2 Krónika 20
1 És lőn ezek után, eljövének a Moáb fiai és Ammon fiai, és velök mások is az Ammoniták közül, Jósafát ellen, hogy hadakozzanak vele.
Ug nahitabo sa tapus niini nga ang mga anak sa Moab, ug ang mga anak sa Ammon, ug uban kanila ang uban sa mga Ammonhanon, ming-adto batok kang Josaphat sa pagpakiggubat.
2 Eljövének pedig a hírmondók, és megmondák Jósafátnak, mondván: A tenger tulsó részéről nagy sokaság jön ellened Siriából, és már Haséson-Tamárban vannak; ez az Engedi.
Unya may uban nga ming-abut nga mingsugilon kang Josaphat, sa pag-ingon: May ming-abut nga usa ka dakung panon batok kanimo gikan sa dagat unahan sa Siria; ug, ania karon, sila atua sa Hasason-tamar (nga mao usab ang Engedi).
3 Megfélemlék azért Jósafát, és az Urat kezdé keresni és hirdete az egész Júda országában bőjtöt.
Ug si Josaphat nahadlok, ug napahamutang sa iyang kaugalingon sa pagpangita kang Jehova; ug iyang gimantala ang usa ka pagpuasa sa tibook Juda.
4 Azért felgyűlének a Júdabeliek, hogy az Úr segedelmét keressék, Júdának minden városaiból is jövének, hogy az Urat megkeressék.
Ug ang Juda nagtigum sa tingub sa ilang kaugalingon, sa pagpangita ug pakitabang kang Jehova; bisan gikan sa tanang mga ciudad sa Juda sila ming-abut sa pagpangita kang Jehova.
5 És megálla Jósafát Júda és Jeruzsálem gyülekezetiben, az Úr házában az új pitvar előtt;
Ug si Josaphat mitindog diha sa katilingban sa Juda ug Jerusalem, sa balay ni Jehova, atubangan sa bag-ong sawang;
6 És monda: Oh Uram, mi atyáink Istene! nem te vagy-é egyedül Isten a mennyben, a ki uralkodol a pogányoknak minden országain? A te kezedben van az erő és hatalom, és senki nincsen, a ki ellened megállhatna.
Ug siya miingon: Oh Jehova, ang Dios sa among mga amahan, dili ba ikaw mao ang Dios sa langit? Ug dili ba ikaw mao ang magbubuot sa tanang mga gingharian sa mga nasud? Ug sa imong kamot anaa ang gahum ug kusog, busa mao nga walay makaasdang kanimo.
7 Oh mi Istenünk! nem te űzéd-é ki e földnek lakóit a te néped az Izráel előtt, és nem te adád-é azt Ábrahámnak, a te barátod magvának mindörökké?
Wala ba nimo, Oh Dios, namo papahawaa ang mga pumoluyo niining yutaa gikan sa atubangan sa imong katawohan nga Israel, ug ihatag kini sa kaliwatan ni Abraham nga imong higala sa walay katapusan?
8 És lakának azon, és építettek azon a te nevednek szentséges hajlékot, mondván:
Ug sila namuyo didto, ug nagtukod kanimo ug usa ka balaan nga puloy-anan didto alang sa imong ngalan, sa pag-ingon:
9 A mikor veszedelem jövend mi reánk, háború, ítélet, döghalál vagy éhség, megállunk e házban előtted (mert a te neved e házban van) és a mikor kiáltunk hozzád a mi nyomorúságainkban: hallgass meg és szabadíts meg minket.
Kong ang kadaut modangat kanato, ang espada, paghukom, kun kamatay, kun gutom, kami managtindog sa atubangan niining balaya, ug sa atubangan nimo (kay ang imong ngalan ania niining balaya), ug magatu-aw kanimo sa among kasakit, ug ikaw magapatalinghug ug magaluwas.
