2 Krónika 11

1 Méne azért Roboám Jeruzsálembe, és összegyűjté a Júda és Benjámin házát, száznyolczvanezer válogatott hadviselőket, hogy hadakoznának Izráel ellen, és visszanyernék az országot Roboámnak.

Pea ʻi heʻene haʻu ʻa Lehopoami ki Selūsalema, naʻe fakakātoa ʻe ia mei he fale ʻo Siuta mo Penisimani ʻae kau tangata fili, ko e kau tangata tau, ʻe taha kilu mo e toko fā mano, ke nau tauʻi ʻa ʻIsileli, koeʻuhi ke nau toe liliu mai ʻae puleʻanga kia Lehopoami.

2 Szóla pedig az Úr Semájának, az Isten emberének, mondván:

Ka naʻe haʻu ʻae folofola ʻa Sihova kia Simaia ko e tangata ʻae ʻOtua, ʻo pehē,

3 Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának és az egész Izráelnek Júdában és Benjáminban, így szólván:

[Ke ke ]lea kia Lehopoami ko e foha ʻo Solomone ko e tuʻi ʻo Siuta, pea ki ʻIsileli kotoa pē ʻi Siuta mo Penisimani, ʻo pehē,

4 Ezt mondja az Úr: Ne menjetek fel és ne hadakozzatok atyátokfiai ellen; térjetek meg ki-ki a maga házába, mert én tőlem lett e dolog. És engedének az Úr szavának, és megtérének a helyett, hogy Jeroboám ellen mennének.

‌ʻOku pehē ʻe Sihova, “ʻOua te mou ʻalu hake, pe tau ki homou kāinga: mou foki atu taki taha ʻae tangata ki hono fale: he ko e meʻa ni kuo fai ia ʻiate au.” Pea naʻa nau fai talangofua ki he folofola ʻa Sihova, pea naʻa [nau ]foki ʻo ʻikai ʻalu ke tauʻi ʻa Selopoami.

5 Lakozék azért Roboám Jeruzsálemben, és megerősíté a városokat Júdában.

Pea naʻe nofo ʻa Lehopoami ʻi Selūsalema, pea naʻe langa ʻe ia ʻae ngaahi kolotau ʻi Siuta.

6 Így megépíté Bethlehemet, Etámot és Tékoát,

Naʻa ne langa ʻa Petelihema, mo ʻEtami, mo Tikoa,

7 Bethsúrt, Sókót és Adullámot,

Mo Petesua, mo Soko, mo ʻAtulami,

8 Gátot, Marésát és Zifet,

Mo Kati, mo Malesa, mo Sifi,

9 Adoráimot, Lákist és Azekát,

Mo ʻAtolaimi, mo Lakisi, mo ʻAseka,

10 Sorát, Ajalont és Hebront, melyek erős városok valának Júdában és Benjáminban.

Mo Sola, mo ʻAsaloni, mo Hepeloni, ʻaia ʻoku ʻi Siuta mo Penisimani ko e ngaahi kolotau.

11 És mikor megerősítette ez erősségeket, helyezett azokba előljárókat és szerze tárházakat eleségnek és bornak és olajnak.

Pea naʻa ne fakamālohi ʻe ia ʻae ngaahi kolotau, pea tuku ki ai ʻae ngaahi ʻeikitau, mo faʻo [ki ai ʻae ]meʻakai, mo e lolo mo e uaine.

12 És mindenik városban szerze paizsokat és kopjákat, és rendkivül megerősíté azokat. És az övé lőn Júda és Benjámin.

Pea ne tuku ʻi he ngaahi kolo taki taha ʻae ngaahi pā mo e ngaahi tao, ʻo ne ngaohi ia ke mālohi ʻaupito, he naʻe kau ʻa Siuta mo Penisimani kiate ia.

13 Továbbá a papok és a Léviták, a kik az egész Izráelben valának, ő hozzá csatlakozának minden ő határukból;

Pea naʻe haʻu kiate ia ʻae kau taulaʻeiki mo e kau Livai mei honau ngaahi potu nofoʻanga kotoa pē.

14 Mert a Léviták elhagyták az ő faluikat és jószágukat, és Júdába és Jeruzsálembe menének, mert kiűzte vala őket Jeroboám és az ő fiai, hogy az Úrnak ne szolgálnának.

