2 Korintusi 1

1 Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratjából, és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak:

Sithaw koehhaih baktih toengah Jesu Kri mah patoeh ih kami kai, Pawl hoi aicae ih amnawk Timote mah, Korin vangpui ah kaom Sithaw ih kricaabu hoi Akaia prae thung boih ah kaom kaciim kaminawk boih khaeah ca kang pat hoi:

2 Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.

aicae Ampa Sithaw, Angraeng Jesu Kri khae ih tahmenhaih hoi monghaih to nangcae khaeah om nasoe.

3 Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene;

Palungnathaih Ampa, kaminawk boih monghaih Sithaw, aicae Angraeng Jesu Kri Ampa hoi Sithaw loe pakoehhaih om nasoe.

4 A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket.

Sithaw mah aicae han monghaih paek baktih toengah, aicae mah doeh raihaih tong kaminawk to mongsak thai hanah, Anih mah aicae raihaih boih thung hoiah aicae han monghaih to paek boeh.

5 Mert a mint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által.

Kri pongah patang a khang o parai baktih toengah, Kri rang hoiah kating ai monghaih to a hnuk o toeng.

6 De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek.

Monghaih hoi pahlonghaih a hnuk o han ih ni vaihi raihaih a tong o. Raihaih ka tong o baktih toengah, nangcae doeh palungsawkhaih hoiah raihaih to na pauep o pongah, ka hnuk o ih monghaih baktih toengah, nangcae mah doeh monghaih hoi pahlonghaih to na hnu o toeng tih.

7 Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is.

Patangkhanghaih tong kami ah na oh o baktih toengah, monghaih hnu kami ah na om o toeng tih, tito ka panoek o naah, nangcae nuiah ka tawnh o ih oephaih to thazok ai.

8 Mert nem akarjuk, hogy ne tudjatok atyámfiai a mi nyomorúságunk felől, a mely Ázsiában esett rajtunk, hogy felette igen, erőnk felett megterheltettünk, úgy hogy életünk felől is kétségben valánk:

Nawkamyanawk, Asia prae ah ka tongh o ih raihaih to panoek ai ah ohsak han ka koeh ai; ka tong o ih raihaih loe pauep thai ai, duek han khoek to oh:

9 Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, a ki feltámasztja a holtakat:

kaicae loe duek han khue ni ka oh o sut boeh, toe kaicae loe kaimacae hoi kaimacae to angoep ai ah, duekhaih thung hoi pathawkkung, Sithaw to ni ka tang o.

10 A ki ilyen nagy halálból megszabadított és szabadít minket: a kiben reménykedünk, hogy ezután is meg fog szabadítani;

Kanung parai duekhaih thung hoiah Sithaw mah kaicae to pahlong boeh, vaihi doeh Anih mah pahlong let bae vop tih, tiah oephaih ka tawnh o;

11 Velünk együtt munkálkodván ti is az érettünk való könyörgésben, hogy a sokak által nékünk adatott kegyelmi ajándék sokak által háláltassék meg mi érettünk.

kaicae han lawk nang thuih pae o nahaeloe, to tiah paroeai kaminawk mah abomhaih rang hoiah ka hnuk o ih tangqum pongah, kaminawk mah kaicae han kawnhaih lawk na thui pae o thai tih.

12 Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcseséggel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképen pedig ti köztetek.

Aicae amoekhaih loe hae ni: nangcae khae ka oh o naah cae loe, poek pahnaemhaih hoi Sithaw toenghaih hoiah ni kho ka sak o aep; hae long palunghahaih hoi na ai ah, a tahmenhaih rang hoiah ni Sithaw mah ang zaehhoih, tiah kasae kahoih panoekhaih palung hoiah ka thuih o.

