2 Krónika 21
1 És meghala Jósafát az ő atyáival egyetemben, és eltemetteték az ő atyáival a Dávid városában; és uralkodék helyette az ő fia, Jórám.
Pea naʻe mohe ʻa Sihosafate mo ʻene ngaahi tamai, pea naʻe tanu ia mo ʻene ngaahi tamai ʻi he kolo ʻa Tevita. Pea naʻe fetongi ia ʻi he pule ʻe Siholami ko hono foha.
2 És az ő testvérei, a Jósafát fiai ezek valának: Azária, Jéhiel, Zakariás, Azáriás, Mikáel és Sefátja. Ezek mind Jósafátnak, az Izráel királyának fiai voltak.
Pea naʻe ʻiate ia hono ngaahi kāinga ko e ngaahi foha ʻo Sihosafate, ko ʻAsalia, mo Sehieli, mo Sakalia, mo ʻAsalia, mo Mikaeli, mo Sifatia: ko kinautolu ni ko e ngaahi foha ʻo Sihosafate ko e tuʻi ʻo ʻIsileli.
3 És adott nékik az ő atyjok sok ajándékot ezüstben, aranyban és drágaságokban, Júdabeli megerősített városokkal; de a királyságot Jórámnak adá, mivel ő vala elsőszülötte.
Pea naʻe foaki kiate kinautolu ʻe heʻenau tamai ʻae ngaahi foaki lahi ʻoe siliva mo e koula, pea mo e ngaahi meʻa mahuʻinga lahi, mo e ngaahi kolotau ʻi Siuta: ka naʻa ne foaki ʻae puleʻanga kia Siholami: he ko e ʻuluaki tupu ia.
4 Kezde azért Jórám az ő atyjának királyságában uralkodni, és mikor immár abban megerősödött, az ő testvéreit mind megölé fegyverrel; sőt Izráel fejedelmei közül is némelyeket.
Pea ʻi he hoko ʻa Siholami ki he puleʻanga ʻo ʻene tamai, naʻa ne fakamālohi ia: pea ne tāmateʻi hono ngaahi kāinga ʻaki ʻae heletā, mo e houʻeiki niʻihi ʻo ʻIsileli foki.
5 Harminczkét esztendős korában kezdett vala uralkodni Jórám, és nyolcz esztendeig uralkodék Jeruzsálemben.
Naʻe tolungofulu taʻu mo e taʻu ʻe ua ʻae motuʻa ʻo Siholami ʻi heʻene kamata pule, pea naʻe pule ʻe ia ʻi he taʻu ʻe valu ʻi Selūsalema.
6 És jára az Izráel királyainak útján, a mint cselekszik vala az Akháb háznépe; mert az Akháb leányát vette vala magának feleségül; és az Úr szemei előtt gonosz dolgot cselekedék.
Pea naʻe ʻalu ia ʻi he hala ʻoe ngaahi tuʻi ʻo ʻIsileli, ʻo hangē ko ia naʻe fai ʻe he fale ʻo ʻEhapi: he naʻa ne fakamaʻu mali mo e ʻofefine ʻo ʻEhapi: pea naʻe fai ʻe ia ʻaia naʻe kovi ʻi he ʻao ʻo Sihova.
7 Nem akará mindazáltal az Úr a Dávid házát elveszteni a szövetségért, a melyet Dáviddal kötött, és mivel igéretet tett vala, hogy szövétneket ad néki és az ő fiainak minden időben.
Ka ko e moʻoni naʻe ʻikai fie fakaʻauha ʻe Sihova ʻae fale ʻo Tevita, ko e meʻa ʻi he fuakava naʻa ne fai mo Tevita, pea mo ʻene talaʻofa ke foaki ʻae maama kiate ia pea ki hono ngaahi foha ʻo taʻengata.
8 Az ő idejében szakada el Edom Júda keze alól, és királyt választának magoknak.
naʻe angatuʻu ʻi hono ngaahi ʻaho ʻae kakai ʻItomi ki he puleʻanga ʻo Siuta, pea naʻa nau fakanofo honau tuʻi ʻonautolu.
9 Elméne ugyan Jórám az ő vezéreivel és a szekerek mind ő vele, és felkelvén éjjel, megveré az Edomitákat, a kik őt körülvették vala, és szekereiknek fejedelmeit;
Pea naʻe ʻalu atu ʻa Siholami mo ʻene ngaahi houʻeiki, mo ʻene ngaahi saliote kotoa pē: pea tuʻu hake ia ʻi he poʻuli, ʻo ne taaʻi ʻae kakai ʻItomi naʻe nofo takatakai ʻiate ia, mo e ngaahi ʻeiki pule ʻoe ngaahi saliote.
10 Mindazáltal Edom elszakada Júdának keze alól mind e mai napig. Ugyanakkor elszakada Libna is az ő keze alól, mivel elhagyta az Urat, atyái Istenét.
Ko ia naʻe angatuʻu ʻae kakai ʻItomi mei he pule ʻo Siuta ʻo aʻu ki he ʻaho ni. Pea naʻe angatuʻu ʻa Lipina foki ʻi he kuonga ko ia ki heʻene pule: ko e meʻa ʻi heʻene liʻaki ʻa Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻene ngaahi tamai.
11 Ő is csináltatott magaslatokat Júda hegyein, és azt művelé, hogy a Jeruzsálembeliek paráználkodának, sőt Júdát is felbiztatá erre.
