1 Sámuel 3
1 És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli előtt. És abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás.
Camoe Samuel tah Eli mikhmuh ah BOEIPA hamla thotat. Te vaeng tue ah BOEIPA kah ol khaw kuelka pueng tih mangthui khaw pungtai pawh.
2 És történt egyszer, mikor Éli az ő szokott helyén aludt, (szemei pedig homályosodni kezdének, hogy látni sem tudott),
Te khohnin ah Eli tah a hmuen ah yalh. A mik khaw hmaang coeng tih hmu thai voel pawh.
3 És az Istennek szövétneke még nem oltatott el, és Sámuel az Úrnak templomában feküdt, hol az Istennek ládája volt:
Pathen kah hmaiim a thih hlanah Samuel khaw BOEIPA kah bawkim ah yalh. Teah te Pathen kah thingkawng om.
4 Szólott az Úr Sámuelnek, ő pedig felele: Ímhol vagyok!
Te vaengah Samuel te BOEIPA loh a khue hatah, “Kai ka om he,” a ti nah.
5 És Élihez szalada, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem; ő pedig felele: Nem hívtalak, menj vissza, feküdjél le. Elméne azért és lefeküvék.
Te phoeiah Eli taengla yong tih, “Kai nang khue tih ka om ta he,” a ti nah. Tedae, “Kang khue moenih, bal lamtah yalh laeh,” a ti nah vanbangla cet tih yalh.
6 És szólítá az Úr ismét: Sámuel! Sámuel pedig felkelvén, Élihez ment, és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. És ő felele: Nem hívtalak fiam, menj vissza, feküdjél le.
Te phoeiah Samuel a khue te BOEIPA loh koep a rhaep. Te dongah Samuel te thoo tih Eli taengla cet. Te vaengah, “Kai nang khue tih ka om ta he,” a ti nah. Tedae, “Ka ca, kan khue moenih, bal lamtah yalh laeh,” a ti nah.
7 Sámuel pedig még nem ismerte az Urat, mert még nem jelentetett ki néki az Úrnak ígéje.
Te vaengah Samuel loh BOEIPA te hmat hlan tih BOEIPA ol khaw anih taengah phoe hlan.
8 És szólítá az Úr harmadszor is Sámuelt; ő pedig felkelvén, Élihez ment és monda: Ímhol vagyok, mert hívtál engem. Akkor eszébe jutott Élinek, hogy az Úr hívja a gyermeket.
A pathum dongah khaw BOEIPA loh a rhaep tih Samuel te a khue. Te dongah a thoh hang neh Eli taengla cet tih, “Kai nang khue tih ka om ta he,” a ti nah. Te daengah camoe te BOEIPA loh a khue tila Eli loh a yakming.
9 Monda azért Éli Sámuelnek: Menj el, feküdjél le, és ha szólítanak téged, ezt mondjad: Szólj Uram, mert hallja a te szolgád. Elméne azért Sámuel, és lefeküvék az ő helyére.
Te vaengah Samuel te Eli loh, “Cet lamtah yalh laeh, nang te ng'khue atah, 'BOEIPA han thui lah, Na sal long he ka hnatun ngawn,’ ti nah,” a ti nah. Te dongah Samuel te cet tih amah hmuen ah koep yalh.
10 Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád!
Te phoeiah BOEIPA te ha pawk tih pai. A noek noek kah bangla, “Samuel, Samuel,” a ti nah. Samuel loh, “Na sal long he ka hnatun dongah han thui ngawn,” a ti nah.
11 És monda az Úr Sámuelnek: Ímé én oly dolgot cselekszem Izráelben, melyet valakik hallanak, mind a két fülök megcsendül bele.
Te daengah Samuel te BOEIPA loh, “Israel ah hno ka saii coeng ne. Te te aka ya boeih ham a hna bok umya bitni.
12 Azon a napon véghez viszem Élin mind azt, a mit kijelentettem háza ellen; megkezdem és elvégezem.
Tekah khohnin dongah a imkhui ah ka thui ham ka tong tih ka khah boeih nen te Eli ka pai thil ni.
13 Mert megjelentettem néki, hogy elítélem az ő házát mind örökre, az álnokság miatt, a melyet jól tudott, hogy miként teszik vala útálatosokká magokat az ő fiai, és ő nem akadályozta meg őket.
Amah im ah kai loh lai ka tloek te amah taengah ka puen coeng. Kumhal duela thaesainah te a ming. A ca rhoi te pamdah tih amih rhoi taengah a ueih moenih.
14 Annakokáért megesküdtem az Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem ételáldozattal.
Eli imkhui te ka toemngam coeng dongah Eli imkhui kathaesainah a dalh te hmueih nen khaw khocang nen khaw kumhal duela dawth boel saeh,” a ti nah.
15 Aluvék azért Sámuel mind reggelig, és akkor kinyitá az Úr házának ajtait. És Sámuel nem meri vala megjelenteni Élinek a látomást.
Samuel khaw mincang duela yalh tih BOEIPA im kah thohkhaih te a ong. Tedae a manghmuhnah te Eli taengah thui ham Samuel loh a rhih.
16 Szólítá azért Éli Sámuelt, és monda: Fiam, Sámuel! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
Tedae Samuel te, Eli loh a khue tih, “Ka ca Samuel,” a ti nah hatah, “Kai ka om he,” a ti nah.
17 És monda: Mi az a dolog, melyet mondott néked az Úr? El ne titkold előttem! Úgy cselekedjék veled az Isten most és azután is, ha te valamit elhallgatsz előttem mind abból, a mit mondott néked!
Te phoeiah, “Nang taengah mebang ol lae a thui. Kai taengah phah boeh. Pathen loh nang ham a saii bitni. Nang taengah a thui ol boeih khuiah ol te kai taengah na phah vetih khoengvoep uh ve,” a ti nah.
18 Megmondott azért Sámuel néki mindent, és semmit sem hallgatott el előtte. Ő pedig monda: Ő az Úr, cselekedjék úgy, a mint néki jónak tetszik.
Te daengah Samuel loh olka boeih te phah kolla Eli taengah a thui pah. Te vaengah, “BOEIPA amah loh a mikhmuh ah then a ti bangla saii nawn saeh,” a ti.
19 Sámuel pedig fölnevekedék, és az Úr vala ő vele, és semmit az ő ígéiből a földre nem hagy vala esni.
Samuel a puel hang vaengah BOEIPA khaw anih taengah om. Te vaengah BOEIPA ol pakhat khaw diklai la rhul sak pawh.
20 És megtudá egész Izráel Dántól Bersebáig, hogy Sámuel az Úr prófétájául rendeltetett.
Dan lamloh Beersheba duela Israel pum loh Samuel tah BOEIPA kah tonghma la cak coeng tila a ming uh.
21 És az Úr kezde ismét megjelenni Silóban, mert kijelentette magát az Úr Sámuelnek Silóban, az Úrnak beszéde által.
Shiloh kah a phoe ham te BOEIPA loh a khoep. Te dongah BOEIPA tah BOEIPA ol nen ni Shiloh kah Samuel taengla a phoe pah.
