adoleh chiiala nyaan hoomte dowa esa angjih, Rangte soomtu lam ih seng loong ah esa ih songtong theng.
2 Fogadjatok be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk.
Sen ten nah seng samthun roh ehe. Seng ih o uh tathet thukke; o uh tathet haatke adoleh o thet thuk suh uh tachungke.
3 Nem vádképen mondom; hisz előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk.
Arah jenglang ah sen dut haat suh tali kang; jaakhoh di uh ebaat ih rum taha, seng loong ah ething ang koji oh adoleh tekmang ang koji oh sen loong ah seng minchante saarookwet eroomroom ih angli.
4 Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felőletek; telve vagyok vígasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett.
Ngah sen loong asuh kamkam ih tuumaang lang; nyia sen loong sok rum haano rapne ih khuupook lang! Seng chamnaang di uh nga tenchaan ih tonglang; nga rapne tenroon ju tonglang.
5 Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sőt mindenképen nyomorogtunk; kívül harcz, belől félelem.
Mesidonia ni thok lidi uh, seng loong ah naangtong muh. Erah ni noongrep ni cham anaang tola angdowa, rookmui jengmui, nyia seng ten ni choothaat thaat totoh angdowa.
6 De az Isten, a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével.
Enoothong, thungjoongte suh chaan kotte Rangte, ih Taitaas ah kaat thuk haano sen chaan kok dongta.
7 Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vígasztalással is, a melylyel ti vígasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kivánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban örvendeztem.
Seng loong ah heh kaat suh luulu taroonti, heh suh sen ih mamah ih rongthu tan erah baat heeno ehan roonti. Nga japtup suh sen mamah ramtan erah ah baat ih tahe, nga raangtaan ih sen loong ah erathan ih thetthun han, adoleh nga pang suh erathan ih thunhan; erah raangtaan ih amadi ehan roonlang.
8 Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket.
Ngah ih raangmaat tahang le ah ih sen thungthet thuk han bah uh erah raangtang asuh ngah ih tathet thunkang. Sen thungthet ah tuprum haano thetthun ih angbah uh pootsiit raang ba ang ah.
9 Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.
Enoothong amadi ngah roonlang abah—sen thungthet thuk suh tah angka, sen thungthih tan ah ih senkhoom sensaam lekthuk halan asuh roonlang. Erah thungthet ah Rangte ih jat eta, erah raangtaan ih sen thetjih seng tiim uh re muh.
10 Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.
Tiimnge liidi Rangte ih thungthet marah suh liiha erah ih bah tenthun ah lek thuk ano khopiiroidong lam ah suiha—eno erah di thetthunjih tajeeka! Enoothong mina thungthet luulu ih bah etek ba eh thuk ho.
11 Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett ti bennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban.
Erah thungthih tan thoidi Rangte mamah mokala erah taat sok thaak an: Sen thung mathan sekthuk halan, sen toongtang ah jat eh thuk halan! Punkhat ela ngeh ih jatthuk halan, etek nawa pang hali ngeh ih jatthuk halan, seng raangtaan ih thunha ngeh ih jatthuk halan, nyia emoong reete chamthuk suh ban tongroh ela ngeh ih jatthuk halan. Jirep lam adi seng teenuh teewah tathike ngeh ih noisok tan.
12 Ha tehát írtam is néktek, nem a sértő miatt, sem a sértett miatt; hanem hogy nyilvánvaló legyen nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten előtt.
Erah raangtaan ih, le raangtang bah uh, o mina emoong reeta thoidi tah angta adoleh o moongta erah suh taraang tang. Erah nang ebah, Rangte miksok di sen ih amiisak di seng mathan thun hali erah jatthuk suh raangtang.
13 Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok:
Erah raangtaan ih seng rap eh seng rangdongli. Seng rangdong luulu lah angthang ih; Taitaas ah chosok anno heh tenroon thuktan ah suh seng rapne ih roonti.
14 Mert ha dicsekedtem valamit néki felőletek, nem maradtam szégyenben; de a mint ti néktek mindent igazán szólottam, azonképen a mi Titus előtt való dicsekvésünk is igazsággá lett.
Ngah sen suh khuupook lang tiit ah heh suh baat etang, sen ih ngah tarakrek thukri. Sen loong ah damdi saarookwet seng amiitiit ah roongwaanti, erah likhiikkhiik sen raangtaan ih seng rangdong tiit Taitaas suh baatti ah ih amiisak angkah ngeh ih noisok ha.
15 És ő még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezvén mindnyájatoknak engedelmességére, hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok őt.
Erah raangtaan ih heh ih ehanhan eh minchan halan, heh ih kah renbaat tahan adi sen ih mamah kah ih bantho tan nyia kamocho tan heh ih samthun roh eha.
16 Örülök, hogy mindenképen bízhatom bennetek.
Sen loong asuh jirep ni tuumaang laalom rum haano ngah rapne ih roonlang!
