1 Sámuel 29
1 Akkor a Filiszteusok összegyűjték minden seregeiket Afeknél; Izráel pedig tábort jár vala a forrásnál, mely Jezréel mellett van.
Jo-Filistia nochoko jolwenjgi duto Afek, to jo-Israel to nojot but soko man Jezreel.
2 És a Filiszteusok vezérei kivonulának, ki százzal, ki ezerrel, Dávid pedig és az ő emberei hátul menének Ákhissal.
Kane jotend Filistia wuotho dhi kaachiel gi jolwenjgi mane ochan e migepe mag miche gi alufe, Daudi gi joge kod Akish bende ne wuotho kaluwo bangʼ-gi.
3 És mondának a Filiszteusok vezérei: Mit akarnak ezek a zsidók? És monda Ákhis a Filiszteusok vezéreinek: Avagy nem ez-é Dávid, Saulnak, az Izráel királyának szolgája, a ki már napok óta, sőt évek óta nálam van, és nem találtam benne semmi rosszat attól a naptól fogva, hogy átjött, a mai napig.
To jotend lweny mag jo-Filistia nopenjo niya, “Jo-Hibraniagi to timo angʼo ka?” Akish nodwoko niya, “Ma, donge en Daudi, mane jatelo mar Saulo ma ruodh Israel? Osedak koda mokadho higa, to chakre chiengʼ mane oweyo Saulo nyaka chil kawuono, pok aneno rach moro kuome.”
4 De megharaguvának ő reá a Filiszteusok vezérei, és mondának néki a Filiszteusok vezérei: Küldd vissza ezt az embert, hogy térjen vissza a helyére oda, a melyet rendeltél néki, és ne jőjjön el mi velünk a harczba, hogy ellenünk ne forduljon a harczban; mert ugyan mivel tehetné magát kedvesebbé ura előtt, hacsak nem ezeknek a vitézeknek fejeivel?
To jotend lweny mag jo-Filistia nokecho kode ma giwacho niya, “Riemb ngʼatni odogi mondo odog kama ne imiye. Ok onego odhi kodwa e lweny, nikech e kinde ma lweny dhi nyime onyalo lokore kodwa. Donge mano e yo monyalo morogo ruodhe konego jowa moko?
5 Avagy nem ez-é Dávid, a kiről így énekelnek a körtánczban: Megverte Saul az ő ezerét, és Dávid is az ő tízezerét?
Ma donge e Daudi mane giwero e miendgi niya, “‘Saulo osenego ji alufu to Daudi osenego ji alufe kod alufe?’”
6 Szólítá azért Ákhis Dávidot, és monda néki: Él az Úr, hogy te becsületes vagy, és kedves előttem mind kimenésed, mind bejövésed velem a táborba, mert semmi rosszat nem találtam benned attól a naptól fogva, hogy hozzám jöttél, e mai napig; de a vezérek előtt nem vagy kedves.
Omiyo Akish noluongo Daudi mowachone niya, “Akwongʼora gi nying Jehova Nyasaye mangima, ni isebedo ngʼat migeno kendo daher mondo ibed achiel kuom jolweny maga. Chakre chiengʼ mane ibiroe ira nyaka chil kawuono, pok aneno ketho moro kuomi, kata kamano jotend jo-Filistia ok oyie kodi.
7 Most azért térj vissza, és menj el békességben, és semmit se cselekedjél, a mi a Filiszteusok vezérei előtt helytelen.
Omiyo wuok kae kendo idog gi kwe, kik itim gima diwangʼ ii jotend jo-Filistia.”
8 És monda Dávid Ákhisnak: Vajjon mit cselekedtem, és mit találtál a te szolgádban attól a naptól fogva, hogy nálad voltam, a mai napig, hogy ne menjek el, és ne harczoljak a királynak, az én uramnak ellenségei ellen?
Daudi nopenjo niya, “To angʼo masetimo? Rach mane miyudo kuom jatichni nyaka chakre chiengʼ mane abiroe nyaka chil kawuono? Angʼo mamona kedo gi wasik ruoth ma ruodha?”
9 Ákhis pedig felele, és monda Dávidnak: Tudom; bizonyára kedves vagy előttem, mint az Istennek angyala; de a Filiszteusok vezérei mondák: El ne jőjjön velünk a harczba.
Akish nodwoke niya, “Angʼeyo ni isebet ka iber e wangʼa mana ka malaika mar Nyasaye; to kata kamano jotend jolweny mag jo-Filistia osewacho ni, ‘Kik odhi kodwa e lweny.’
10 Azért kelj fel korán reggel uradnak szolgáival együtt, a kik veled eljövének; keljetek fel korán reggel, mihelyt megvirrad, és menjetek el.
Koro chiew gokinyi in kaachiel gi jotich ruodhi mane obiro kodi mondo umond udhi ka piny yawore.”
11 Felkele azért Dávid embereivel együtt, hogy korán reggel elmenjen és visszatérjen a Filiszteusok földére. A Filiszteusok pedig felmenének Jezréelbe.
Omiyo Daudi kod joge nochiewo gokinyi mangʼich ma gidok e piny jo-Filistia, ka jo-Filistia to dhi Jezreel.
