2 Korintusi 7

1 Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket.

Having therefore these promises, beloved friends, let us purify ourselves from all defilement of body and of spirit, and secure perfect holiness through the fear of God.

2 Fogadjatok be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk.

Make room for us in your hearts. There is not one of you whom we have wronged, not one to whom we have done harm, not one over whom we have gained any selfish advantage.

3 Nem vádképen mondom; hisz előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk.

I do not say this to imply blame, for, as I have already said, you have such a place in our hearts that we would die with you or live with you.

4 Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felőletek; telve vagyok vígasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett.

I have great confidence in you: very loudly do I boast of you. I am filled with comfort: my heart overflows with joy amid all our affliction.

5 Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sőt mindenképen nyomorogtunk; kívül harcz, belől félelem.

For even after our arrival in Macedonia we could get no relief such as human nature craves. We were greatly harassed; there were conflicts without and fears within.

6 De az Isten, a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével.

But He who comforts the depressed--even God-- comforted us by the coming of Titus, and not by his coming only,

7 Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vígasztalással is, a melylyel ti vígasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kivánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban örvendeztem.

but also by the fact that he had felt comforted on your account, and by the report which he brought of your eager affection, of your grief, and of your jealousy on my behalf, so that I rejoiced more than ever.

8 Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket.

For if I gave you pain by that letter, I do not regret it, though I did regret it then. I see that that letter, even though for a time it gave you pain, had a salutary effect.

9 Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.

Now I rejoice, not in your grief, but because the grief led to repentance; for you sorrowed with a godly sorrow, which prevented you from receiving injury from us in any respect.

10 Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.

For godly sorrow produces repentance leading to salvation, a repentance not to be regretted; but the sorrow of the world finally produces death.

11 Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett ti bennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban.

For mark the effects of this very thing--your having sorrowed with a godly sorrow--what earnestness it has called forth in you, what eagerness to clear yourselves, what indignation, what alarm, what longing affection, what jealousy, what meting out of justice! You have completely wiped away reproach from yourselves in the matter.

12 Ha tehát írtam is néktek, nem a sértő miatt, sem a sértett miatt; hanem hogy nyilvánvaló legyen nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten előtt.

Therefore, though I wrote to you, it was not to punish the offender, nor to secure justice for him who had suffered the wrong, but it was chiefly in order that your earnest feeling on our behalf might become manifest to yourselves in the sight of God.

13 Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok:

For this reason we feel comforted; and--in addition to this our comfort--we have been filled with all the deeper joy at Titus's joy, because his spirit has been set at rest by you all.

14 Mert ha dicsekedtem valamit néki felőletek, nem maradtam szégyenben; de a mint ti néktek mindent igazán szólottam, azonképen a mi Titus előtt való dicsekvésünk is igazsággá lett.

For however I may have boasted to him about you, I have no reason to feel ashamed; but as we have in all respects spoken the truth to you, so also our boasting to Titus about you has turned out to be the truth.

15 És ő még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezvén mindnyájatoknak engedelmességére, hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok őt.

And his strong and tender affection is all the more drawn out towards you when he recalls to mind the obedience which all of you manifested by the timidity and nervous anxiety with which you welcomed him.

16 Örülök, hogy mindenképen bízhatom bennetek.

I rejoice that I have absolute confidence in you.