2 Korintusi 5
1 Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. (aiōnios g166)
For we know that if our tent — that earthly body which is now our home — is taken down, we have a house of God’s building, a home not made by hands, imperishable, in Heaven. (aiōnios g166)
2 Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat;
Even while in our present body we sigh, longing to put over it our heavenly dwelling,
3 Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk!
sure that, when we have put it on, we shall never be found discarnate.
4 Mert a kik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy a mi halandó, elnyelje azt az élet.
For we who are in this ‘tent’ sigh under our burden, unwilling to take it off, yet wishing to put our heavenly body over it, so that all that is mortal may be absorbed in Life.
5 A ki pedig minket erre elkészített, az Isten az, a ki a Lélek zálogát is adta minékünk.
And he who has prepared us for this change is God, who has also given us his Spirit as a pledge.
6 Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.
Therefore we are always confident, knowing that, while our home is in the body, we are absent from our home with the Lord.
7 (Mert hitben járunk, nem látásban );
For we guide our lives by faith, and not by what we see.
8 Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.
And in this confidence we would gladly leave our home in the body, and make our home with the Lord.
9 Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk.
Therefore, whether in our home or absent from our home, our one ambition is to please him.
10 Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.
For at the Bar of the Christ we must all appear in our true characters, that each may reap the results of the life which he has lived in the body, in accordance with his actions — whether good or worthless.
11 Ismervén tehát az Úrnak félelmét, embereket térítünk, Isten előtt pedig nyilván vagyunk; reménylem azonban, hogy a ti lelkiesméretetek előtt is nyilván vagyunk.
Therefore, because we know the fear inspired by the Lord, it is true that we are trying to win men, but our motives are plain to God; and I hope that in your inmost hearts they are plain to you also.
12 Mert nem ajánljuk ismét magunkat néktek, hanem alkalmat adunk ti néktek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek a színből és nem szívből dicsekedőknek.
We are not “commending ourselves” again to you, but rather are giving you cause for pride in us, so that you may have an answer ready for those who pride themselves on appearances and not on character.
13 Ha azért bolondok vagyunk, Istenért; ha eszesek vagyunk, érettetek van az.
For, if we were “beside ourselves,” it was in God’s service! If we are not in our senses, it is in yours!
14 Mert a Krisztusnak szerelme szorongat minket,
It is the love of the Christ which compels us, when we reflect that, as one died for all, therefore all died;
15 Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.
and that he died for all, so that the living should no longer live for themselves, but for him who died and rose for them.
16 Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük.
For ourselves, then, from this time forward, we refuse to regard any one from the world’s standpoint. Even if we once thought of Christ from the standpoint of the world, yet now we do so no longer.
17 Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.
Therefore, if any one is in union with Christ, he is a new being! His old life has passed away; a new life has begun!
18 Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és a ki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;
But all this is the work of God, who reconciled us to himself through Christ, and gave us the Ministry of Reconciliation —
19 Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.
To proclaim that God, in Christ, was reconciling the world to himself, not reckoning men’s offences against them, and that he had entrusted us with the Message of this reconciliation.
20 Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.
It is, then, on Christ’s behalf that we are acting as ambassadors, God, as it were, appealing to you through us. We implore you on Christ’s behalf — Be reconciled to God.
21 Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.
Him who never knew sin God made to be Sin, on our behalf; so that we, through union with him, might become the Righteousness of God.
