2 Krónika 32
1 Ezen dolgok és igazságos cselekedetek után eljöve Sénakhérib, az Assiriabeli király, és Júdába menvén, megszállá a megerősített városokat, azt mondván, hogy elfoglalja azokat magának.
Bu barliⱪ ixlarni wǝ sadaⱪǝtlik ǝmǝllǝrni bejirgǝndin keyin, Asuriyǝ padixaⱨi Sǝnnaherib Yǝⱨudaƣa tajawuz ⱪilip, ⱪorƣanliⱪ xǝⱨǝrlirigǝ ⱨujum ⱪilip bɵsüp kirip, ularni ixƣal ⱪilix üqün ularni ⱪorxiwaldi.
2 Mikor tehát Ezékiás látta, hogy Sénakhérib eljöve, és Jeruzsálemet meg akarná szállani:
Ⱨǝzǝkiya Sǝnnaheribning kǝlgǝnlikini kɵrüp, uning Yerusalemƣa ⱨujum ⱪilix niyitining barliⱪini bilgǝndǝ,
3 Tanácsot tarta vezéreivel és vitézeivel, hogy a városon kivül való forrásokat betöltsék; és azok segítségére lőnek néki;
ǝmǝldarliri wǝ batur ǝzimǝtliri bilǝn xǝⱨǝr sirtidiki bulaⱪ-eriⱪlarni tosuwetix toƣruluⱪ mǝsliⱨǝtlǝxti; ular uni ⱪollidi.
4 Mert összegyűlvén a sokaság, bedugának minden forrást és az ország közepén folyó patakot, mondván: Miért találjanak az assiriai királyok elegendő vizet, ha eljőnek?!
Xuning bilǝn nurƣun kixilǝr yiƣilip: «Nemǝ üqün Asuriyǝ padixaⱨliriƣa mol su mǝnbǝsini tepiwelixiƣa ⱪalduridikǝnmiz?» dǝp barliⱪ bulaⱪ kɵzlirini etiwǝtti wǝ u yurt otturisidin eⱪip ɵtidiƣan eriⱪni tosuwǝtti.
5 És felbátorodván, megépíté a város leromlott kerítését, felemelvén a tornyokig, és kivül másik kőfalat is emelt, s Millót a Dávid városában megerősíté; ennekfelette szerze sok fegyvert és paizst.
Ⱨǝzǝkiya ɵzini ƣǝyrǝtlǝndürüp, buzulup kǝtkǝn sepillarni yengibaxtin onglatti, üstigǝ ⱪarawulhanilarni saldurdi, yǝnǝ bir taxⱪi sepilmu yasatti ⱨǝmdǝ Dawut xǝⱨiridiki «Millo» ⱪǝl’ǝsini mustǝⱨkǝmlidi; u yǝnǝ nurƣun ⱪoral-yaraƣ wǝ ⱪalⱪanlarni yasatti.
6 És a nép fölé seregvezéreket tett, és maga köré gyűjtvén őket a város kapujának utczájára, szóla az ő szívök szerint ekképen:
U hǝlⱪning üstigǝ sǝrdarlarni tǝyinlidi andin ularni xǝⱨǝr dǝrwazisidiki mǝydanƣa, ɵz aldiƣa yiƣdurup, ularƣa ilⱨam-riƣbǝt berip:
7 Erősek legyetek és bátrak, semmit se féljetek, meg se rettenjetek az assiriai királytól és a vele való egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, hogynem ő vele.
— Iradǝnglarni qing ⱪilip batur bolunglar, Asuriyǝ padixaⱨidin wǝ uningƣa ǝgǝxkǝn zor ⱪoxundin ⱪorⱪmanglar yaki alaⱪzadǝ bolup kǝtmǝnglar; qünki biz bilǝn birgǝ bolƣuqilar ular bilǝn birgǝ bolƣuqilardin kɵptur.
8 Ő vele testi erő van, velünk pedig az Úr a mi Istenünk, hogy megsegéljen minket és érettünk hadakozzék. És megbátorodék a nép, ezt hallván Ezékiástól, a Júda királyától.
