< 2 Krónika 34 >

1 Nyolcz esztendős vala Jósiás, mikor uralkodni kezdett volt, és uralkodott harminczegy esztendeig Jeruzsálemben.
Josiah was eight years old when he began to reign; he reigned thirty-one years in Jerusalem.
2 És jó dolgot cselekedék az Úr előtt, és jára az ő atyjának Dávidnak útjain, és nem hajolt el sem jobbra, sem balra;
He did what was right in the eyes of Yahweh, and walked in the ways of David his ancestor, and did not turn away either to the right or to the left.
3 Mert az ő királyságának nyolczadik esztendejében, mikor még gyermek volna, kezdé keresni az ő atyjának Dávidnak Istenét; tizenkettedik esztendejében pedig Júdát és Jeruzsálemet kezdé megtisztítani a magaslatoktól, Aseráktól, bálványoktól és öntött képektől.
For in the eighth year of his reign, while he was still young, he began to seek after the God of David, his ancestor. In the twelfth year, he began to cleanse Judah and Jerusalem from the high places, the Asherah poles, and the carved figures and the cast metal figures.
4 Leronták ő előtte a Baálok oltárait és az azokon levő szobrokat lehányatá; az Aserákot is a bálványokkal és öntött képekkel egyetembe szétrombolá és apróra töreté, és elhinteté azoknak temetőhelyén, a kik azoknak áldoztak vala.
The people broke down the altars of the Baals in his presence; he cut apart the incense altars that were above them. He broke the Asherah poles and the carved figures, and the cast metal figures in pieces until they were dust. He scattered the dust on the graves of those who had sacrificed to them.
5 A papok csontjait megégeté azoknak oltárain, és megtisztítá Júdát és Jeruzsálemet.
He burned the bones of their priests on their altars. In this way, he cleansed Judah and Jerusalem.
6 Így cselekedék Manassénak, Efraimnak és Simeonnak városaiban is, mind Nafthaliig, azoknak pusztáiban köröskörül.
He did the same in the cities of Manasseh, Ephraim, and Simeon, all the way to Naphtali, and in the ruins that surrounded them.
7 Lehányatá azért az oltárokat; az Aserákat és a bálványokat összetördelé mind porrá, és minden naposzlopot elpusztított Izráel egész földén; azután megtére Jeruzsálembe.
He broke down the altars, beat the Asherah poles and the carved images into powder, and cut apart all the incense altars throughout all the land of Israel. Then he returned to Jerusalem.
8 Királyságának tizennyolczadik esztendejében pedig, minekutána a földet és a házat megtisztítá, elküldé Sáfánt az Asália fiát, és Maaséját a város előljáróját, és Joát a Joákház fiát, az emlékírót, hogy kijavíttatnák az Úrnak, az ő Istenének házát.
Now in the eighteenth year of his reign, after Josiah had cleansed the land and the temple, he sent Shaphan son of Azaliah, Maaseiah, the governor of the city, and Joah son of Joahaz the secretary, to repair the house of Yahweh his God.
9 És menének Hilkiás főpaphoz, és átadták néki az Isten házába begyült pénzt, a melyet a Léviták, az ajtónállók gyűjtöttek Manassétól, Efraimtól és az egész Izráel maradékaitól, és egész Júdától és Benjámintól, és Jeruzsálem lakóitól.
They went to Hilkiah, the high priest, and entrusted to him the money that had been brought into the house of God, that the Levites, the guards of the doors, had gathered from Manasseh and Ephraim, from all the remnant of Israel, from all Judah and Benjamin, and from the inhabitants of Jerusalem.
10 És adák a munkavezetőknek, a kik felvigyáztak az Úr házában, hogy adják azt a munkásoknak, a kik dolgoztak az Úr házában, hogy kijavítsák és helyreállítsák a házat.
They entrusted the money to the men who supervised the work on the temple of Yahweh. These men paid the workers who repaired and restored the temple.
11 És adának pénzt az ácsoknak és a kőműveseknek, hogy vegyenek faragott köveket, és fákat a kapcsolásokra, és a házak gerendázására, a melyeket elrontottak a Júda királyai.
They paid it to the carpenters and builders to buy cut stone and timber for braces, and to make beams for the structures that some kings of Judah had let fall apart.
