2 Krónika 5

1 És elvégezteték az egész mű, a melyet Salamon király csinála az Úr házához. És bevivé Salamon Dávidtól, az ő atyjától, Istennek szenteltetett jószágot, az ezüstöt, aranyat és az összes edényeket, és helyhezteté azokat az Isten házának kincsei közé.

És befejeződött mind a munka, melyet készített Salamon az Örökkévaló házának; erre bevitte Salamon atyjának Dávidnak szentségeit: az ezüstöt, az aranyat és mind az edényeket, elhelyezte az Örökkévaló házának kincstáraiban.

2 Akkor Salamon összegyűjté az Izráel véneit és a nemzetségek összes fejedelmeit és az Izráel háznépének fejedelmeit Jeruzsálembe, hogy felvigyék az Úr szövetségének ládáját a Dávid városából, a mely a Sion.

Akkor egybegyűjtötte Salamon Izrael véneit és mind a törzsek fejeit Izrael fiai atyai házainak fejedelmeit Jeruzsálembe, hogy fölvigyék az Örökkévaló szövetségének ládáját Dávid városából, az Czión.

3 És felgyűlének Izráelnek minden férfiai a királyhoz, a hetedik hónak ünnepén.

Egybegyűltek tehát a királyhoz mind az Izrael emberei ünnepkor – az a hetedik hónap.

4 Mikor pedig eljöttek volna mindnyájan az Izráel vénei: felvevék a Léviták a ládát.

És eljöttek mind az Izrael vénei és vitték a leviták a ládát.

5 És felvivék a ládát, a gyülekezet sátorát és minden szent edényeket, a melyek a sátorban valának; felvivék azokat a papok és Léviták.

Fölvitték az Örökkévaló ládáját meg a találkozás sátorát, és mind a sátorban levő szent edényeket; azokat fölvitték a papok és a leviták.

6 Salamon király pedig és az Izráel egész gyülekezete, a mely ő hozzá gyűlt, megy vala a láda előtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, a melyek meg sem számláltathatnának, sem meg nem irattathatnának sokaságuk miatt.

Salamon király pedig és Izrael egész községe, ahová összesereglettek, a láda előtt, áldoztak apró jószágot és marhát annyit, hogy nem volt megszámlálható és megolvasható a sokaság miatt.

7 És bevivék a papok az Úr szövetségének ládáját az ő helyére, az Isten házának belső részébe, a szentek-szentjébe, a Kérubok szárnyai alá.

És bevitték a papok az Örökkévaló szövetségének ládáját a helyére a háznak debírjébe, a szentek szentjébe, a kerubok szárnyai alá.

8 A Kérubok pedig szárnyaikat kiterjesztik vala a láda felett, és befedezik vala a Kérubok a ládát és annak rúdjait felülről.

A kerubok ugyanis kiterjesztik a szárnyaikat a láda helye fölé, úgy hogy a kerubok befödték a ládát és annak rúdjait felülről.

9 Azután kijebb vonták annak rúdjait, úgy hogy a rudaknak végei láthatók valának a ládán kivül, a legbelső rész felől, de kivülről nem voltak láthatók. És ott volt mind e mai napig.

És oly hosszúak voltak a rudak, hogy kilátszottak a rudak végei a láda felől a debír elülső részén, de kívül nem látszottak; s ott voltak mind e mai napig.

10 Nem volt egyéb a ládában, hanem csak Mózes két táblája, melyeket ő a Hóreb hegyén tett vala abba, a mikor az Úr szövetséget kötött Izráel fiaival, mikor kijövének Égyiptomból.

Nem volt semmi a ládában, csupán a két tábla, amelyeket adott Mózes a Chórében, midőn szövetséget kötött az Örökkévaló Izrael fiaival, mikor kivonultak Egyiptomból.

11 Lőn pedig, mikor a papok kijöttek a szent helyből, (mert a papok mindnyájan, a kik ott valának, magokat megszentelték vala és akkor nem kellett megtartaniok az ő sorrendjöket,

És volt, mikor kijöttek a papok a szentélyből mert mind a papok, akik találtattak, szentelték magukat, nem lévén tekintettel az osztályokra,

12 Annakokáért az énekes Léviták mind, a mennyien valának, Asáf, Hémán, Jedutun, az ő fiaik és testvéreik fehér ruhákban, czimbalmokkal, lantokkal és cziterákkal állanak vala napkelet felől az oltárnál és ő velök százhúsz kürtölő pap;

s a leviták, az énekesek valamennyien, Ászáf, Hémán, Jedútún és fiaik meg testvéreik byssusba öltözve, cimbalmokkal, lantokkal és hárfákkal álltak az oltártól keletre és velük papok százhuszan, kik trombitákkal trombitáltak;

13 Mert a kürtölőknek és éneklőknek tisztök vala egyenlőképen zengeni az Úrnak dícséretére és tiszteletére.) És mikor nagy felszóval énekelnének kürtökkel, czimbalmokkal és mindenféle zengő szerszámokkal, dícsérvén az Urat, hogy ő igen jó és örökkévaló az ő irgalmassága: akkor a ház, az Úrnak háza megtelék köddel,

s a trombitásoknak és énekeseknek egyetemben kellett megszólalni egy hangon, hogy dicséretet és hálát mondjanak az Örökkévalónak, s amint emelték a hangot trombitákkal s cimbalmokkal s hangszerekkel és dicséretet mondva az Örökkévalónak, mert jóságos, mert örökké tart a kegyelme, – a ház megtelt felhővel, az Örökkévaló háza.

14 Annyira, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatjukban a köd miatt, mert az Úr dicsősége töltötte vala be az Istennek házát.

És nem állhattak meg a papok a. felhő miatt, hogy szolgálatot tegyenek, mert megtöltötte az Örökkévaló dicsősége az Istennek házát.