2 Krónika 1
1 Megerősödék királyságában Salamon, a Dávid fia; és az Úr az ő Istene vele volt, és őt igen felmagasztalá.
Dawutning oƣli Sulaymanning ⱨɵkümranliⱪi mustǝⱨkǝmlǝndi; qünki uning Hudasi Pǝrwǝrdigar uning bilǝn billǝ bolup, uni bǝk büyük ⱪildi.
2 És szóla Salamon az egész Izráel népének, ezredeseknek, századosoknak, a bíráknak és egész Izráel minden előljáróinak és a családfőknek,
Sulayman pütkül Israillarni, mingbexi, yüzbexi, soraⱪqi wǝ pütkül Israilning ⱪǝbilǝ-jǝmǝt baxliⱪliri bolƣan ǝmǝldarlarni qaⱪirtip ularƣa sɵz ⱪildi.
3 Hogy elmennének Salamon és az egész gyülekezet ő vele a magaslatra, mely Gibeonban vala; mert ott volt az Isten gyülekezetének sátora, melyet Mózes, az Úr szolgája csinált vala a pusztában;
Sulayman barliⱪ jamaǝt bilǝn birliktǝ Gibeonning egizlikigǝ bardi; qünki u yǝrdǝ Hudaning «jamaǝt qediri», yǝni Pǝrwǝrdigarning ⱪuli Musa bayawanda yasatⱪan qedir bar idi.
4 De az Isten ládáját Dávid már felvitte volt Kirját-Jeárimból arra a helyre, melyet készített számára Dávid; mert sátort állított fel számára Jeruzsálemben.
Hudaning ǝⱨdǝ sanduⱪini bolsa Dawut Kiriat-Yearimdin elip qiⱪip, ɵzi uningƣa tǝyyarliƣan yǝrgǝ ǝkǝlgǝnidi; qünki u Yerusalemda ǝⱨdǝ sanduⱪi üqün bir qedir tiktürgǝnidi.
5 A rézoltár azonban, melyet Bésaléel, az Uri fia csinált, a ki a Huri fia volt, ott volt az Úr sátora előtt; felkeresé tehát azt Salamon és a gyülekezet.
Hurning nǝwrisi, Urining oƣli Bǝzalǝl yasiƣan mis ⱪurbangaⱨ bolsa [Gibeonda], yǝni Pǝrwǝrdigarning jamaǝt qediri aldida idi; Sulayman jamaǝt bilǝn birliktǝ berip, xu yǝrdǝ [Pǝrwǝrdigardin] tilǝk tilidi.
6 És áldozék ott Salamon a rézoltáron az Úr előtt, mely a gyülekezetnek sátorában vala, áldozék azon ezer égőáldozatot.
Sulayman jamaǝt qedirining aldidiki mis ⱪurbangaⱨning yeniƣa, Pǝrwǝrdigarning aldiƣa kelip, ⱪurbangaⱨta ming malni kɵydürmǝ ⱪurbanliⱪ ⱪildi.
7 Azon éjszaka megjelenék az Isten Salamonnak, és monda néki: Kérj a mit akarsz, hogy adjak néked.
Xu keqisi Huda Sulaymanƣa ayan bolup, uningƣa: — Sǝn nemini tilisǝng, xuni berimǝn, dedi.
8 És monda Salamon az Istennek: Te nagy irgalmasságot cselekedtél az én atyámmal, Dáviddal; és ő helyette engemet királylyá tettél.
Sulayman Hudaƣa: — Sǝn atam Dawutⱪa zor meⱨir-muⱨǝbbǝt ata ⱪilƣan, meni uning orniƣa padixaⱨ ⱪilding.
9 Most, oh Uram Isten, legyen állandó a te beszéded, melyet szólottál volt az én atyámnak, Dávidnak; mert te választottál engem királylyá e nép felett, mely oly sok, mint a földnek pora.
I Pǝrwǝrdigar Huda, ǝmdi Sǝn atam Dawutⱪa bǝrgǝn wǝdǝngni puhta orunliƣaysǝn; qünki Sǝn meni yǝrdiki topidǝk nurƣun hǝlⱪⱪǝ ⱨɵkümranliⱪ ⱪilidiƣan padixaⱨ ⱪilding.
10 Most azért adj nékem bölcseséget és tudományt, hogy a te néped előtt mind ki-, mind bemehessek; mert vajjon kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?
