1 Timóteushoz 4
1 A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.
Əmdi Roⱨ xuni alaⱨidǝ eytiduki, ahir zamanlarda bǝzilǝr etiⱪadtin yenip, aldamqi roⱨlarƣa wǝ jinlarning tǝlimlirigǝ berilip ǝgixidu.
2 Hazug beszédűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lelkiismeretökben.
Bundaⱪ [tǝlim bǝrgüqilǝr] sahtiliⱪta yalƣanqiliⱪ ⱪilip, huddi daƣmallap kɵydürüwǝtkǝndǝk ɵz wijdanini yoⱪitip ⱪoyƣan;
3 A kik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre a hívőknek és azoknak, a kik megismerték az igazságot.
ular nikaⱨlinixni wǝ bǝzi yemǝkliklǝrni istemal ⱪilixni mǝn’i ⱪilidu. Əmma [ular mǝn’i ⱪilidiƣan] yemǝkliklǝrni Huda Ɵzigǝ etiⱪad ⱪilƣan ⱨǝm ⱨǝⱪiⱪǝtni bilgǝnlǝrning tǝxǝkkür eytip ⱪobul ⱪilixi üqün yaratⱪanidi.
4 Mert Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal;
Qünki Huda yaratⱪan ⱨǝmmǝ nǝrsǝ yahxidur, ular tǝxǝkkür bilǝn ⱪobul ⱪilinsa, ularning ⱨeqⱪaysisini qǝklǝp rǝt ⱪilixⱪa bolmaydu.
5 Mert megszenteltetik Istennek ígéje és könyörgés által.
Qünki ular Hudaning sɵz-kalami wǝ insanlarning duasi bilǝn ⱨalal ⱪilinidu.
6 Ezeket ha eleikbe adod az atyafiaknak, Krisztus Jézusnak jó szolgája leszel, táplálkozván a hitnek és jó tudománynak beszédeivel, a melyet követtél;
Bu nǝsiⱨǝtlǝrni ⱪerindaxlarning sǝmigǝ salsang, Mǝsiⱨ Əysaning yahxi hizmǝtkari bolƣan bolisǝn. Xundaⱪla, ɵzüngning ǝstayidil ǝgǝxkǝn etiⱪadtiki wǝ saƣlam tǝlimlǝrdiki sɵzlǝr bilǝn ⱪuwwǝtlǝndürülgǝnliking ayan bolidu.
7 A szentségtelen és vénasszonyos meséket pedig eltávoztasd. Hanem gyakorold magadat a kegyességre:
Əmma ihlassizlarning wǝ momaylarning ǝpsanilirini qǝtkǝ ⱪeⱪip, ɵzüngni ihlasmǝnlik yolida qeniⱪturup yetixtürgin.
8 Mert a test gyakorlásának kevés haszna van; de a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete.
Qünki «Bǝdǝnni qeniⱪturuxning azraⱪ paydisi bar, lekin ihlasmǝnliktǝ intilixning ⱨǝrtǝrǝplik paydisi bar; u ⱨazirⱪi wǝ kǝlgüsi ⱨayat üqün bǝht elip kelidu»
9 Igaz ez a beszéd, és méltó, hogy mindenképpen elfogadjuk.
— bu sɵz ⱨǝⱪtur wǝ uni ⱪobul ⱪilixⱪa pütünlǝy ǝrziydu.
10 Mert azért fáradunk és szenvedünk szidalmakat, mivelhogy reménységünket vetettük az élő Istenben, a ki minden embernek megtartója, kiváltképen a hívőknek.
Əmǝliyǝttǝ biz buning üqün japaliⱪ ǝjir singdürüwatimiz wǝ har ⱪiliniwatimiz. Qünki ümidimizni pütkül insanlarning, bolupmu etiⱪad ⱪilƣuqilarning Ⱪutⱪuzƣuqisi — mǝnggü ⱨayat Hudaƣa baƣliduⱪ.
11 Ezeket hirdessed és tanítsad.
Bu ixlarni [jamaǝtkǝ] tohtimay tapiliƣin wǝ ɵgǝtkin.
12 Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban.
Ⱨeqkimning sening yaxliⱪingƣa sǝl ⱪarixiƣa yol ⱪoyma; bǝlki sɵzliringdǝ, ǝmǝlliringdǝ, meⱨir-muⱨǝbbǝt, etiⱪad wǝ pakliⱪta etiⱪadqilarƣa nǝmunǝ bol.
13 A míg oda megyek, legyen gondod a felolvasásra, az intésre és a tanításra.
Mǝn yeningƣa barƣuqǝ, ɵzüngni jamaǝtkǝ [muⱪǝddǝs yazmilarni] oⱪup berix, jekilǝx wǝ tǝlim berixkǝ beƣixliƣin.
14 Meg ne vesd a kegyelemnek benned való ajándékát, a mely adatott néked prófétálás által, a presbitérium kezeinek reád tevésével.
[Jamaitingning] aⱪsaⱪalliri ⱪollirini uqangƣa ⱪoyƣanda, [Hudaning] wǝⱨiyisi arⱪiliⱪ sanga ata ⱪilinixi bilǝn sǝndǝ bolƣan iltipatⱪa bipǝrwaliⱪ ⱪilma.
15 Ezekről gondoskodjál, ezeken légy, hogy előhaladásod nyilvánvaló legyen mindenek előtt.
Bu ixlarƣa berilip, ɵzüngni ularƣa toluⱪ atiƣin. Xuning bilǝn sening alƣa basⱪanliⱪing ⱨǝmmǝylǝngǝ ayan bolidu.
16 Gondot viselj magadról és a tudományról; maradj meg azokban; mert ezt cselekedvén, mind magadat megtartod, mind a te hallgatóidat.
Ɵzünggǝ wǝ bǝrgǝn tǝliminggǝ izqil kɵngül ⱪoyƣin. Qünki xundaⱪ ⱪilƣanda ɵzüngnimu wǝ sanga ⱪulaⱪ salƣanlarnimu ⱪutⱪuzisǝn.
