2 Korintusi 3
1 Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?
Incipimus iterum nosmetipsos commendare? Aut numquid egemus (sicut quidam) commendatiis epistolis ad vos, aut ex vobis?
2 A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;
Epistola nostra vos estis, scripta in cordibus nostris, quæ scitur, et legitur ab omnibus hominibus:
3 A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
manifestati quod epistola estis Christi, ministrata a nobis, et scripta non atramento, sed Spiritu Dei vivi: non in tabulis lapideis, sed in tabulis cordis carnalibus.
4 Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.
Fiduciam autem talem habemus per Christum ad Deum:
5 Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van:
non quod sufficientes simus cogitare aliquid a nobis, quasi ex nobis: sed sufficientia nostra ex Deo est:
6 A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
qui et idoneos nos fecit ministros novi testamenti: non littera, sed Spiritu: littera enim occidit, Spiritus autem vivificat.
7 Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:
Quod si ministratio mortis litteris deformata in lapidibus, fuit in gloria, ita ut non possent intendere filii Israel in faciem Moysi propter gloriam vultus eius, quæ evacuatur:
8 Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?
quomodo non magis ministratio Spiritus erit in gloria?
9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?
Nam si ministratio damnationis gloria est: multo magis abundat ministerium iustitiæ in gloria.
10 Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.
Nam nec glorificatum est, quod claruit in hac parte, propter excellentem gloriam.
11 Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.
Si enim quod evacuatur, per gloriam est: multo magis quod manet, in gloria est.
12 Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;
Habentes igitur talem spem, multa fiducia utimur:
13 És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.
et non sicut Moyses ponebat velamen super faciem suam, ut non intenderent filii Israel in faciem eius, quod evacuatur,
14 De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;
sed obtusi sunt sensus eorum. Usque in hodiernum enim diem, idipsum velamen in lectione veteris testamenti manet non revelatum, (quoniam in Christo evacuatur)
15 Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.
sed usque in hodiernum diem, cum legitur Moyses, velamen positum est super cor eorum.
16 Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.
Cum autem conversus fuerit ad Dominum, auferetur velamen.
17 Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
Dominus autem Spiritus est: Ubi autem Spiritus Domini: ibi libertas.
18 Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.
Nos vero omnes, revelata facie gloriam Domini speculantes, in eandem imaginem transformamur a claritate in claritatem, tamquam a Domini Spiritu.