Əmdi Sǝn manga bu hǝlⱪⱪǝ yetǝkqilik ⱪilƣudǝk danaliⱪ wǝ bilim bǝrgǝysǝn; undaⱪ bolmisa Sening munqiwala qong bu hǝlⱪinggǝ kim ⱨɵküm sürǝlisun? — dedi.
11 Akkor monda az Isten Salamonnak: Minthogy ez volt a te szívedben, és nem kértél tőlem gazdagságot, kincset és tisztességet, avagy a téged gyűlölőknek lelkét, sem hosszú életet magadnak nem kértél, hanem kértél magadnak bölcseséget és tudományt, hogy kormányozhasd az én népemet, mely felett királylyá tettelek téged:
Huda Sulaymanƣa: — Mǝn seni hǝlⱪimgǝ padixaⱨ ⱪilip tiklidim. Əmdi sǝn muxundaⱪ niyǝtkǝ kelip, nǝ bayliⱪ, mal-mülük, nǝ izzǝt-ⱨɵrmǝt wǝ düxmǝnliringning janlirini tilimǝy, nǝ uzun ɵmür kɵrüxni tilimǝy, bǝlki bu hǝlⱪimgǝ ⱨɵküm sürüxkǝ danaliⱪ wǝ bilim tiligǝn ikǝnsǝn,
12 A bölcseséget és a tudományt megadtam néked, sőt gazdagságot, kincset és tisztességet is olyat adok néked, a melyhez hasonló nem volt sem az előtted, sem az utánad való királyoknak.
Danaliⱪ wǝ bilim sanga tǝⱪdim ⱪilindi; wǝ Mǝn sanga bayliⱪ, mal-mülük wǝ izzǝt-ⱨɵrmǝtmu berǝy; xundaⱪ boliduki, seningdin ilgiri ɵtkǝn padixaⱨlarning ⱨeqbiridǝ undaⱪ bolmiƣan, seningdin keyin bolƣusi padixaⱨlardimu undaⱪ bolmaydu, dedi.
13 És visszatére Salamon Jeruzsálembe a Gibeon hegyéről, a gyülekezet sátora elől és uralkodék az Izráelen.
Bu ixtin keyin Sulayman Gibeon egizlikidiki «jamaǝt qediri»din Yerusalemƣa ⱪaytip kelip, Israil üstidǝ sǝltǝnǝt ⱪildi.
14 Szerze Salamon szekereket és lovagokat; és vala néki ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lovagja, a kiket helyheztete a szekerek városaiba és Jeruzsálembe a király mellé.
Sulayman jǝng ⱨarwiliri bilǝn atliⱪ lǝxkǝrlǝrni toplidi: — uning bir ming tɵt yüz jǝng ⱨarwisi, on ikki ming atliⱪ lǝxkiri bar idi; u bularni «jǝng ⱨarwisi xǝⱨǝrliri»gǝ ⱨǝm padixaⱨning yenida turux üqün Yerusalemƣa orunlaxturdi.
15 És felhalmozá a király az ezüstöt és aranyat, mint a köveket, Jeruzsálemben; a czédrusfákat is felhalmozá, mint a vadfügefákat, melyek a lapályon nagy tömegben vannak.
Padixaⱨ Yerusalemda altun-kümüxlǝrni taxlardǝk kɵp, kedir dǝrǝhlirini tüzlǝngliktiki üjmǝ dǝrǝhliridǝk kɵp ⱪildi.
16 És Salamonnak hoznak vala lovakat Égyiptomból; mert a király kereskedői sereggel vették volt meg a lovakat szabott áron.
Sulaymanning atliri Misirdin ⱨǝm kuwǝdin kǝltürülǝtti; padixaⱨning sodigǝrliri kuwǝdin tohtitilƣan baⱨasi boyiqǝ setiwalatti.
17 És mikor feljőnek vala, hozának Égyiptomból egy szekeret hatszáz ezüst siklusért, egy-egy lovat százötven ezüst siklusért; és ugyan csak ők szállították ezeket a Hitteusok minden királyainak és Siria királyainak.
Ular Misirdin setiwalƣan ⱨǝrbir ⱨarwining baⱨasi altǝ yüz kümüx tǝnggǝ, ⱨǝrbir atning baⱨasi bir yüz ǝllik kümüx tǝnggǝ idi; at-ⱨarwilar yǝnǝ Ⱨittiylarning padixaⱨliri wǝ Suriyǝ padixaⱨliriƣimu ǝnǝ xu [sodigǝrlǝrning wastisi] bilǝn setiwelinatti.
