< 2 Krónika 15 >
1 És Azáriást, az Obed fiát felindítá az Isten lelke:
Azarjáhú, Ódéd fia, pedig – rajta volt Isten szelleme.
2 A ki Asa elé lépett, és monda: Hallgassatok meg engem, Asa s egész Júda és Benjámin! Az Úr van veletek, ha ti is ő vele lesztek; ha őt keresénditek, megtaláljátok; de ha őt elhagyándjátok, ő is elhágy titeket.
És kiment Ásza elé s mondta neki: Hallgassatok meg engem, Ásza s egész Jahúda meg Benjámin; az Örökkévaló veletek van, midőn ti vele vagytok, és ha ti keresitek őt, megtaláltatja magát általatok s ha elhagyjátok őt, el fog hagyni titeket.
3 Sok ideje, hogy Izráel az igaz Isten nélkül, tanító pap nélkül, és törvény nélkül van.
És sok idő múlt el Izrael számára igaz Isten nélkül, tanító pap nélkül és tan nélkül.
4 Ha megtért volna az ő nyomorúságában az Úrhoz, Izráel Istenéhez: megtalálták volna azok, a kik őt keresik.
De szorultságában megtért az Örökkévalóhoz, Izrael Istenéhez; keresték őt s ő megtaláltatta magát általuk.
5 De ezekben az időkben nincs békessége sem a kimenőnek, sem a hazajövőnek, mivelhogy nagy a nyomorúsága mindazoknak, a kik e földön laknak;
És azokban az időkben nem volt békéje aki- és bejárónak, mert nagy zavarok érték mind az országok lakóit.
6 Annyira, hogy egy nemzetség a másik nemzetséget és egyik város a másik várost elpusztítja; mert az Isten gyötri őket minden sanyarúsággal.
És odaütközött nemzet nemzethez s város városhoz, mert Isten megzavarta őket mindenféle szükséggel.
7 Ti azért bátorságosok legyetek, kezeiteket le ne ereszszétek, mert a ti munkátoknak jutalma van.
De ti legyetek erősek s kezeitek ne lankadjanak, mert van jutalma munkátoknak.
8 Mikor pedig Asa meghallotta e beszédeket és az Obed prófétának prófécziáját, megbátorodék, és elpusztítá a Júda és Benjámin földéről mindenestől a bálványokat, a városokból is, a melyeket elfoglalt az Efraim hegységén, és megújítá az Úr oltárát is, a mely az Úr tornácza előtt volt.
És midőn hallotta Ásza e szavakat és Ódéd próféta prófétai igéjét, erőlködött és eltávolította az undokságokat Jehúda és Benjámin egész országából s a városokból, amelyeket elfoglalt Efraim hegységéből; és megújította az Örökkévaló oltárát, amely az Örökkévaló csarnoka előtt volt.
9 És összegyűjté az egész Júda és Benjámin nemzetségét és azokat, a kik jövevények valának köztök az Efraim, Manasse és Simeon nemzetségéből; mert az Izráel nemzetségéből sokan csatlakozának ő hozzá, látván, hogy az Úr, az ő Istene, ő vele volt.
És összegyűjtötte egész Jehúdát és Benjámint és a náluk Efraimból, Menasséból és Simeonból tartózkodókat, mert átpártoltak hozzá Izraelből tömegesen, midőn látták, hogy az Örökkévaló, az ő Istene vele van.
10 Összegyűlének azért Jeruzsálembe a harmadik hónapban, Asa királyságának tizenötödik esztendejében.
És gyülekezték Jeruzsálembe, a harmadik hónapban, Ásza királyságának tizenötödik évében.
11 És áldozának az Úrnak azon a napon a nyert zsákmányból hétszáz ökörrel és hétezer juhval;
És áldoztak azon a napon az Örökkévalónak a zsákmányból, amelyet hoztak: hétszáz szarvasmarhát és hétezer juhot.
12 És fogadást tettek, hogy ezután az Urat, az ő atyáik Istenét teljes szívvel és teljes lélekkel fogják keresni.
És beléptek a szövetségbe, hogy keresik az Örökkévalót, őseik Istenét, egész szívükkel s egész lelkükkel.
13 És ha valaki nem keresné az Urat, az Izráel Istenét, megölettessék kicsinytől fogva nagyig, úgy a férfi, mint az asszony.
S mindenki, aki nem keresi az Örökkévalót, Izrael Istenét, ölessék meg, kicsinytől nagyjáig, férfitól asszonyig.
14 És megesküvének az Úrnak felszóval, kiáltással, trombita- és kürtszókkal.
És megesküdtek az Örökkévalónak fennhangon, meg riadással és trombitákkal és harsonákkal.
15 És örvendezett az egész Júda az eskű felett; mert teljes szívökből esküdtek, és egyenlő akarattal keresték az Urat; és megtaláltaték általok, és az Úr nyugodalmat szerze nékik minden felől.
És örült egész Jehúda az eskü fölött, mert egész szívükkel esküdtek és egész akaratukkal keresték őt s ő megtaláltatta magát velük; és nyugalmat szerzett nekik az Örökkévaló köröskörül.
16 De még Maakát, Asa király anyját is megfosztá a királynéságtól, mivel egy iszonyú bálványt emelt vala Aserának, és Asa elrontá és összetörte annak iszonyú bálványát, és a Kedron patakjánál megégeté.
Máakhát is, Ásza király anyját, eltávolította, hogy ne legyen uralkodónő, mivel az aséra számára förtelmes képet készített; kivágatta Ásza a förtelmes képet és finomra törte és elégette a Kidrón völgyében.
17 Jóllehet Izráelből a magaslatokat nem irtották ki, mindazáltal Asának tiszta szíve vala egész életében.
De a magaslatok nem szűntek meg Izraelből; csak Ászának szíve volt tökéletes minden napjaiban.
18 És bevivé az Isten házába, a mit atyja és ő megszentelének, ezüstöt, aranyat és edényeket.
És bevitte atyjának: szentségeit és a maga szentségeit az Istennek házába: ezüstöt, aranyat és edényeket.
19 És nem volt háború Asa királyságának harminczötödik esztendejéig.
Háború pedig nem volt Ásza uralkodásának harmincötödik évéig.