10 És most ímé az Ammoniták, a Moábiták és a Seir hegyén lakozók, a kiknek földjén nem akarád, hogy általmenjenek az Izráel fiai, mikor Égyiptom földéből kijöttek, hanem mellettök menének el és nem pusztíták el őket;
Ug karon, tan-awa, ang mga anak sa Ammon ug sa Moab ug ang bukid sa Seir, nga dili nimo ipasulong sa Israel, sa ilang paghigula gikan sa yuta sa Egipto, apan sila mingtalikod gikan kanila, ug wala nila gun-oba;
11 Ímé ezért azzal fizetnek nékünk, hogy ellenünk jönnek, hogy kiűzzenek a te örökségedből, melyet örökségül adtál nékünk.
Ania karon, giunsa nila ang pagbalus kanamo, sa pag-anhi aron sa pagsalikway kanamo gikan sa imong pagpanag-iya, nga imong gihatag kanamo sa pagkapanulondon.
12 Oh mi Istenünk, nem ítéled-é meg őket? Mert nincsen mi bennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak te reád néznek a mi szemeink.
Oh Dios namo, dili mo ba sila paghukman? Kay kami walay gahum batok niining dakung panon nga mianhi batok kanamo; ni mahibalo kami kong unsay pagabuhaton: apan ang among mga mata gitutuk namo kanimo.
13 És a Júdabeliek mindnyájan állanak vala az Úr előtt, gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal egyetemben.
Ug ang tibook Juda mingtindog sa atubangan ni Jehova, lakip ang ilang kabataan, ang ilang mga asawa, ug ang ilang mga anak.
14 Akkor Jaházielre, a Zakariás fiára (ki Benája fia, ki Jéhiel fia, ki Mattániás fia vala, és az Asáf fia közül való Lévita vala) az Úrnak lelke szálla, a gyülekezet közepette,
Unya diha kang Jahaziel ang anak nga lalake ni Zacharias, anak nga lalake ni Benaias, anak nga lalake ni Jeiel, anak nga lalake ni Mathanias, ang Levihanon, sa mga anak nga lalake ni Asaph, miabut ang Espiritu ni Jehova
15 És monda: Mindnyájan, a kik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te Jósafát király, halljátok meg szómat! Így szól az Úr néktek: Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harczoltok velök, hanem az Isten.
Ug siya miingon: Pamati kamo, tibook Juda, ug kamong mga pumoluyo sa Jerusalem, ug ikaw hari Josaphat: Kini mao ang gipamulong ni Jehova kanimo: Ayaw kamo kahadlok, ni magmaluya tungod niining dakung panon; kay ang gubat dili inyo, kondili iya sa Dios.
16 Holnap szálljatok szembe velök! Ímé ők a Czicz hágóján fognak felmenni, és rájok találtok a völgynek szélénél, a Jeruel pusztájával szemben.
Ugma umadto kamo batok kanila: Ania karon, sila motungas sa tungasan sa Sis; ug makita ninyo sila sa kinatumyan sa walog, sa dili pa ang kamingawan sa Jeruel.
17 Nem kell néktek harczolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok. Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenök, mert az Úr veletek lesz.
Kamo dili kinahanglan nga makig-away niining maong gubat: magpahamutang kamo sa inyong kaugalingon, tumindog kamo sa walay lihok, ug tan-awa ang kaluwasan ni Jehova uban kaninyo, Oh Juda ug Jerusalem; ayaw kahadlok, ni magmaluya: ugma panggula kamo batok kanila: kay si Jehova magauban kaninyo.
18 Akkor Jósafát meghajtá fejét a föld felé, s Júda és Jeruzsálem lakói leborulának az Úr előtt és imádák az Urat.
Ug giyukbo ni Josaphat ang iyang ulo uban sa iyang nawong paingon sa yuta; ug ang tibook Juda ug ang mga pumoluyo sa Jerusalem nanghapa sa atubangan ni Jehova, nga nanagsimba kang Jehova.
19 A Kéhátiták fiai közül és a Kóriták fiai közül való Léviták pedig felállának, hogy az Urat, Izráel Istenét nagy felszóval dícsérjék.
Ug ang mga Levihanon, sa mga anak sa mga Coathnon ug sa mga anak sa mga Corehanon, nanagtindog sa pagdayeg kang Jehova, ang Dios sa Israel, uban sa hataas uyamut nga tingog.
20 És reggel felkészülvén, kimenének a Tékoa pusztájára; és mikor kiindulnának onnan, megálla Jósafát, és monda: Halljátok meg szómat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban a ti Istentekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és szerencsések lesztek!