12 És az emberek hűségesen végzik vala a munkát; a kikre felügyelének Jáhát és Obádia Léviták, a Mérári fiai közül valók; és Zakariás, Mésullám, a Kéhátiták fiai közül valók, a kik szorgalmazzák vala őket. E Léviták pedig mindnyájan mesterek valának az éneklőszerszámokban.
The men did the work faithfully. Their supervisors Jahath and Obadiah, the Levites, of the sons of Merari; and Zechariah and Meshullam, from the sons of the Kohathites. Other Levites, all of whom were very good musicians, closely directed the workmen.
13 A teherhordókat pedig (mert voltak felügyelők a munkások felett mindenféle dologban) szorgalmazák a Léviták közül való íródeákok, igazgatók és ajtónállók.
These Levites were in charge of those who carried building material and all other men who worked in any way. There were also Levites who were secretaries, administrators, and gate guards.
14 Mikor pedig kihozák azok a pénzt, a mely az Úr házában gyűlt össze: megtalálá Hilkia pap az Úr törvénykönyvét, a melyet Mózes által adott volt.
When they brought out the money that was brought into the house of Yahweh, Hilkiah the priest found the book of the law of Yahweh that had been given through Moses.
15 Szóla pedig Hilkia, és monda Sáfánnak, az íródeáknak: A törvénykönyvet megtalálám az Úr házában. És adá Hilkia a könyvet Sáfánnak.
Hilkiah said to Shaphan the scribe, “I have found the book of the law in the house of Yahweh.” Hilkiah brought the book to Shaphan.
16 És vivé Sáfán a könyvet a királyhoz, és elbeszélé néki a dolgot, mondván: Valamit bíztál a te szolgáidra, abban híven eljárnak;
Shaphan took the book to the king, and also reported to him, saying, “Your servants are doing everything that has been entrusted to them.
17 Mert az Úr házában talált pénzt összeszedvén, adák a felügyelőknek és munkásoknak kezébe.
They have emptied out the money that was found in the house of Yahweh, and they gave it into the hand of the supervisors and to the workmen.”
18 Továbbá jelenté Sáfán íródeák a királynak, mondván: Hilkia pap nékem egy könyvet ada; és olvasott abból Sáfán a király előtt.
Shaphan the scribe told the king, “Hilkiah the priest has given me a book.” Then Shaphan read in it to the king.
19 Mikor pedig a király hallotta a törvény beszédit, ruháit megszaggatá.
It came about that when the king had heard the words of the law, he tore his clothes.
20 És parancsola a király Hilkia papnak és Ahikámnak a Sáfán fiának, Abdonnak a Mika fiának, és az íródeáknak Sáfánnak, és Asájának a király szolgájának, mondván:
The king commanded Hilkiah, Ahikam son of Shaphan, Abdon son of Micah, Shaphan the scribe, and Asaiah, his own servant, saying,
21 Menjetek el, és keressétek meg az Urat én érettem, s az Izráel és Júda maradékaiért, a könyv beszédei felől, a mely megtaláltatott, mert nagy az Úr haragja, a mely mi reánk szállott azért, hogy a mi atyáink nem tartották meg az Úrnak beszédét, hogy mind a szerint cselekedtek volna, a mint e könyvben megíratott.
“Go and ask Yahweh's will for me, and for those who are left in Israel and in Judah, because of the words of the book that has been found. For it is great, the anger of Yahweh that has been poured out on us. It is great, because our ancestors have not listened to the words of this book so as to obey all that was written in it.”
22 Elméne azért Hilkia és a király embere Húlda prófétaasszonyhoz, a Sallum feleségéhez, a ki Thókéhát fia vala, a ki Hasrának, a ruhák gondviselőjének fia vala (ő pedig Jeruzsálemben, a második utczában lakik vala) és a szerint szólának néki.
So Hilkiah, and those whom the king had commanded, went to Huldah the prophetess, the wife of Shallum son of Tokhath son of Hasrah, keeper of the wardrobe (she lived in Jerusalem in the Second District), and they spoke with her in this way.