Uning bilǝn birgǝ bolƣini naⱨayiti bir insaniy ǝtlik bilǝk, halas; lekin biz bilǝn billǝ bolƣuqi bolsa bizgǝ mǝdǝtkar bolup, biz üqün jǝng ⱪilƣuqi Hudayimiz Pǝrwǝrdigar bardur! — dedi. Hǝlⱪ Yǝⱨudaning padixaⱨi Ⱨǝzǝkiyaning sɵzlirigǝ ixinip tayandi.
9 Ezek után elküldé szolgáit Sénakhérib, az assiriai király Jeruzsálembe (ő pedig Lákis mellett volt egész seregével) Ezékiáshoz a Júda királyához, és az egész Júdához, mely Jeruzsálemben vala, mondván:
Xuningdin keyin Asuriyǝ padixaⱨi Sǝnnaherib pütkül küq-ⱪoxuni bilǝn Laⱪix xǝⱨirini muⱨasirigǝ aldi; xu qaƣda u hizmǝtkarlirini Yerusalemƣa, Yǝⱨudaning padixaⱨi Ⱨǝzǝkiyaƣa, xundaⱪla Yerusalemda turuwatⱪan barliⱪ Yǝⱨudalarƣa ǝwǝtip, ularƣa mundaⱪ sɵzlǝrni yǝtküzüp: —
10 Ezt mondja Sénakhérib, az assiriai király: Kiben bíztok, hogy Jeruzsálemben maradtok a megszállás idején?
«Asuriyǝ padixaⱨi Sǝnnaherib: «Yerusalem muⱨasirǝ iqidǝ turuⱪluⱪ, silǝr zadi nemigǝ tayinip uningda tehiqǝ turuwatisilǝr?
11 Avagy nem Ezékiás áltatott-é el titeket, hogy éhséggel és szomjúsággal ölne meg titeket, mondván: Az Úr, a mi Istenünk megszabadít minket az Assiriabeli király kezéből!
Ⱨǝzǝkiya silǝrgǝ: «Pǝrwǝrdigar Hudayimiz bizni Asuriyǝ padixaⱨining qanggilidin ⱪutulduridu», dǝp ixǝndürüp, silǝrni aqliⱪ wǝ ussuzluⱪtin ɵlümgǝ tapxurmaⱪqi boluwatmamdu?
12 Avagy nem Ezékiás pusztította-é el az ő magaslatait és oltárait, mikor így szólott Júdához és Jeruzsálemhez, mondván: Csak egy oltár előtt imádkozzatok, és csak azon tömjénezzetek?!
Xu Ⱨǝzǝkiya Pǝrwǝrdigarƣa atalƣan «yuⱪiri jaylar»ni ⱨǝm ⱪurbangaⱨlarni yoⱪ ⱪiliwǝttiƣu? Andin Yǝⱨudadiki wǝ Yerusalemdikilǝrgǝ: — «Silǝr birla ⱪurbangaⱨ aldida sǝjdǝ ⱪilisilǝr wǝ xuning üstigila huxbuy yaⱪisilǝr» dǝp ǝmr ⱪilƣan ǝmǝsmidi?
13 Avagy nem tudjátok-é, mit műveltem én és az én atyáim e föld minden népeivel? Vajjon e föld nemzetségeinek istenei megszabadíthatták-é az én kezemből az ő földöket?
Mening wǝ mening ata-bowilirimning barliⱪ ǝl hǝlⱪlirigǝ nemǝ ⱪilƣanliⱪini bilmǝmsilǝr? Əl-yurtlarning ilaⱨ-butliri ɵz zeminini mening ⱪolumdin ⱪutⱪuzuxⱪa birǝr amal ⱪilaliƣanmu?
14 És kicsoda e nemzetségek istenei közül az, a melyeket az én atyáim elvesztettek, a ki az én kezemből az ő népét megszabadíthatta volna, hogy a ti Istenetek is az én kezemből titeket megszabadíthatna?