Ka naʻe siʻaki ʻe he kau Livai honau ngaahi ʻapi mo honau ngaahi tofiʻa, pea haʻu ki Siuta mo Selūsalema: he naʻe liʻaki ʻakinautolu ʻe Selopoami mo hono ngaahi foha ke ʻoua naʻa nau fai ʻae ngāue ʻae taulaʻeiki kia Sihova.

15 És rendele magának papokat a magaslatokhoz, a bakokhoz és a borjúkhoz, a melyeket csináltatott vala.

Pea naʻa ne fakanofo ʻae kau taulaʻeiki maʻana ki he ngaahi potu māʻolunga, pea maʻae ngaahi tēvolo, pea ki he ngaahi ʻuhiki pulu ʻaia naʻa ne ngaohi.

16 És utánuk Izráel minden nemzetségei közül azok, a kik szívök szerint keresték az Urat, Izráelnek Istenét, menének Jeruzsálembe, hogy áldoznának az Úrnak, az ő atyáik Istenének.

Pea naʻe muimui ʻiate kinautolu ki Selūsalema, mei he ngaahi faʻahinga kotoa pē ʻo ʻIsileli, ʻakinautolu kotoa pē naʻe pau honau loto ke kumi kia Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻIsileli, ke feilaulau kia Sihova ko e ʻOtua ʻo ʻenau ngaahi tamai.

17 És megerősíték Júda országát, és megerősíték Roboámot, a Salamon fiát három esztendeig; mert három esztendeig járának Dávidnak és Salamonnak útján.

Ko ia naʻa nau fakamālohi ʻae puleʻanga ʻo Siuta, pea naʻe fakamālohiʻi ʻa Lehopoami ko e foha ʻo Solomone, ʻi he taʻu ʻe tolu: he naʻa nau ʻalu ʻi he taʻu ʻe tolu ʻi he hala ʻo Tevita mo Solomone.

18 És feleségül vevé Roboám Mahalátát, Jérimótnak, a Dávid fiának leányát és Abihailt, Eliábnak, az Isai fiának leányát,

Pea naʻe ʻomi ʻe Lehopoami ʻa Mehalate ko e ʻofefine ʻo Selimoti ko e foha ʻo Tevita kena mali, mo ʻApieli ko e ʻofefine ʻo ʻIliapi, ko e foha ʻo Sese:

19 A ki szüle néki fiakat: Jeust, Semáriát és Zahámot,

‌ʻAia naʻa na fānau kiate ia ʻae fānau: ko Siusi, mo Samalia, mo Seami.

20 És ő utána vevé Maakát, az Absolon leányát, a ki szülé néki Abiját, Attait, Zizát és Selómitot.

Pea hoko mo ia naʻa ne ʻomi ʻa Meaka ko e ʻofefine ʻo ʻApisalomi: ʻaia naʻa ne fānau kiate ia ʻa ʻApisa, mo ʻAtai, mo Sisa, mo Silomiti.

21 Legjobban szereté pedig Roboám Maakát, az Absolon leányát minden feleségei és ágyasai között; mert tizennyolcz felesége és hatvan ágyasa volt. És nemze huszonnyolcz fiút és hatvan leányt.

Pea naʻe ʻofa ʻa Lehopoami kia Meaka ko e ʻofefine ʻo ʻApisalomi ʻo lahi hake ʻi hono ngaahi uaifi kotoa pē mo ʻene sinifu: (he naʻa ne maʻu ʻae uaifi ʻe toko hongofulu ma toko valu mo e sinifu ʻe toko onongofulu: pea naʻe fānau kiate ia ʻae foha ʻe toko uofulu ma toko valu, mo e ʻofefine ʻe toko onongofulu.)

22 És Roboám Abiját, a Maaka fiát tette testvérei között vezérré és előljáróvá, mert őt akará királylyá tenni.

Pea ngaohi ʻe Lehopoami ʻa ʻApisa ko e tama ʻa Meaka ke tuʻukimuʻa, pea ke pule ia ki hono ngaahi kāinga: he naʻe tokanga ia ke fakanofo ia ke tuʻi.

23 És okosan gondolkodván, szétosztá fiait mind Júda és Benjámin földén a megerősített városokba, a kiknek bőségesen adott eleséget és sok feleséget szerzett számukra.

Pea naʻe fai fakapotopoto ia, ʻo ne tufaki ʻene fānau kotoa pē ki he ngaahi potu kotoa pē ʻo Siuta mo Penisimani, ki he ngaahi kolo tau kotoa pē: pea naʻa ne ʻatu kiate kinautolu ʻae meʻakai lahi ʻaupito. Pea naʻe manako ia ki he uaifi tokolahi.