Pea naʻa ne ngaohi ʻae ngaahi potu māʻolunga ʻi he ngaahi moʻunga ʻo Siuta, mo ne pule ke fai feʻauaki ʻae kakai ʻo Selūsalema, ʻo ne fakamālohi ʻa Siuta ke fai ia.
12 Juta pedig azonközben az Illés próféta írása hozzá, mondván: Ezt mondja az Úr, a te atyádnak, Dávidnak Istene: Mivel nem járál a te atyádnak, Jósafátnak útján, sem a Júda királyának, Asának útján;
Pea naʻe haʻu ʻae tohi kiate ia meia ʻIlaisa ko e palōfita, ʻo pehē, “ʻOku pehē ʻe Sihova ko e ʻOtua ʻo Tevita ko hoʻo tamai, Ko e meʻa ʻi he ʻikai te ke ʻalu ʻi he ngaahi hala ʻo Sihosafate ko hoʻo tamai, pe ʻi he ngaahi hala ʻo ʻAsa ko e tuʻi ʻo Siuta,
13 Hanem járál az Izráel királyainak útján, és azt műveléd, hogy Júda és Jeruzsálem lakói paráználkodjanak, a mint az Akháb háza is paráználkodik; annakfelette testvéreidet, atyádnak házát megöléd, a kik jobbak voltak nálad:
Ka kuo ke ʻalu ʻi he hala ʻoe ngaahi tuʻi ʻo ʻIsileli, pea kuo ke fakaangahalaʻi ʻa Siuta mo e kakai ʻo Selūsalema ke feʻauaki, ʻo hangē ko e ngaahi feʻauaki ʻoe fale ʻo ʻEhapi, pea kuo ke tāmateʻi foki ʻa ho ngaahi kāinga ʻi he fale ʻo hoʻo tamai, ʻaia naʻe angalelei lahi hake ʻiate koe:
14 Ímé az Úr nagy csapást bocsát a te népedre, fiaidra, feleségeidre és minden jószágodra.
Vakai, te u taaʻi ho kakai, ʻaki ʻae mamahi lahi, mo hoʻo ngaahi fānau, mo ho ngaahi uaifi, pea mo hoʻo ngaahi meʻa kotoa pē:
15 Te pedig súlyos betegségbe, bélbajba esel, mindaddig, míg a te béled naponként kimegy a betegség miatt.
Pea ʻe ʻiate koe ʻae mahaki lahi ʻi he mahaki ʻi ho kete, pea ʻe mokulu kituʻa ʻa ho kete ko e meʻa ʻi he mahaki ʻi he ʻaho taki taha kotoa pē.
16 Felindítá azért az Úr Jórám ellen a Filiszteusok és az Arábiabeliek elméjét, a kik a szerecsenekkel határosok valának.
Pea naʻe langaʻi hake foki ʻe Sihova ʻae loto ʻoe kakai Filisitia, mo e kakai ʻAlepea, ʻakinautolu naʻe vāofi mo e kakai ʻItiopea, ke nau tau kia Siholami:
17 És feljövének Júda ellen és megtámadván őt, zsákmányul vivék mindazt a vagyont, a mi a király házában található volt, sőt fiait és feleségeit is, és nem maradt néki más fia, csak Joákház, a legkisebbik.
Pea naʻa” nau ʻalu hake ki Siuta, pea naʻa nau ʻoho ki loto fonua ʻonau fetuku ʻo ʻave ʻae ngaahi koloa kotoa pē naʻe ʻilo ʻi he fale ʻoe tuʻi, pea mo hono ngaahi foha foki, mo hono ngaahi uaifi: ko ia naʻe ʻikai hano foha ʻe taha ʻe tuku kiate ia, ka ko Sihoaasi, ko e kimui ʻi hono ngaahi foha.
18 És mindezek után megveré őt az Úr felette nagy bélbajjal, mely gyógyíthatatlan vala.
Pea hili ʻae meʻa ni kotoa pē naʻe taaʻi ia ʻe Sihova ʻi hono kete ʻaki ʻae mahaki taʻefaʻafakamoʻui.
19 És ez így volt napról-napra, egészen a második év végéig, midőn belei kifolytak a betegség miatt, és meghala nagy kínokban: és népe nem égete néki drága illatú fűszereket, mint az ő atyáinak égettek vala.
Pea fai ai pe ʻo fuoloa pea hoko ʻo pehē, hili ʻae taʻu ʻe ua, naʻe mokulu hono ngākau kituʻa ko e meʻa ʻi heʻene mahaki: ko ia naʻe pekia ia ʻi he ngaahi mahaki lahi. Pea naʻe ʻikai ha tutu maʻana, ʻo hangē ko e tutu ki heʻene ngaahi tamai.
20 Harminczkét esztendős vala, mikor uralkodni kezde, és nyolcz esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. És mikor minden részvét nélkül kimula, eltemeték őt a Dávid városában; de nem a királyok sírjába.
Ko e taʻu ʻe tolungofulu ia mo e taʻu ʻe ua hono motuʻa, ʻi heʻene kamata pule, pea naʻe pule ia ʻi Selūsalema ʻi he taʻu ʻe valu, pea naʻe ʻalu ia, pea naʻe ʻikai ha tokanga ki ai. Ka naʻa nau tanu ia ʻi he Kolo ʻo Tevita, ka naʻe ʻikai ʻi he ngaahi tanuʻanga ʻoe ngaahi tuʻi.