23 Ki monda nékik: Így szól az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfinak, a ki titeket hozzám küldött;
She said to them, “This is what Yahweh, the God of Israel, says: Tell the man who sent you to me,
24 Ezt mondja az Úr: Ímé én veszedelmet hozok e helyre és ennek lakosira, mindazokat az átkokat, a melyek meg vannak írva a könyvben, a melyet felolvastak a Júda királya előtt;
'This is what Yahweh says: See, I am about to bring disaster on this place and on its inhabitants, all the curses that have been written in the book that they have read before the king of Judah.
25 Mivel elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra gerjeszszenek az ő kezeiknek minden cselekedetei által. Felgerjedt az én haragom e hely ellen, és el sem oltatik.
This will happen because they have forsaken me and have burned incense to other gods, and they have provoked me to anger by all that their hands have made, therefore, my anger will be poured out on this place, and it will not be extinguished.'
26 A Júda királyának pedig, a ki titeket küldött, hogy az Urat megkérdjétek, így szóljatok: Így szól az Úr, Izráel Istene: A mi a beszédeket illeti, a melyeket hallottál:
But to the king of Judah, who sent you to ask Yahweh what he should do, this is what you will say to him, 'Yahweh, the God of Israel says this: About the words that you heard,
27 Mivel a te szíved meglágyult, és magadat megaláztad az Isten előtt, mikor hallád az ő beszédeit e hely ellen és az ő lakosai ellen; mivel magadat megaláztad előttem, és ruháidat megszaggattad és sírtál előttem: én is meghallgattalak, ezt mondja az Úr.
because your heart was tender, and you humbled yourself before God when you heard his words against this place and its inhabitants, and because you have humbled yourself before me and have torn your clothes and wept before me, I also have listened to you—this is Yahweh's declaration—
28 Ímé én téged a te atyáid közé takarítlak, és tétetel a te sírodba békességben, és nem látják a te szemeid azt a veszedelmet, a melyet én hozok e helyre és ennek lakóira. És e szerint beszélték el ezt a királynak.
see, I will gather you to your ancestors. You will be gathered to your grave in peace, and your eyes will not see any of the disaster I will bring on this place and its inhabitants.'” The men took this message back to the king.
29 Akkor a király elkülde, és összegyűjteté Júdának és Jeruzsálemnek minden véneit.
Then the king sent messengers and gathered together all the elders of Judah and Jerusalem.
30 És felméne a király az Úr házába, és ő vele Júdának minden férfiai, és Jeruzsálem lakosai, a papok, a Léviták és az egész nép kicsinytől fogva nagyig, és elolvasá fülök hallására a szövetség könyvének minden beszédeit, a melyet találtak vala az Úr házában.
Then the king went up to the house of Yahweh, and all the men of Judah and the inhabitants of Jerusalem, and the priests, Levites, and all the people, from great to small. He then read in their hearing all the words of the book of the Covenant that had been found in the house of Yahweh.
31 Azután felállván a király az ő helyén, fogadást tőn az Úr előtt, hogy ő az Urat követendi, és hogy parancsolatait, bizonyságtételeit és rendeléseit teljes szívéből és teljes lelkéből megőrzendi, cselekedvén a szövetség beszédeit, a melyek megirattak abban a könyvben.
The king stood in his place and made a covenant before Yahweh, to walk after Yahweh, and to keep his commandments, his regulations, and his statutes, with all his heart and all his soul, to obey the words of the covenant that were written in this book.
32 És felfogadtatá e dolgot mindazokkal, a kik Jeruzsálemből és Benjáminból valók. És Jeruzsálem lakói az Istennek, az ő atyáik Istenének szövetsége szerint cselekedének.
He caused all who were found in Jerusalem and Benjamin to stand by the covenant. The inhabitants of Jerusalem acted in obedience to the covenant of God, the God of their ancestors.
33 Akkor elpusztított Jósiás minden útálatos bálványt Izráel fiainak egész földjéről, és kényszeríte mindenkit, valaki találtatik vala Izráelben, hogy szolgáljon az Úrnak, az ő Istenöknek; és az ő egész életében nem szakadának el az Úrtól, atyáik Istenétől.
Josiah took away all the disgusting things from the lands that belonged to the people of Israel. He made everyone in Israel worship Yahweh, their God. For all of his days, they did not turn away from following Yahweh, the God of their ancestors.

< 2 Krónika 34 >