2 Korintusi 3
1 Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?
Do we begin again to commend ourselves? Or do we need (as some do) epistles of commendation to you, or from you?
2 A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;
You are our epistle, written in our hearts, which is known and read by all men:
3 A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
Being manifested, that you are the epistle of Christ, ministered by us, and written not with ink, but with the Spirit of the living God; not in tables of stone, but in the fleshly tables of the heart.
4 Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.
And such confidence we have, through Christ, towards God.
5 Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van:
Not that we are sufficient to think any thing of ourselves, as of ourselves: but our sufficiency is from God.
6 A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
Who also hath made us fit ministers of the new testament, not in the letter, but in the spirit. For the letter killeth, but the spirit quickeneth.
7 Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:
Now if the ministration of death, engraven with letters upon stones, was glorious; so that the children of Israel could not steadfastly behold the face of Moses, for the glory of his countenance, which is made void:
8 Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?
How shall not the ministration of the spirit be rather in glory?
9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?
For if the ministration of condemnation be glory, much more the ministration of justice aboundeth in glory.
10 Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.
For even that which was glorious in this part was not glorified, by reason of the glory that excelleth.
11 Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.
For if that which is done away was glorious, much more that which remaineth is in glory.
12 Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;
Having therefore such hope, we use much confidence:
13 És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.
And not as Moses put a veil upon his face, that the children of Israel might not steadfastly look on the face of that which is made void.
14 De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;
But their senses were made dull. For, until this present day, the selfsame veil, in the reading of the old testament, remaineth not taken away (because in Christ it is made void).
15 Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.
But even until this day, when Moses is read, the veil is upon their heart.
16 Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.
But when they shall be converted to the Lord, the veil shall be taken away.
17 Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
Now the Lord is a Spirit. And where the Spirit of the Lord is, there is liberty.
18 Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.
But we all beholding the glory of the Lord with open face, are transformed into the same image from glory to glory, as by the Spirit of the Lord.
