< 1 Tesszalonika 2 >

1 Mert magatok tudjátok, atyámfiai, hogy a mi ti hozzátok való menetelünk nem volt hiábavaló;
And ye yourselves, my brethren, know our entrance among you, that it was not in vain:
2 Sőt inkább, noha elébb már háborúságot és bosszúságot szenvedtünk volt Filippiben, a mint tudjátok, volt bátorságunk a mi Istenünkben, hogy közöttetek is hirdessük az Isten evangyéliomát sok tusakodással.
but we first suffered and were treated with indignity, as ye know, at Philippi; and then, in a great agony, with confidence in our God, we addressed to you the gospel of the Messiah.
3 Mert a mi buzdításunk nem hitetésből van, sem nem tisztátalanságból, sem nem álnokságból:
For our exhortation proceeded not from deceit, nor from impurity, nor in guile:
4 Hanem a miképen az Isten méltatott minket arra, hogy reánk bízza az evangyéliomot, akképen szólunk; nem úgy, hogy embereknek tessünk hanem az Istennek, a ki megvizsgálja a mi szívünket.
but as we had been approved of God to be intrusted with the gospel, so we speak, not as pleasing men, but God who searcheth our hearts.
5 Mert sem hízelkedő beszéddel, a mint tudjátok, sem telhetetlenség színében nem léptünk fel soha, Isten a bizonyság;
For at no time have we used flattering speech; as ye know; nor a cloak of cupidity, God is witness.
6 Sem emberektől való dicsőítést nem kerestünk, sem tőletek, sem másoktól, holott terhetekre lehettünk volna, mint Krisztus apostolai.
Neither have we sought glory from men, either from you or from others, when we might have been chargeable as legates of the Messiah.
7 De szívélyesek valánk ti közöttetek, a miként a dajka dajkálgatja az ő gyermekeit.
But we were lowly among you; and like a nurse, who fondleth her children,
8 Így felbuzdulva irántatok, készek valánk közleni veletek nemcsak az Isten evangyéliomát, hanem a mi magunk lelkét is, mivelhogy szeretteinkké lettetek nékünk.
so we also fondled you, and were desirous to impart to you, not the gospel of God merely, but also our own soul, because ye were dear to us.
9 Emlékezhettek ugyanis atyámfiai a mi fáradozásunkra és bajlakodásunkra: mert éjjel-nappal munkálkodva hirdettük néktek az Isten evangyéliomát, csakhogy senkit meg ne terheljünk közületek.
For ye recollect, brethren, that we labored and toiled, working with our own hands, by night and by day, that we might not be chargeable to any one of you.
10 Ti vagytok bizonyságok és az Isten, milyen szentül, igazán és feddhetetlenül éltünk előttetek, a kik hisztek.
Ye are witnesses, and God also, how we preached to you the gospel of God, purely, and uprightly, and were blameless towards all them that believe:
11 Valamint tudjátok, hogy miként atya az ő gyermekeit, úgy intettünk és buzdítgattunk egyenként mindnyájatokat.
as yourselves know, we entreated each one of you, as a father his children, and comforted your hearts:
12 És kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, a ki az ő országába és dicsőségébe hív titeket.
and we charged you, to walk as it becometh God, who hath called you to his kingdom and his glory.
13 Ugyanazért mi is hálát adunk az Istennek szüntelenül, hogy ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (a minthogy valósággal az is), a mely munkálkodik is ti bennetek, a kik hisztek.
Therefore also we give thanks unceasingly to God, that the word of God which ye received from us, ye did not receive as the word of men, but as being truly the word of God, which worketh efficiently in you and in them that believe.
14 Mert ti, atyámfiai, követői lettetek az Isten gyülekezeteinek, a melyek Júdeában vannak a Krisztus Jézusban, mivelhogy ugyanúgy szenvedtetek ti is a saját honfitársaitoktól, miként azok is a zsidóktól,
For ye, my brethren, became assimilated to the churches of God in Judaea, the persons who are in Jesus the Messiah; in that ye so suffered, even ye from your own countrymen, as also they from the Jews,
15 A kik megölték az Úr Jézust is és a saját prófétáikat, és minket is üldöznek, és az Istennek nem tetszenek, és minden embernek ellenségei;
the persons who slew our Lord Jesus the Messiah, and persecuted their own prophets and us; and they please not God, and are made hostile to all men;
16 A kik megtiltják nékünk, hogy a pogányoknak ne prédikáljunk hogy üdvözüljenek; hogy mindenkor betöltsék bűneiket; de végre utólérte őket az Isten haragja.
and they forbid us to speak to the Gentiles, that they may have life; to fill up their sins at all times. And wrath cometh on them to the uttermost.
17 Mi pedig, atyámfiai, a mint elszakasztatánk tőletek egy kevés ideig, arczra, nem szívre nézve, annál buzgóságosabban, nagy kívánsággal igyekeztünk, hogy szemtől-szemben láthassunk titeket.
But we, my brethren, have been bereaved of you for a short time, (in visible presence, not in our hearts, ) and have the more exerted ourselves, to behold your faces, with great affection.
18 Azért menni is akartunk hozzátok, kiváltképen én Pál, egyszer is, kétszer is, de megakadályozott minket a Sátán.
And we purposed to come to you, I Paul, once and again; but Satan hindered me.
19 Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-é ti is a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor?
For what is our hope, and our joy, and the crown of our glorying; unless it be ye, before our Lord Jesus at his coming?
20 Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.
For ye are our glory, and our joy.

< 1 Tesszalonika 2 >