Mening ata-bowilirim üzül-kesil yoⱪatⱪan ǝxu ǝl-yurtlarning but-ilaⱨlirining ⱪaysibiri ɵz hǝlⱪini mening ⱪolumdin ⱪutⱪuzaliƣan? Undaⱪta silǝrning Hudayinglar silǝrni mening ⱪolumdin ⱪutⱪuzalamti?
15 Most azért Ezékiás titeket el ne ámítson és meg ne csaljon ily módon; ne higyjetek néki, mert ha egy népnek és országnak istene sem szabadíthatta meg az ő népét kezemből és az én atyáim kezéből: mennyivel kevésbbé szabadíthat meg titeket a ti Istenetek az én kezemből!
Silǝr ǝmdi Ⱨǝzǝkiyaƣa aldanmanglar, silǝrni xundaⱪ ⱪayil ⱪilixiƣa yol ⱪoymanglar yaki uningƣa ixinipmu olturmanglar; qünki mǝyli ⱪaysi ǝlning, ⱪaysi padixaⱨliⱪning ilaⱨi bolsun, ⱨeqⱪaysisi ɵz hǝlⱪini mening ⱪolumdin yaki mening ata-bowilirimning ⱪolidin ⱨeq ⱪutⱪuzup qiⱪalmidi; silǝrning Hudayinglar silǝrni mening qanggilimdin tehimu ⱪutulduruwalalmaydu ǝmǝsmu? — dǝydu» — dedi.
16 Sőt ezenkivül az ő szolgái még sokat szólának az Úr Isten ellen, és az ő szolgája Ezékiás ellen.
[Sǝnnaheribning] hizmǝtkarliri dawamliⱪ yǝnǝ Pǝrwǝrdigar Hudani wǝ Uning hizmǝtkari Ⱨǝzǝkiyani ⱨaⱪarǝtlǝydiƣan gǝplǝrnimu ⱪildi.
17 Levelet is íra, az Urat, Izráel Istenét káromlással illetvén, és szólván ellene ilyen módon: A mint e földön lakozó népek istenei meg nem szabadíthatták az ő népöket az én kezemből: ekképen az Ezékiás Istene sem szabadíthatja meg az ő népét kezemből.
Andin Sǝnnaherib tehi hǝt yezip, Israilning Hudasi bolƣan Pǝrwǝrdigarni ⱨaⱪarǝtlǝp, zangliⱪ ⱪilip: «Huddi ⱨǝrⱪaysi ǝl-yurtlarning ilaⱨliri ɵz hǝlⱪini mening qanggilimdin ⱪutⱪuzalmiƣandǝk, Ⱨǝzǝkiyaning Hudasimu Uning hǝlⱪini mening qanggilimdin ⱪutⱪuzalmaydu» dedi.
18 És kiáltnak nagy felszóval zsidó nyelven Jeruzsálem népe ellen, mely a kerítésen vala, hogy őket megrettentenék és megháborítanák, abban a reményben, hogy így a várost elfoglalhatják.
Ular xǝⱨǝrni elix ƣǝrizidǝ Yerusalem sepilidǝ turuwatⱪan hǝlⱪni ⱪorⱪutup, patiparaⱪqiliⱪⱪa qɵmdürüx üqün Yǝⱨudiy tilida ünlük towlap turdi.
19 És úgy szólának a Jeruzsálem Istenéről, mint a föld népeinek istenei felől, melyek emberi kézzel csináltattak.
Ular Yerusalemning Hudasini huddi yǝr yüzidiki yat hǝlⱪlǝrning insanning ⱪolida yasalƣan ilaⱨliriƣa ohxitip sɵzlidi.
20 Akkor Ezékiás király könyörge, és ő vele Ésaiás próféta az Ámós fia e káromlásért, és felkiáltának az égre.
Xuning tüpǝylidin Ⱨǝzǝkiya padixaⱨ wǝ Amozning oƣli Yǝxaya pǝyƣǝmbǝr dua ⱪilip asmanƣa ⱪarap nida ⱪiliwidi,
21 És elbocsátá az Úr az ő angyalát, a ki megöle minden erős vitézt, előljárót és vezért az assiriai király táborában, és nagy szégyennel megtére az ő földébe. Bemenvén pedig az ő istenének házába, ott az ő saját fiai fegyverrel ölék meg őt.
