1 Sámuel 8
1 És lőn, hogy a mikor Sámuel megvénhedett, az ő fiait tevé bírákká Izráel felett.
When Samuel grew old, he appointed his sons as judges over Israel.
2 Elsőszülött fiának pedig Joel volt a neve és a másodiknak Abia, kik Beérsebában bíráskodtak.
The name of his firstborn son was Joel, and the name of his second was Abijah. They were judges in Beersheba.
3 De fiai nem járának az ő útjain, hanem a telhetetlenség után indulának, és ajándékot fogadának el, és elfordíták az igaz ítéletet.
But his sons did not walk in his ways; they turned aside toward dishonest gain, accepting bribes and perverting justice.
4 Összegyűlének azért Izráelnek minden vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába.
So all the elders of Israel gathered together and came to Samuel at Ramah.
5 És mondának néki: Ímé te megvénhedtél, és fiaid nem járnak útaidon; most azért válaszsz nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk, mint minden népnél szokás.
“Look,” they said, “you are old, and your sons do not walk in your ways. Now appoint a king to judge us like all the other nations.”
6 Azonban Sámuelnek nem tetszék a beszéd, hogy azt mondák: Adj nékünk királyt, a ki ítéljen felettünk. És könyörge Sámuel az Úrhoz.
But when they said, “Give us a king to judge us,” their demand was displeasing in the sight of Samuel; so he prayed to the LORD.
7 És monda az Úr Sámuelnek: Fogadd meg a nép szavát mindenben, a mit mondanak néked, mert nem téged útáltak meg, hanem engem útáltak meg, hogy ne uralkodjam felettök.
And the LORD said to Samuel, “Listen to the voice of the people in all that they say to you. For it is not you they have rejected, but they have rejected Me as their king.
8 Mindama cselekedetek szerint, a melyeket véghez vittek attól a naptól kezdve, a melyen kihoztam őket Égyiptomból, egészen a mai napig (hogy elhagytak engem, és idegen isteneknek szolgáltak): veled is a szerint cselekesznek.
Just as they have done from the day I brought them up out of Egypt until this day, forsaking Me and serving other gods, so they are doing to you.
9 Most azért hallgass szavukra; mindazáltal tégy ellenök bizonyságot, és add tudtokra a király hatalmát, a ki uralkodni fog felettök.
Now listen to them, but you must solemnly warn them and show them the manner of the king who will reign over them.”
10 És Sámuel megmondá az Úrnak minden beszédeit a népnek, mely tőle királyt kért.
So Samuel spoke all the words of the LORD to the people who were asking him for a king.
11 És monda: A királynak, a ki uralkodni fog felettetek, ez lesz a hatalma: fiaitokat elveszi és szekér vezetőivé és lovasaivá teszi őket, és szekere előtt futnak.
He said, “This will be the manner of the king who will reign over you: He will take your sons and appoint them to his own chariots and horses, to run in front of his chariots.
12 Ezredesekké teendi őket, és hadnagyokká ötven ember felett; velök szántatja meg barázdáit, és velök végezteti aratását, készítteti hadi szerszámait és harczi szekereihez az eszközöket.
He will appoint some for himself as commanders of thousands and of fifties, and others to plow his ground, to reap his harvest, to make his weapons of war, and to equip his chariots.
13 Leányaitokat pedig elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnéknak és sütőknek.
And he will take your daughters to be perfumers, cooks, and bakers.
14 Elveszi legjobb szántóföldeiteket, szőlőhegyeiteket és olajfás kerteiteket, és szolgáinak adja.
He will take the best of your fields and vineyards and olive groves and give them to his servants.
15 Veteményeiteket és szőlőiteket megdézsmálja, és főbb embereinek és szolgáinak adja.
He will take a tenth of your grain and grape harvest and give it to his officials and servants.
16 Elveszi szolgáitokat, szolgálóitokat, legszebb ifjaitokat és szamaraitokat, és a maga dolgát végezteti azokkal.
And he will take your menservants and maidservants and your best cattle and donkeys and put them to his own use.
17 Barmaitokat megdézsmálja, és ti szolgái lesztek néki.
He will take a tenth of your flocks, and you yourselves will become his slaves.
18 És panaszkodni fogtok annak idejében királyotok miatt, kit magatok választottatok, de az Úr nem fog meghallgatni akkor titeket.
When that day comes, you will beg for relief from the king you have chosen, but the LORD will not answer you on that day.”
19 A nép azonban nem akart Sámuel szavára hallgatni, és mondának: Nem! hanem király legyen felettünk.
Nevertheless, the people refused to listen to Samuel. “No!” they said. “We must have a king over us.
20 És mi is úgy legyünk, mint a többi népek, hogy királyunk ítéljen minket is, és előttünk járjon, és vezesse a mi harczainkat.
Then we will be like all the other nations, with a king to judge us, to go out before us, and to fight our battles.”
21 És miután Sámuel meghallgatta a népnek minden szavát, megmondta azokat az Úrnak.
Samuel listened to all the words of the people and repeated them in the hearing of the LORD.
22 És monda az Úr Sámuelnek: Hallgass szavokra, és adj nékik királyt. És Sámuel monda Izráel férfiainak: Menjetek el haza, ki-ki az ő városába.
“Listen to their voice,” the LORD said to Samuel. “Appoint a king for them.” Then Samuel told the men of Israel, “Everyone must go back to his city.”
