2 Korintusi 10

1 Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, a ki szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok;

Əmma ɵzüm, silǝr bilǝn billǝ bolƣanda muamilisi yumxaⱪ, lekin silǝrdin ayrilƣanda silǝrgǝ ⱪarita ⱪattiⱪ ⱪolluⱪ dǝp ⱪaralƣan mǝnki Pawlus Mǝsiⱨning yuwax-mɵminliki wǝ mulayimliⱪi bilǝn silǝrdin ɵtünümǝn,

2 Kérlek pedig, hogy a mikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, a melylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, a kik úgy gondolkodnak felőlünk, mintha mi test szerint élnénk.

— xuni tǝlǝp ⱪilimǝnki, yeninglarƣa barƣinimda, bizni «ǝtlǝr boyiqǝ mangƣanlar!» dǝp guman bilǝn ⱪaraydiƣan bǝzilǝrgǝ ⱪarita oyliƣinimdǝk ⱪattiⱪ ⱪolluⱪ ⱪilixⱪa meni mǝjbur ⱪilmanglar;

3 Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk.

gǝrqǝ biz insaniy ǝtlǝrdǝ yürsǝkmu, biz ǝtlǝr boyiqǝ jǝng ⱪilmaymiz.

4 Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására;

Qünki jǝng ⱪorallirimiz ǝtkǝ tǝwǝ ⱪorallar ǝmǝs, bǝlki Huda tǝripidin ⱪorƣan-istiⱨkamlarni gumran ⱪilix küqigǝ igǝ ⱪilinƣan ⱪorallardur;

5 Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;

biz ular bilǝn bǝs-munazirilǝrni wǝ Hudani tonuxⱪa ⱪarxilixixⱪa turƣan ⱨǝrⱪandaⱪ ⱨakawur tosalƣuni gumran ⱪilimiz, xundaⱪla ⱨǝrbir oy-hiyallarni Mǝsiⱨkǝ beⱪindurup itaǝt ⱪilixⱪa kǝltürimiz;

6 És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek.

silǝr toluⱪ itaǝt ⱪilƣandin keyin, [aranglarda] ⱪandaⱪ itaǝtsizlik ⱪalƣan bolsa bularni jazalaxⱪa tǝyyarmiz.

7 A szem előtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy ő a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy a mint ő maga a Krisztusé, azonképen mi is a Krisztuséi vagyunk.

Silǝr pǝⱪǝt kɵz aldinglardiki ixlarƣila ⱪaraydikǝnsilǝr. Əgǝr birsi ɵzini Mǝsiⱨkǝ tǝwǝmǝn dǝp ⱪarisa, u yǝnǝ xuning üstigǝ oylansunki, u Mǝsiⱨkǝ tǝwǝ bolƣiniƣa ohxax, bizmu Uningƣa tǝwǝdurmiz.

8 Mert ha még egy kissé felettébb dicsekedem is a mi hatalmunkkal, a melyet az Úr a ti építéstekre és nem megrontásotokra adott, én nem vallok szégyent;

Qünki, Rǝb tǝripidin silǝrni nabut ⱪilix üqün ǝmǝs, bǝlki etiⱪadinglarni ⱪurux üqün bizgǝ amanǝt ⱪilinƣan ⱨoⱪuⱪimiz toƣruluⱪ tehimu kɵp ziyadirǝk mahtansammu, buningda ⱨeq yǝrgǝ ⱪarap ⱪalmaymǝn;

9 Hogy ne láttassam, mintha csak ijesztgetnélek a leveleim által.

ǝmdi mǝn pǝⱪǝt hǝtlǝrdila silǝrni ⱪorⱪatmaⱪqi ǝmǝsmǝn;

10 Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erőtelen, és beszéde silány.

qünki bǝzilǝr: «Uning hǝtliri dǝrwǝⱪǝ wǝzinlik ⱨǝm küqlük; lekin u yetip kǝlgǝndǝ salapǝtsiz, gepining tutami yoⱪ bolidu» deyixidu.

11 Gondolja meg azt, a ki ilyen, hogy a milyenek vagyunk távol, a levelek által való beszédben, éppen olyanok leszünk, ha megjelenünk, cselekedetben is.

Əmdi bundaⱪ hiyal ⱪilƣuqilar xuni bilip ⱪoysunki, biz yiraⱪta bolƣinimizda hǝtlǝrdiki sɵzimiz ⱪandaⱪ bolƣan bolsa biz yetip barƣinimizda ǝmǝliyitimizmu xundaⱪ bolidu.

12 Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, a kik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek.

Qünki biz ɵzimizni ɵzini ⱪaltis qaƣlaydiƣanlar bilǝn bir ⱪatarƣa ⱪoyuxⱪa yaki ular bilǝn selixturuxⱪa petinmaymiz; xundaⱪ kixilǝr ɵzlirini ɵzlirining ɵlqimi bilǝn ɵlqǝp, ɵzlirini ɵzliri bilǝn selixturidiƣan bolup, ⱨǝⱪiⱪǝtǝn ǝⱪilsizlardindur.

13 De mi nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem ama mérőzsinór mértéke szerint, a melyet Isten adott nékünk mértékül, hogy hozzátok is elérjünk.

Biz ǝmdi ɵzimizgǝ bekitilgǝn ɵlqǝmdin ⱨalⱪip mahtinip yürginimiz yoⱪ. Biz bǝlki ⱨǝmmini ɵlqigüqi Huda bizgǝ bekitkǝn hizmǝt dairisidiki ɵlqǝm, yǝni silǝrning [hizmitinglarƣimu] yetidiƣan ɵlqǝm bilǝn pǝhirlinimiz.

14 Mert nem feszítjük túl magunkat, mintha nem értünk volna el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangyéliomával.

Qünki ɵlqimi silǝrning hizmitinglarƣa yǝtmǝydiƣan kixilǝrdǝk, [hizmitinglarda bolƣinimizda] dairimizdin ⱨalⱪip kǝtmǝymiz, qünki biz Mǝsiⱨning hux hǝwirini yǝtküzüxtǝ [birinqi bolup] yeninglarƣimu kǝlduⱪ.

15 A kik nem dicsekeszünk mértéktelenül mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek megnőttével nagyokká leszünk köztetek a mi mérőzsinórunk szerint bőségesen.

Biz hizmǝt dairimizdin ⱨalⱪip, baxⱪilarning singdürgǝn japa-ǝjirliri bilǝn mahtanƣinimiz yoⱪ; lekin biz silǝrning iman-etiⱪadinglar ɵskǝnseri aranglardiki hizmitimiz bizgǝ bekitilgǝn dairimiz iqidǝ tehimu ziyadǝ kengǝytilsun dǝp ümid ⱪilimiz;

16 Hogy rajtatok túl is hirdessük az evangyéliomot, nem dicsekedvén más mértéke szerint a készszel.

xundaⱪ bolƣanda, biz silǝrdin tehimu yiraⱪ yǝrlǝrgǝ hux hǝwǝrni yǝtküzüp jakarlaydiƣan bolimiz; tǝyyarƣa ⱨǝyyar bolup, baxⱪilarning dairisidiki hizmǝt ǝjri bilǝn mahtinix bizgǝ yat.

17 A ki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.

Əmma «Pǝhirlinip mahtiƣuqi bolsa Rǝbdin pǝhirlinip mahtixi kerǝk!».

18 Mert nem az a kipróbált, a ki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl.

Qünki ɵzini tǝripligüqi ǝmǝs, bǝlki Rǝb tǝripligǝn kixi ⱨǝⱪiⱪǝtǝn layaⱪǝtliktur.