< 2 Korintusi 7 >

1 Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket.
Ay-ayatek a kakabsat, agsipud ta addakadatayo dagitoy a karkari, dalusantayo dagiti bagbagitayo kadagiti amin a banbanag a mangparparugit kadatayo iti bagi ken espiritu. Gun-odentayo ti kinasanto babaen iti panagbuteng ti Dios.
2 Fogadjatok be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk.
Ikkandakami iti lugar! Awan ti siasinoman a nakaaramidanmi iti dakes. Awan ti siasinoman a dinangran ken ginundawayanmi.
3 Nem vádképen mondom; hisz előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk.
Saanko nga ibagbaga daytoy tapno ukomenkayo. Ta naibagakon nga addakayo kadagiti puspusomi, tapno agkakaduatayo a matay ken agkakaduatayo nga agbiag.
4 Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felőletek; telve vagyok vígasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett.
Adda ti dakkel a panagtalekko kadakayo, ken ipagpanpannakelkayo. Napnoanak iti pannakaliwliwa. Aglupluppias ti rag-ok uray pay kadagiti amin a rigrigatmi.
5 Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sőt mindenképen nyomorogtunk; kívül harcz, belől félelem.
Idi simmangpetkami idiay Macedonia, awan inana dagiti bagbagimi. Ngem ketdi, nariribukankami iti amin a wagas gapu kadagiti panagsisinupiat iti ruar ken panagbutbuteng iti uneg.
6 De az Isten, a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével.
Ngem ti Dios, a mangliwliwa kadagiti naupay, ket liniwliwanakami babaen iti isasangpet ni Tito.
7 Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vígasztalással is, a melylyel ti vígasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kivánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban örvendeztem.
Saan laeng a babaen iti isasangpetna a liniwliwanakami ti Dios. Babaen pay iti pannakaliwliwa nga inawat ni Tito manipud kadakayo. Imbagana kadakami ti dakkel nga ayatyo, ti panagladingityo, ken ti kasta unay a panangilalayo kaniak. Isu nga ad-adda pay a nagrag-oak.
8 Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket.
Urayno pinalidaynakayo iti suratko, saanko a pagbabawyan daytoy. Ngem nagbabawiak idi nakitak a pinalidaynakayo iti suratko. Ngem apagbiit laeng ti panaglidayyo.
9 Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.
Naragsakakon ita, saan a gapu ta naparigatkayo, ngem gapu ta inyegnakayo ti kinalidayo iti panagbabawi. Napadasanyo ti nadiosan a panagladingit, isu a saankayo a nagsagaba iti pannakapukaw gapu kadakami.
10 Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.
Ta iyeg iti nadiosan a panagladingit ti panagbabawi a mangleppas iti pannakaisalakan nga awan iti panagbabawi. Nupay kasta, iyeg met iti nainlubongan a panagladingit ti patay.
11 Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett ti bennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban.
Kitaenyo ti nagdakkel a regget nga imbunga kadakayo daytoy a nadiosan a panagladingit. Anian a nagdakkel ti kinareggetyo a mangpaneknek nga inosentekayo. Anian a nagdakkel ti gurayo, ti butengyo, ti iliwyo, ti regtayo, ken ti tarigagayyo a makita a maaramid koma ti hustisia! Iti amin a banag, pinaneknekanyo nga inosentekayo iti daytoy a banag.
12 Ha tehát írtam is néktek, nem a sértő miatt, sem a sértett miatt; hanem hogy nyilvánvaló legyen nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten előtt.
Urayno nagsuratak kadakayo, saanak a nagsurat a para iti pagsayaatan dagiti agar-aramid iti dakes wenno para iti nagsagaba iti dakes. Nagsuratak tapno ti kinapasnekyo kadakami ket maipakaammo kadakayo iti imatang ti Dios.
13 Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok:
Babaen iti daytoy a napabilegkami. Mainayon iti pannakaliwliwami, ad-adda pay a nagrag-omi gapu iti rag-o ni Tito, gapu ta napabaro ti espirituna babaen kadakayo amin.
14 Mert ha dicsekedtem valamit néki felőletek, nem maradtam szégyenben; de a mint ti néktek mindent igazán szólottam, azonképen a mi Titus előtt való dicsekvésünk is igazsággá lett.
Ta no impasindayawkayo kenkuana, saanak a naibabain. Nupay kasta, kas pudno amin a banag nga imbagami kadakayo, napaneknekan a pudno amin a panangipasindayawmi kadakayo kenni Tito.
15 És ő még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezvén mindnyájatoknak engedelmességére, hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok őt.
Ad-adda pay ti ayatna kadakayo, kas malaglagipna ti kinatulnogyo amin, ken no kasano ti panangawatyo kenkuana nga addaan ti buteng ken panagpigpigerger.
16 Örülök, hogy mindenképen bízhatom bennetek.
Agrag-oak gapu ta adda ti naan-anay a panagtalekko kadakayo.

< 2 Korintusi 7 >