Pǝrwǝrdigar bir Pǝrixtǝ ǝwǝtti, u Asuriyǝ padixaⱨi ⱪoxunining lǝxkǝrgaⱨiƣa kirip, pütkül batur jǝngqilǝrni, ǝmǝldalar wǝ sǝrdarlarni ⱪoymay ⱪiriwǝtti. Xuning bilǝn Asuriyǝ padixaⱨi xǝrmǝndǝ bolup ɵz yurtiƣa ⱪaytip kǝtti. Ɵzining buthanisiƣa kirgǝn qeƣida ɵz puxtidin bolƣan oƣulliri uni ⱪiliq bilǝn qepip ɵltürdi.
22 Megszabadítá azért az Úr Ezékiást és a Jeruzsálem népét Sénakhéribtől az assiriai királytól, és minden másoktól, és védelmezé őket mindenfelől.
Ənǝ xu tǝriⱪidǝ, Pǝrwǝrdigar Ⱨǝzǝkiyani wǝ Yerusalem aⱨalisini Asuriyǝ padixaⱨi Sǝnnaheribning wǝ baxⱪa barliⱪ düxmǝnlǝrning qanggilidin ⱪutⱪuzup ⱪaldi wǝ ularni ⱨǝr tǝrǝptǝ ⱪoƣdidi.
23 És sokan ajándékokat hoznak vala Jeruzsálembe az Úrnak, Ezékiásnak is a Júda királyának drágaságokat, és ő felmagasztaltatott minden pogányok szemei előtt azután.
Nurƣun kixilǝr ⱨǝdiyǝlǝrni Pǝrwǝrdigarƣa atax üqün Yerusalemƣa ǝkǝldi, xundaⱪla nurƣun esil nǝrsilǝrni ǝkilip Yǝⱨuda padixaⱨi Ⱨǝzǝkiyaƣa sundi; xuningdin etiwarǝn Ⱨǝzǝkiya barliⱪ ǝl-yurtlarning izzǝt-ⱨɵrmitigǝ sazawǝr boldi.
24 Az időben Ezékiás halálos betegségbe esék; de könyörgött az Úrhoz, a ki szóla hozzá és csudajelt adott néki.
Xu künlǝrdǝ Ⱨǝzǝkiya kesǝl bolup sakratⱪa qüxüp ⱪaldi; u Pǝrwǝrdigarƣa tilawǝt ⱪildi wǝ Pǝrwǝrdigar sɵz ⱪilip, uningƣa bir mɵjizilik alamǝt kɵrsǝtti.
25 De nem cselekedék Ezékiás az ő hozzá való jótétemény szerint, mert magában felfuvalkodék, azért Istennek haragja lőn rajta, Júdán és Jeruzsálemen.
Lekin Ⱨǝzǝkiya ɵzigǝ kɵrsitilgǝn iltipatⱪa muwapiⱪ tǝxǝkkür eytmidi; u kɵnglidǝ tǝkǝbburlixip kǝtti. Xunga Hudaning ƣǝzipi uningƣa wǝ xuningdǝk Yǝⱨuda wǝ Yerusalemdikilǝrgǝ ⱪozƣaldi.
26 Azonban megalázta magát Ezékiás az ő felfuvalkodottságában, Jeruzsálem lakosaival egybe; ezért nem szálla többé reájok az Úrnak haragja Ezékiás életében.
Lekin Ⱨǝzǝkiya wǝ Yerusalemdikilǝr tǝkǝbburliⱪidin yenip ɵzlirini tɵwǝn tutup yürgǝqkǝ, Pǝrwǝrdigarning ƣǝzipi Ⱨǝzǝkiyaning künliridǝ ularƣa qüxmidi.