Ug sila mingbangon pagsayo sa pagkabuntag, ug ming-adto sa kamingawan sa Tekoa; ug sa nangadto sila si Josaphat mitindog ug miingon: Pamatia ako, Oh Juda, ug kamong mga pumoluyo sa Jerusalem: tumoo kamo kang Jehova nga inyong Dios, aron kamo mamalig-on; tohoi ang iyang mga manalagna, aron kamo manag-uswag.
21 Tanácsot tartván pedig a néppel, előállítá az Úr énekeseit, hogy dícsérjék a szentség ékességét, a sereg előtt menvén, és mondják: Tiszteljétek az Urat, mert örökkévaló az ő irgalmassága;
Ug sa nakatambag na siya sa katawohan, iyang gitudlo sila nga magaawit kang Jehova, ug magadayeg sa katahum sa pagkaputli, sa nagauna sila sa kasundalohan, ug nag-ingon: Maghatag kamo ug mga pasalamat kang Jehova; kay ang iyang mahigugmaong kalolot nagapadayon sa walay katapusan.
22 És a mint elkezdették az éneklést és a dícséretet: az Úr ellenséget szerze az Ammon fiai és a Moábiták és a Seir hegyén lakozók ellen, a kik Júdára jövének, és megverettetének.
Ug sa diha nga nagasugod na sila sa pag-awit ug sa pagdayeg, si Jehova nagpahamutang sa mga magbabanhig batok sa mga anak sa Ammon, sa Moab, ug sa bukid sa Seir, nga ming-abut batok sa Juda; ug sila gihampak.
23 Mert az Ammon és a Moáb fiai a Seir hegyén lakozók ellen támadának, hogy őket levágnák és elvesztenék; és mikor mind elvesztették a Seir hegyén lakozókat, azután egymás elpusztítását segítették elő.
Kay ang mga anak sa Ammon ug sa Moab nanagtindog batok sa mga pumoluyo sa bukid sa Seir, aron sa pagpatay ug paglaglag gayud kanila: ug sa diha nga nalaglag na nila ang mga pumoluyo sa Seir, ang tagsatagsa nanagtinabangay sa paglaglag sa lain.
24 A Júda népe pedig méne Mispába a puszta felé, és mikor a sokaság felé fordulának: ímé csak elesett holttestek valának a földön, és senki sem menekült meg.
Ug sa diha nga ang Juda miabut sa lantawan nga torre sa kamingawan, sila nanaglantaw sa panon sa katawohan; ug, ania karon, sila nanagbuy-od nga mga minatay nga nangapukan sa yuta, ug walay usa nga nakagawas.
25 Akkor elméne Jósafát és az ő népe, hogy azoknak jószágait megzsákmányolják, és találának nálok temérdek gazdagságot és a holttesteken drága szép ruhákat, melyeket lefosztának rólok, oly sokat, hogy alig vihették el, és harmadnapig kapdosták a zsákmányt, mert felette sok vala.
Ug sa diha nga si Josaphat ug ang iyang katawohan miabut aron sa pagpanguha sa inagaw gikan kanila, ilang nakita sa taliwala nila ang daghan uyamut nga mga bahandi ug mga minatay, ug mga bililhon nga alahas, nga ilang gikuha alang sa ilang kaugalingon, labaw pa kay sa ilang madala: ug totolo ka adlaw ang ilang pagpanguha sa inagaw, daghan kini kaayo.
26 Negyednapra pedig gyűlének a hálaadásnak völgyébe, mivel az Úrnak ott adának hálákat; azért azt a helyet hálaadás völgyének nevezék mind e mai napig.
Ug sa ikaupat ka adlaw sila nanagtigum sa ilang kaugalingon diha sa walog sa Beraka; kay didto gidayeg nila si Jehova: busa ang ngalan niadtong dapita gitawag: Ang walog sa Beraka hangtud niining adlawa.
27 Megtére azért Júdának és Jeruzsálemnek egész népe Jósafáttal, az ő fejedelmökkel egybe, hogy visszamenjen Jeruzsálembe nagy örömmel; mert az Úr megvigasztalta vala őket az ő ellenségeik felett.
