1 Sámuel 4
1 És ismeretessé lett Sámuel beszéde egész Izráelben. És kiméne Izráel a Filiszteusok ellen harczolni, és tábort járának Ében-Ézernél, a Filiszteusok pedig tábort járának Áfekben.
Hiche phat laiya chu Israelte le Philistine mite kikah-a gal kidouna uma ahi. Israel sepai hon Ebenezer koma ngahmun uma ahi, chule Philistine ten Aphek mun-a ngahmun aneiyu ahi.
2 És csatarendbe állának a Filiszteusok Izráel ellen, és megütközének, és megveretteték Izráel a Filiszteusok által, és levágának a harczmezőn mintegy négyezer embert.
Philistine ten Israel mite gallin ahin nokhum un ahile Israel sepai ten ana lal’un mi sangli jen ana that tauve.
3 És mikor a nép a táborba visszatért, mondának Izráel vénei: Vajjon miért vert meg minket ma az Úr a Filiszteusok előtt?! Hozzuk el magunkhoz az Úr frigyládáját Silóból, hogy jőjjön közénk az Úr, és szabadítson meg ellenségeink kezéből.
Chuin gal kisat akichaiya mipite a ngahmun ahung lhunphat un, Israel upa ho chun, “Ipi jeh’a tunia Pakaiyin Philistine masanga gal eilalsah u hintem?” Chuin amahon aseiyun, “Shiloh a konin Pakai kitepna thingkong chu eiho ding in gapudoh uhitin, hichu ilahuva ahung lhun tengle, hichun igalteuva kon in eihuhdoh thei tauvinte,” akitiuvin ahi.
4 Elkülde azért a nép Silóba, és elhozák onnan a Seregek Urának frigyládáját, a ki ül a Khérubok felett. Ott volt Éli két fia is az Isten frigyládájával, Hofni és Fineás.
Hijeh chun amahon Shiloh’a Pakai kitepna van gam sepaite, Cherubim vantil teni kikah’a cheng, Pathen thingkong pudingin mi asol’un, chule Eli chateni Hophni le Phinehas chu Pathen kitepna thingkong chutoh ahung lhon khom’in ahi.
5 És mikor az Úr frigyládája a táborba érkezék, rivalgott az egész Izráel nagy rivalgással, hogy megrendüle a föld.
Chutah chun Pakai thingkong chu Israelte ngahmun ahung lhun amu phat un, akiphah lheh jeng un, akipanau aogin chun leiset ahotling leuvin ahi.
6 Mikor pedig meghallották a Filiszteusok a rivalgás hangját, mondának: Micsoda nagy rivalgás hangja ez a zsidók táborában? És mikor megtudták, hogy az Úrnak ládája érkezett a táborba,
Hichun, “Ipi soh hitam?” tin Philistine miten adong uvin, “Gingleng lunga a ao gin’u ajah phat’un, Hebrew mite ngahmun ging leng lung khu ipithu hitam?” akitiuve. Chuin amahon Pakai kitepna thingkong ngahmun hung lhung ahi ti ahechen tauve.
7 Megfélemlének a Filiszteusok, mert mondának: Isten a táborba jött! És mondának: Jaj nékünk! mert nem történt ilyen soha az előtt.
Amaho alung linglao tauvin ahi. “Pathen ngahmun uva ahung lhung tai,” tin asam’un, akicha tauvin ahi. Chuin amaho penguvin, “Ohe! Hiche hi vangsetna ahi!” Tumasanga chu hitobang thil hi ana um khalou hel ahi.
8 Jaj nékünk! Kicsoda szabadít meg minket ennek a hatalmas Istennek kezéből? Ez az az Isten, a ki Égyiptomot mindenféle csapással sújtotta a pusztában.
“Hitobang hat tah Israel Pathen akona kon eihuhhing jou diu ham? Nei panpiuvin! Egypt gam'a gamthip a hivei jouse sugama Pathen hochu ahiuve.
9 Legyetek bátrak és legyetek férfiak, Filiszteusok! hogy ne kelljen szolgálnotok a zsidóknak, mint a hogy ők szolgáltak néktek. Azért legyetek férfiak, és harczoljatok!
Hitobang kisatna anaum khapoi, Philistine! Ihatlou-ule Hebrew mite soh a ium diu ahi, pasal bang in dingun, chule sat’un,” akitiuve.
10 Megütközének azért a Filiszteusok, és megveretett Izráel, és kiki az ő sátorába menekült; és a vereség oly nagy volt, hogy Izráel közül harminczezer gyalog hullott el.
Chuin Philistine ten jong nasatah in gal asat’un ahile, Israel mite chu ajou un mihem tamtah jong athat tauvin ahi. Hiche nikho chun Israelte mi sang somthum athiuvin, athimoh chengse chu a ngahmun lamah ajam tauvin ahi.