13 Mert nem egyebet írunk néktek, hanem a mit olvastok, vagy el is ismertek, sőt reménylem, hogy el is fogtok ismerni mindvégig;

Na kroek o moe, na panoek o ih lok ai ah loe, kalah lok nangcae khaeah ka tarik o ai; vaihi loe na panoek o thai boih tih boeh, tiah oephaih ka tawnh;

14 A minthogy némi részben el is ismertétek rólunk, hogy dicsekvéstek vagyunk, a miképen ti is nékünk az Úr Jézus napján.

nangcae mah nazetto maw loe kaicae kawng nang panoek o baktih toengah, Angraeng Jesu ih ani ah, kaicae mah nangcae kam oek o haih baktih toengah, nangcae mah doeh kaicae nam oek o haih toeng tih.

15 És ezzel a bizodalommal akartam előbb hozzátok menni, hogy másodízben nyerjetek kegyelmet;

Hae tiah tanghaih ka tawnh pongah, vaihnetto amekhaih na hnuk o thai hanah, nangcae khae kang zoh hmaloe han, tiah poekhaih ka tawnh;

16 És köztetek általmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét hozzátok térni vissza, és tőletek elkísértetni Júdeába.

Macedonia prae ah ka caeh naah nangcae khaeah kang paqai moe, Macedonia prae hoiah nangcae khaeah kang zoh let han. To pacoengah nangcae mah Judah prae ah kacaeh hanah na thak oh.

17 Hát ezt akarva, vajjon könnyelműen cselekedtem-é? vagy a mit akarok, test szerint akarom-é, hogy nálam az igen igen, és a nem nem legyen?

Hae tiah kholong caeh kam sak naah zoidaekta ah maw kam sak? To tih ai boeh loe long taksa baktih toengah, ue, ue, tiah thuih moe, to tih na ai ni, to tih na ai ni, tiah thuih han ih maw kam sak moeng?

18 De hű az Isten, hogy a mi beszédünk hozzátok nem volt igen és nem.

Toe Sithaw loe oepthoh baktih toengah, nangcae khaeah kang thuih o ih lok loe Ue, tiah thuih ih lok ni oh, To tih na ai ni, tiah thuih ih lok to om ai.

19 Mert az Isten Fia Jézus Krisztus, a kit köztetek mi hirdettünk, én és Silvánus és Timótheus, nem volt igen és nem, hanem az igen lett ő benne.

Kai, Silvana hoi Timote mah, kang thuih o ih Sithaw capa, Jesuh Kri ah loe Ue, tiah thuih ih lok hoi To tih na ai ni, tiah thuih ih lok to om ai, toe Anih ah loe Ue, tiah thuih ih lok ni oh.

20 Mert Istennek valamennyi igérete ő benne lett igenné és ő benne lett Ámenné az Isten dicsőségére mi általunk.

Sithaw lokkamhaih boih loe, aicae rang hoiah Sithaw lensawk thai hanah, Anih ah loe Ue, tiah thuih ih lok to oh moe, anih rang hoiah ni Amen, tiah thuihaih lok to doeh oh.

21 A ki pedig minket ti veletek egybe Krisztusban megerősít és megken minket, az Isten az;

Anih mah Kri ah vaihi nangcae to kaicae hoi nawnto caksak boeh, kaicae situi bawhkung loe Sithaw ni;

22 A ki el is pecsételt minket, és a léleknek zálogát adta a mi szíveinkbe.

Anih mah aicae angmathaih tacik to daengh moe, aicae palung thungah kacak Muithla to paek.

23 Én pedig az Istent hívom bizonyságul az én lelkemre, hogy titeket kímélve nem mentem el eddig Korinthusba.

Toe nangcae tahmen pongah ni Korin vangpui ah kang zo ai boeh, tiah ka poekhaih panoekkung Sithaw loe kai hnukung ah oh.

24 Nem hogy uralkodnánk a ti hiteteken, hanem munkatársai vagyunk a ti örömeteknek; mert hitben állotok.

Nangcae tanghaih nuiah ukhaih akaa ka tawn o ai, toe tanghaih ah nang doet o pongah, anghoehaih na tawnh o thai hanah nangcae hoi nawnto toksah kami ah ni ka oh o.