Unya sila namauli, ang tagsatagsa ka tawo sa Juda ug sa Jerusalem, ug si Josaphat sa ilang unahan, sa pag-adto pag-usab sa Jerusalem uban sa kalipay; kay gihimo silang malipayon ni Jehova ibabaw sa ilang mga kaaway.
28 És bemenének Jeruzsálembe, lantokkal, cziterákkal és trombitákkal, az Úr házához.
Ug sila nangabut sa Jerusalem uban ang mga kinuldasan nga tulonggon ug mga alpa ug mga trompeta ngadto sa balay ni Jehova.
29 És lőn az Istennek félelme az országok minden királyságain, mikor meghallották, hogy az Úr hadakozott vala az Izráel ellenségei ellen.
Ug ang kahadlok sa Dios diha sa tanang gingharian sa kayutaan, sa diha nga sila nakadungog nga si Jehova nakig-away batok sa mga kaaway sa Israel.
30 Megnyugovék azért a Jósafát országa, és békességet ada néki az ő Istene minden felől.
Busa ang gingharian ni Josaphat malinawon; kay ang iyang Dios mihatag kaniya sa pahulay sa bisan diin nga dapit nga nagalibut.
31 És uralkodék Jósafát Júda felett. Harminczöt esztendős vala, mikor uralkodni kezde, és uralkodék Jeruzsálemben huszonöt esztendeig; és az ő anyjának neve Azuba vala, a Silhi leánya.
Ug si Josaphat naghari ibabaw sa Juda: siya katloan ug lima ka tuig ang panuigon sa pagsugod niya paghari; ug siya naghari sa kaluhaan ug lima ka tuig sa Jerusalem: ug ang ngalan sa iyang inahan mao si Asuba ang anak nga babaye ni Silhi.
32 És jára Asának, az ő atyjának útján, el sem távozék attól, cselekedvén azt, a mi az Úr szeme előtt kedves dolog vala.
Ug siya naglakat sa dalan ni Asa nga iyang amahan, ug wala mosimang gikan niana, nga nagbuhat niadtong matarung sa mga mata ni Jehova.
33 Csakhogy még a magaslatok nem rontattak le, és a nép nem készítette az ő szívét az ő atyái Istenéhez.
Apan ang mga dapit nga hatag-as wala gun-oba; ni ang katawohan mag-andam sa ilang kasingkasing alang sa Dios sa ilang mga amahan.
34 Jósafátnak pedig első és utolsó dolgai ímé meg vannak írva Jéhunak, a Hanáni fiának könyvében, a ki azokat beírta az Izráel királyainak könyvébe.
Karon ang uban nga mga buhat ni Josaphat, ang nahauna ug ang katapusan, ania karon, sila nanghisulat sa kasaysayan ni Jehu ang anak nga lalake ni Hanani, nga gisal-ut sa basahon sa mga hari sa Israel.
35 Azután Jósafát, a Júda királya megbarátkozék Akháziával, az Izráel királyával, a ki gonoszul cselekedett vala;
Ug sa tapus niini si Josaphat nga hari sa Juda nakighiusa sa iyang kaugalingon uban kang Ochozias nga hari sa Israel; ang mao nga maghihimo sa dautan:
36 Mindazáltal vele megbarátkozék, hogy hajókat készítenének, melyeken Társisba mennének; és a hajókat Esiongáberben készíték.
Ug siya nakighiusa sa iyang kaugalingon kaniya sa pagbuhat sa mga sakayan aron sa pag-adto sa Tarsis; ug ilang gihimo ang mga sakayan sa Esiongeber.
37 Jövendöle azért Eliézer, a Maresából való Dódava fia Jósafát ellen, mondván: Minthogy megbarátkozál Akháziával, az Úr megsemmisíti a te munkádat. És a hajók mind összetörének, és nem mehetének Társisba.
Unya si Eliezer ang anak nga lalake ni Dodava sa Maresa nagtagna batok kang Josaphat, nga nagaingon: Tungod kay ikaw nakighiusa sa imong kaugalingon uban kang Ochozias, gigun-ob ni Jehova ang imong mga buhat. Ug ang mga sakayan nangaguba, mao nga sila wala na makaadto sa Tarsis.
