2 Korintusi 3
1 Elkezdjük-é ismét ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?
Do we begin again to commend ourselves? or do we need, as some, commendatory letters to you, or [commendatory] from you?
2 A mi levelünk ti vagytok, beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;
Ye are our letter, written in our hearts, known and read of all men,
3 A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.
being manifested to be Christ's epistle ministered by us, written, not with ink, but [the] Spirit of [the] living God; not on stone tables, but on fleshy tables of [the] heart.
4 Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által van.
And such confidence have we through the Christ towards God:
5 Nem mintha magunktól volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az Istentől van:
not that we are competent of ourselves to think anything as of ourselves, but our competency [is] of God;
6 A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
who has also made us competent, [as] ministers of [the] new covenant; not of letter, but of spirit. For the letter kills, but the Spirit quickens.
7 Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:
(But if the ministry of death, in letters, graven in stones, began with glory, so that the children of Israel could not fix their eyes on the face of Moses, on account of the glory of his face, [a glory] which is annulled;
8 Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?
how shall not rather the ministry of the Spirit subsist in glory?
9 Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság szolgálata?
For if the ministry of condemnation [be] glory, much rather the ministry of righteousness abounds in glory.
10 Sőt a dicsőített nem is dicsőséges ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.
For also that [which was] glorified is not glorified in this respect, on account of the surpassing glory.
11 Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, a mi megmarad.
For if that annulled [was introduced] with glory, much rather that which abides [subsists] in glory.
12 Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal szólunk;
Having therefore such hope, we use much boldness:
13 És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.
and not according as Moses put a veil on his own face, so that the children of Israel should not fix their eyes on the end of that annulled.
14 De megtompultak az ő elméik. Mert ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, mivelhogy a Krisztusban tűnik el;
But their thoughts have been darkened, for unto this day the same veil remains in reading the old covenant, unremoved, which in Christ is annulled.
15 Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.
But unto this day, when Moses is read, the veil lies upon their heart.
16 Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a lepel.
But when it shall turn to [the] Lord, the veil is taken away.)
17 Az Úr pedig a Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.
Now the Lord is the Spirit, but where the Spirit of [the] Lord [is, there is] liberty.
18 Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.
But we all, looking on the glory of the Lord, with unveiled face, are transformed according to the same image from glory to glory, even as by [the] Lord [the] Spirit.