11 És az Isten ládája is elvétetett, és meghala Élinek mindkét fia, Hofni és Fineás.
Pathen kitepna thingkong jong alah peh’un, Eli chapa teni Hophi le Phinehas jong chu athat tauvin ahi.
12 Akkor elszalada a harczból egy ember a Benjámin nemzetségéből, és Silóba ment azon a napon, ruháit megszaggatván és port hintvén a fejére.
Benjamin phung mikhat galmun akonin ahung lhailut in, hiche ni mama chun Shiloh ahung lhung in, apon taldeh duh le aluchung’a leisetnat dehduh pumin ahung lhailut in, hichun agentheina avetsah ahi.
13 És ímé mikor oda ért, Éli az ő székében ült, az útfélen várakozván; mert szíve rettegésben volt az Isten ládája miatt. És mihelyt odaért az ember, hogy hírt mondjon a városban, jajveszékelt az egész város.
Eli chu lam pama touna chung khat’a touva anavet ahin, chule thuso chu ajah nom ahi, Ajeh chu Kitepna thingkong akipohdoh jeh’u chun alungsung akithing in ahi. Chule hiche mipa khopi sunga hunglut phat chun thusoh chu aseijin ahile, khopi pumpi miho chu hakan akap tauvin ahi.
14 És meghallotta Éli a kiáltás hangját, és monda: Micsoda nagy zajongás ez? Az az ember pedig sietve eljöve, és megmondotta Élinek.
“Hiche awgin kithong khu ipi ham,” tin Eli in adongin ahile, thupopa chun Eli chu thusoh chu aseipeh tai.
15 Éli pedig kilenczvennyolcz esztendős volt, és szemei annyira meghomályosodtak, hogy már nem is látott.
Eli chu tehse kum somko le get, amit in kho mulou ahitai.
16 És monda az ember Élinek: Én a harczból jövök, én a harczból menekültem ma. És monda: Mi dolog történt, fiam?
Aman Eli heng’ah, “Keima tutah’a chu galmuna kona hung’ah kahi, keimatah tuni tah’a hia chu uma kahi,” ati. Hichun Eli in, “Ipi iti nam?” tin adonge.
17 Felele a követ, és monda: Megfutamodék Izráel a Filiszteusok előtt, és igen nagy veszteség lőn a népben, és a te két fiad is meghalt, Hofni és Fineás, és az Isten ládáját is elvették.
Hichun thupopan, “Israelten Philistine techu alal tai, mipite akisat chaptai chule nacha teni Hophni le Phinahas jong athat tauve chujongle Pathen Thingkong jong ala tauve,” tin ana donbut in ahi.
18 És lőn, hogy midőn az Isten ládáját említé, hátraesék a székről a kapufélhez, és nyakát szegte és meghala, mert immár vén és nehéz ember vala. És ő negyven esztendeig ítélt Izráel felett.
Thupopan Pathen thingkong ala taove ti thucheng ajah jah chun Eli thempu atouna kelkot pang langah akon in akileh lhan a ngongpi gu akitaboh in athitai, ajeh chu amachu ateh lheh tan chuke atahsa gih jong apohlal lheh ahi. Ama chun kum somli jen Israel te thutan vaihom ajong anapang ahi.
19 És az ő menye, Fineásnak felesége, várandós vala; és a mikor meghallá a hírt, hogy az Isten ládája elvétetett és az ő ipa és férje meghalának, térdre esék és szűle, mert a fájdalmak meglepték.
Eli thempu mounu, Phinehas inneipi, naovop ahin, anao pen nading naija ahitan, ainneipu thile atehpu thi chule Pathen thingkong kipohmang thu ajah jah chun naoso nat’in ahin phan anavah pai pai jin ahi.
20 És mikor elalélt, mondának azok, akik mellette állanak vala: Ne félj, mert fiút szültél; de ő nem felelt és nem figyelt arra.
Amanu chu naopen nat-in athitai, ahinlah athi masangin naodom nun atilkhou vin alhamon in, “Kicha hihin, Pasal naosen khat naneiye,” ati peh’e. Ahinlah amanun ima ana donbut thei tapoi.
21 És nevezé a gyermeket Ikábódnak, mondván: „Oda van Izráel dicsősége”, mert elvétetett az Isten ládája, és az ő ipa és az ő férje.
Naosen min chu Ichabod asahtai, (Loupina hoiya um hitam? tina ahi), ajeh chu, “Israel loupina chu akiladoh tai.” Amanun hiche min asahpeh najeh chu Pakai thingkong min akipohmang jeh le, atehpu le ainneipu athi tah jeh a asah ahi.
22 És monda ismét: Oda van Izráel dicsősége, mert elvétetett az Isten ládája.
Hiti chun amanun Pathen thingkong alah mang peh jeh uva, “Loupina chu Israel tetoh kikhen kang ahitai,” tia asei ahi.
