2 Korintusi 7
1 Mivelhogy azért ilyen ígéreteink vannak, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden testi és lelki tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén véghez a mi megszentelésünket.
Having therefore, these, promises, beloved, let us purify ourselves from all pollution of flesh and spirit, perfecting holiness in fear of God.
2 Fogadjatok be minket; senkit meg nem bántottunk, senkit meg nem rontottunk, senkit meg nem csaltunk.
Give place to us! no one, have we wronged, no one, have we corrupted, no one, have we defrauded.
3 Nem vádképen mondom; hisz előbb mondottam, hogy szívünkben vagytok, hogy együtt haljunk, együtt éljünk.
Unto condemnation, I am not saying [this], for I have before said—In our hearts, are ye, to the end we may die together and live together.
4 Nagy az én bizodalmam hozzátok, nagy az én dicsekvésem felőletek; telve vagyok vígasztalódással, felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett.
Great, is my freedom of speech towards you, great, is my boasting in behalf of you: I am filled with the encouragement, I am greatly superabounding with the joy, in all our tribulation.
5 Mert mikor Macedóniába jöttünk, sem volt semmi nyugodalma a mi testünknek, sőt mindenképen nyomorogtunk; kívül harcz, belől félelem.
For, even when we came into Macedonia, no relief at all, had our flesh; but, in every way, were we in tribulation, —without, fightings! within, fears!
6 De az Isten, a megalázottak vígasztalója, minket is megvígasztalt Titus megjöttével.
But, he who encourageth them that are brought low, encouraged us, —even God, —by the presence of Titus.
7 Sőt nem megjöttével csupán, hanem azzal a vígasztalással is, a melylyel ti vígasztaltátok meg, hírül hozván nékünk a ti kivánkozástokat, a ti kesergésteket, a ti hozzám való ragaszkodástokat; úgyhogy én mégjobban örvendeztem.
Not, however, by his presence alone, but also by the encouragement wherewith he had been encouraged over you: recounting unto us your earnest desire, your lamentation, your zeal in my behalf. So that I the more rejoiced.
8 Hát ha megszomorítottalak is titeket azzal a levéllel, nem bánom, noha bántam; mert látom, hogy az a levél, ha ideig-óráig is, megszomorított titeket.
Because, if I even grieved you by the letter, I do not regret, —though I could even have regretted, —I see that that letter, if even for an hour, did cause you grief.
9 Most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megtérésre szomorodtatok meg. Mert Isten szerint szomorodtatok meg, hogy miattunk semmiben kárt ne valljatok.
Now, am I rejoicing, —not that ye were grieved, but that ye were grieved unto repentance; for ye were grieved according to God, in order that, in nothing, should ye receive damage from us.
10 Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.
For, grief according to God, worketh, repentance unto salvation, not to be regretted; although, the grieving of the world, worketh, death.
11 Mert ímé ez a ti Isten szerint való megszomorodástok milyen nagy buzgóságot keltett ti bennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt kívánkozást, sőt buzgóságot, sőt bosszúállást. Mindenképen bebizonyítottátok, hogy tiszták vagytok e dologban.
For lo! this very thing—the being caused to grieve, according to God: —what manner of diligence it wrought out in you, —nay! defence, —nay! sore displeasure, —nay! fear, —nay! earnest desire, —nay! jealousy, —nay! avenging. In every way, ye shewed yourselves to be, chaste, in the matter.
12 Ha tehát írtam is néktek, nem a sértő miatt, sem a sértett miatt; hanem hogy nyilvánvaló legyen nálatok a mi irántatok való buzgóságunk Isten előtt.
Hence, if I even wrote unto you, it was not for the sake of him that did the wrong, [nay] not even for the sake of him that suffered the wrong; but for the sake of your earnestness, which was on our account, being made manifest unto you, before God: -
13 Annakokáért megvígasztalódtunk a ti vígasztalástokon; de sokkal inkább örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét ti mindnyájan megnyugtattátok:
For this cause, have we received encouragement. In addition to our encouragement, however, much more abundantly, have we rejoiced over the joy of Titus, —that his spirit hath received refreshment from you all,
14 Mert ha dicsekedtem valamit néki felőletek, nem maradtam szégyenben; de a mint ti néktek mindent igazán szólottam, azonképen a mi Titus előtt való dicsekvésünk is igazsággá lett.
That, if in anything—unto him—in your behalf—I have boasted, I have not been put to shame; but, as, all things, in truth, we told you, so, even our boasting before Titus, turned out to be, truth.
15 És ő még jobb szívvel van irántatok, visszaemlékezvén mindnyájatoknak engedelmességére, hogy félelemmel és rettegéssel fogadtátok őt.
And, his tender affections, are, much more abundantly towards you, when he calleth to mind the obedience, of you all, —how, with fear and trembling, ye gave him welcome.
16 Örülök, hogy mindenképen bízhatom bennetek.
I rejoice that, in everything, I am of good courage respecting you.
