2 Krónika 1
1 Megerősödék királyságában Salamon, a Dávid fia; és az Úr az ő Istene vele volt, és őt igen felmagasztalá.
And Solomon the son of David was strengthened in his kingdom. And Jehovah his God was with him, and magnified him exceedingly.
2 És szóla Salamon az egész Izráel népének, ezredeseknek, századosoknak, a bíráknak és egész Izráel minden előljáróinak és a családfőknek,
And Solomon spoke to all Israel, to the captains of thousands and of hundreds, and to the judges, and to every ruler in all Israel, the heads of the fathers.
3 Hogy elmennének Salamon és az egész gyülekezet ő vele a magaslatra, mely Gibeonban vala; mert ott volt az Isten gyülekezetének sátora, melyet Mózes, az Úr szolgája csinált vala a pusztában;
So Solomon, and all the assembly with him, went to the high place that was at Gibeon. For the tent of meeting of God was there, which Moses the servant of Jehovah had made in the wilderness.
4 De az Isten ládáját Dávid már felvitte volt Kirját-Jeárimból arra a helyre, melyet készített számára Dávid; mert sátort állított fel számára Jeruzsálemben.
But the ark of God David had brought up from Kiriath-jearim to the place that David had prepared for it. For he had pitched a tent for it at Jerusalem.
5 A rézoltár azonban, melyet Bésaléel, az Uri fia csinált, a ki a Huri fia volt, ott volt az Úr sátora előtt; felkeresé tehát azt Salamon és a gyülekezet.
Moreover the brazen altar, that Bezalel the son of Uri, the son of Hur, had made, was there before the tabernacle of Jehovah. And Solomon and the assembly sought to it.
6 És áldozék ott Salamon a rézoltáron az Úr előtt, mely a gyülekezetnek sátorában vala, áldozék azon ezer égőáldozatot.
And Solomon went up there to the brazen altar before Jehovah, which was at the tent of meeting, and offered a thousand burnt offerings upon it.
7 Azon éjszaka megjelenék az Isten Salamonnak, és monda néki: Kérj a mit akarsz, hogy adjak néked.
In that night God appeared to Solomon, and said to him, Ask what I shall give thee.
8 És monda Salamon az Istennek: Te nagy irgalmasságot cselekedtél az én atyámmal, Dáviddal; és ő helyette engemet királylyá tettél.
And Solomon said to God, Thou have shown great loving kindness to David my father, and have made me king in his stead.
9 Most, oh Uram Isten, legyen állandó a te beszéded, melyet szólottál volt az én atyámnak, Dávidnak; mert te választottál engem királylyá e nép felett, mely oly sok, mint a földnek pora.
Now, O Jehovah God, let thy promise to David my father be established. For thou have made me king over a people like the dust of the earth in multitude.
10 Most azért adj nékem bölcseséget és tudományt, hogy a te néped előtt mind ki-, mind bemehessek; mert vajjon kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?
Give me now wisdom and knowledge, that I may go out and come in before this people. For who can judge this thy people, that is so great?
11 Akkor monda az Isten Salamonnak: Minthogy ez volt a te szívedben, és nem kértél tőlem gazdagságot, kincset és tisztességet, avagy a téged gyűlölőknek lelkét, sem hosszú életet magadnak nem kértél, hanem kértél magadnak bölcseséget és tudományt, hogy kormányozhasd az én népemet, mely felett királylyá tettelek téged:
And God said to Solomon, Because this was in thy heart, and thou have not asked riches, wealth, or honor, nor the life of those who hate thee, neither yet have asked long life, but have asked wisdom and knowledge for thyself, that thou may judge my people over whom I have made thee king,
12 A bölcseséget és a tudományt megadtam néked, sőt gazdagságot, kincset és tisztességet is olyat adok néked, a melyhez hasonló nem volt sem az előtted, sem az utánad való királyoknak.
wisdom and knowledge are granted to thee. And I will give thee riches, and wealth, and honor, such as none of the kings have had who have been before thee, neither shall any after thee have the like.
13 És visszatére Salamon Jeruzsálembe a Gibeon hegyéről, a gyülekezet sátora elől és uralkodék az Izráelen.
So Solomon came from the high place that was at Gibeon, from before the tent of meeting, to Jerusalem, and he reigned over Israel.
14 Szerze Salamon szekereket és lovagokat; és vala néki ezernégyszáz szekere és tizenkétezer lovagja, a kiket helyheztete a szekerek városaiba és Jeruzsálembe a király mellé.
And Solomon gathered chariots and horsemen. And he had a thousand and four hundred chariots, and twelve thousand horsemen, that he placed in the chariot cities, and with the king at Jerusalem.
15 És felhalmozá a király az ezüstöt és aranyat, mint a köveket, Jeruzsálemben; a czédrusfákat is felhalmozá, mint a vadfügefákat, melyek a lapályon nagy tömegben vannak.
And the king made silver and gold to be in Jerusalem as stones, and cedars he made to be as the sycamore trees that are in the lowland, for abundance.
16 És Salamonnak hoznak vala lovakat Égyiptomból; mert a király kereskedői sereggel vették volt meg a lovakat szabott áron.
And the horses which Solomon had were brought out of Egypt. The king's merchants received them in herds, each herd at a price.
17 És mikor feljőnek vala, hozának Égyiptomból egy szekeret hatszáz ezüst siklusért, egy-egy lovat százötven ezüst siklusért; és ugyan csak ők szállították ezeket a Hitteusok minden királyainak és Siria királyainak.
And they went after and brought out of Egypt a chariot for six hundred shekels of silver, and a horse for a hundred and fifty. And so they brought them out by their means for all the kings of the Hittites, and the kings of Syria.