27 És igen nagy gazdagsága és dicsősége vala Ezékiásnak. És csináltatott magának kincsesházat az ezüst, arany, drágakövek és drága fűszerszámok, paizsok és mindenféle drága szerszámok számára;
Ⱨǝzǝkiyaning dunyasi tolimu kɵp, izzǝt-ⱨɵrmiti ⱪǝwǝtla yuⱪiri idi; u ɵzigǝ altun, kümüx, gɵⱨǝr-yaⱪut, huxbuy dora-dǝrmǝk, ⱪalⱪan wǝ ⱨǝrhil ⱪimmǝtlik buyumlarni saⱪlaydiƣan hǝzinilǝrni saldurdi;
28 És tárházakat jövedelmének a gabonának, bornak, olajnak számára, és mindenféle barom számára istállókat, a nyájaknak pedig aklokat.
u yǝnǝ axliⱪ, yengi xarab wǝ zǝytun meyi saⱪlaydiƣan ambarlarni, yǝnǝ ⱨǝr türlük mallar wǝ padiliri üqün eƣil-ⱪotanlarni saldurdi.
29 Városokat is építe magának, és szerze igen sok juhot és barmot, mert az Isten nagy gazdagságot adott néki.
U ɵzigǝ xǝⱨǝrlǝr bina ⱪildurdi wǝ nurƣun ⱪoy-kalilarƣa igǝ boldi, qünki Huda uningƣa ƣayǝt kɵp dǝpinǝ-dunya ata ⱪilƣanidi.
30 És Ezékiás volt az, a ki betömé a Gihon vizeinek felső forrását, és Dávid városának napnyugat felől való részén vezeté lefelé. És minden dolgában igen szerencsés vala Ezékiás;
Ⱨǝzǝkiyadin ibarǝt bu kixi Giⱨon eⱪinining yuⱪiri eⱪimidiki suni tosup, suni toptoƣra Dawut xǝⱨirining künpetix tǝripigǝ eⱪip kelidiƣan ⱪilƣanidi. Ⱨǝzǝkiya barliⱪ ⱪilƣan ǝmǝlliridǝ ronaⱪ tapti.
31 De mivel a Babilóniabeli fejedelmek követeivel megbarátkozék, a kik ő hozzá küldettek, hogy megtudakoznák a csudajelt, mely a földön lőn; elhagyá őt az Isten, hogy megkisértené őt és meglátná, mi volna az ő szívében.
Ⱨalbuki, Babil ǝmirlirining ǝlqiliri kelip Ⱨǝzǝkiya bilǝn kɵrüxüp, Yǝⱨuda zeminida yüz bǝrgǝn bu mɵjizilik alamǝt toƣruluⱪ gǝp soriƣan qaƣda, uning kɵnglidǝ nemǝ barliⱪini mǝlum ⱪilixⱪa sinimaⱪqi, Huda uni yalƣuz ⱪaldurup, uningdin kǝtti.
32 Ezékiásnak pedig többi dolgai és jótéteményei ímé meg vannak írva az Ésaiás prófétának, az Ámós fiának látásában, és a Júda és Izráel királyainak könyvében.
Ⱨǝzǝkiyaning ⱪalƣan ixliri wǝ yahxi ǝmǝlliri bolsa, mana ular «Yǝⱨuda wǝ Israil padixaⱨlirining tarihnamisi»da, Amozning oƣli Yǝxaya pǝyƣǝmbǝrning kɵrgǝn wǝⱨiylik hatirisidǝ pütülgǝndur.
33 Meghala pedig Ezékiás az ő atyáival, és eltemeték őt a Dávid fiainak sírjaihoz vivő feljárón, és mind az egész Júda és Jeruzsálem nagy tisztességet tettek néki az ő halálának idején. És uralkodék Manasse, az ő fia helyette.
Ⱨǝzǝkiya ata-bowiliri arisida uhlidi; ular uni Dawut ǝwladliri ⱪǝbristanliⱪi egizlikidǝ dǝpnǝ ⱪildi; u ɵlgǝn qaƣda barliⱪ Yǝⱨuda hǝlⱪi bilǝn Yerusalemdikilǝr uningƣa ⱨɵrmǝt bildürdi. Uning orniƣa oƣli Manassǝⱨ padixaⱨ boldi.
