2 Korintusi 3
1 Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?
Amikhan aru bhi nijorke untcha kori bole shuru hoi ase? Amikhan to bhal naam laga chithi apnikhan pora nohoile bhi amikhan nimite lagi ase naki, dusra manu khan dorkar kora nisena?
2 A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;
Apnikhan he amikhan laga mon bhitor te likhi kene thaka chithi ase, sob manu khan pora jani ase aru puri ase,
3 A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
apnikhan Khrista laga chithi ase koi kene dikhai dise, junke amikhan pora sai dise, kolom pora likhi kene nohoi, kintu jinda Isor laga Atma pora, pathor laga tukrate nohoi, hoile bhi mon laga tukrate.
4 Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.
Aru Khrista dwara amikhan Isor phale eneka biswas ase.
5 Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van:
Amikhan sob parikena sob to amikhan pora he kori ase eneka kobole nohoi. Hoile bhi Isor he amikhan ke paribole di ase,
6 A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
Jun pora amikhan ke notun vachan nimite yogya hobole dise; likha kotha pora nohoi, hoilebi Atma pora hoise. Kilekoile likhi kene thaka kotha to mori bole diye, hoilebi Pobitro Atma pora he jibon diye.
7 Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:
Hoilebi juntu porisorja pora mrityu anise- juntu pathor khan te khundi kene likhise- iman mohima te ahise, juntu nimite Israel laga bacha khan Moses laga mukh phine sabole para nai, kele koile tai mukh laga mohima to komti hoi asele,
8 Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?
tinehoile, kineka Pobitro Atma laga kaam khan etu pora bhi bisi mohima thaka nahobo?
9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?
Kilekoile jodi bodnam kori diya laga kaam khan te mohima thakise koile, dhormikta laga kaam khan to mohima pora bhorta hobo!
10 Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.
Kilekoile juntu mohima ase koi thakise, etiya utu hisab te mohima nai, kele koile etiya laga mohima to he bisi dangor ase.
11 Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.
Kilekoile juntu khotom hoijai ase utu laga mohima pora ahise koile, juntu thaki ase etu to aru bhi kiman bisi dangor mohima pora ahibo!
12 Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;
Tinehoile jitia dikhi ase amikhan laga eneka asha ase, amikhan mon dangor huwa kotha koi thake,
13 És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.
Aru Moses nisena nohoi, jun tai laga mukh uporte ekta kapra rakhise, eneka pora Isor laga bacha khan utu laga piche phine saikene nathakibo juntu khotom hoijai ase.
14 De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;
Hoilebi Israel manu khan to taikhan laga bhabona ke bon kori kene rakhise. Kilekoile aji tak bhi purana niyom khan pura homoi te utu kapra ke nahataikena rakhi ase. Utu kapra ke uthai diya nai, kele koile Khrista dwara he etu khotom hoijai ase.
15 Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.
Hoilebi aji tak bhi, jitia Moses ke porhe, utu kapra taikhan laga mon uporte ase.
16 Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.
Eneka hoile bhi jitia ekjon Probhu phale ahibo, utu kapra ke hatai diye.
17 Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
Etiya Probhu Atma ase: aru jun jagate Probhu laga Atma ase, ta te ajadi ase.
18 Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.
Hoilebi amikhan sob, mukh te eku bhi nalagaikena sisate sa-a nisena Probhu laga mohima sai ase, aru nijor bhi eneka pora mohima paikena bodli hoi ase, jineka Probhu laga Atma pora hoi ase.
