1 Sámuel 27
1 És monda Dávid magában: Egy napon mégis el kell pusztulnom a Saul keze miatt, nincs jobb reám nézve, mintha gyorsan elmenekülök a Filiszteusok tartományába, így Saul felhagy azzal, hogy engem tovább is üldözzön Izráel egész területén, és így megszabadulok az ő kezéből.
Aa hoe ty fitsakorean-tro’ i Davide: Indraik’ andro ke ho faopaohem-pità’ i Saole iraho; aa ino ty hahasoa ahy mandikoatse te hibioñe mb’an-tane’ o nte-Pilistio mb’eo; toe hafoe’ i Saole iraho tsy hipay ahy an-tane Israele ao ka; aa le ho poliorako o fità’eo.
2 Felkelvén azért Dávid, elméne ő és az a hatszáz ember, a kik vele valának, Ákhishoz, a Máok fiához, Gáth királyához.
Niavotse amy zao t’i Davide nitsake mb’eo rekets’ i lahilahy enenjato mpiama’e rey; mb’ amy Akise, ana’ i Maòke, mpanjaka’ i Gate mb’eo.
3 És Dávid Ákhisnál tartózkodék Gáthban, ő és az ő emberei, mindegyik a maga házanépével együtt; Dávid és az ő két felesége, a Jezréelből való Ahinoám és a Kármelből való Abigail, a Nábál felesége.
Aa le nindre nimoneñe amy Akise e Gate ao t’i Davide, ie naho ondati’eo, songa an-kasavereña’e naho i Davide rekets’ i vali’e roe rey, i Akinoame nte-Iezreele, vaho i Abigale nte Karmele, nivali’ i Nabaley.
4 Mikor pedig Saulnak megmondották, hogy Dávid Gáthba menekült, nem üldözé tovább őt.
Ie natalily amy Saole te nivoratsake mb’e Gate añe t’i Davide; le tsy nipaia’e ka.
5 És monda Dávid Ákhisnak: Ha kedvet találtam előtted, adj helyet nékem valamelyik vidéki városban, hogy ott lakjam: miért laknék a te szolgád veled a királyi városban?
Le hoe t’i Davide amy Akise: Aa naho nahatrea fañisohañe am-pihaino’o iraho, le anoloro toetse raik’ amo rova an-kalokeo; fa ino ty himoneña’ ty mpitoro’o an-drovam-panjaka mindre ama’o atoa?
6 És néki adá Ákhis azon a napon Siklágot; lőn azért Siklág a Júda királyaié mind e mai napig.
Natolo’ i Akise aze ty Tsiklage amy andro zay; aa le atao hanañam-panjaka’ Iehodao pak’ androany ty Tsiklage.
7 És lőn ama napoknak száma, míg Dávid a Filiszteusok földén lakozék, egy esztendő és négy hónap.
Le ty hamaro’ ty andro nimoneña’ i Davide an-tane’ o nte-Pilistio: taoñe raike-tsi-efa-bolañe.
8 És felméne Dávid embereivel együtt és megtámadták a Gessureusokat, a Girzeusokat és az Amálekitákat: mert ezek voltak annak a földnek lakosai eleitől fogva, a melyen Súrba mégy egészen Égyiptom földéig.
Nionjoñe mb’eo amy zao t’i Davide rekets’ o mpiama’eo, naname o nte-Gesorio naho o nte-Gizrio vaho o nte-Amalekeo, amy t’ie nimoneñe an-tane haehae, amy fañaveloa’o boak’e Sore pak’an-tane Mitsraimey.
9 És mikor Dávid megverte az országot, sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, és elvitt juhot, ökröt, szamarakat, tevéket és ruhákat, és úgy tért vissza és ment Ákhishoz.
Zinevo’ i Davide i taney, le tsy napo’e ho veloñe ndra lahilahy ndra ampela, naho tinava’e iaby o añondrio naho o añombeo naho o borìkeo naho o ramevao vaho o saroñeo. Le nimpoly mb’e Akise mb’eo.
10 Mikor pedig Ákhis azt kérdé: Hova törtetek be most? Dávid ekként felele: Júda déli részére és Jerákhméelnek déli részére és Kéneusnak déli részére.
Le hoe t’i Akise: Aia ty nañatsafa’o lalañe anindroany? Le hoe t’i Davide: Añ’ila’ Iehodà atimo añe, naho atimo’ o nte-Ierakmileo mb’ atimo’ o nte-Kenio.
11 Dávid azonban sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, hogy Gáthba vigye, mondván: Valamikép ellenünk ne nyilatkozzanak és azt mondják: Így cselekedett Dávid. Ez volt az ő szokása amaz egész idő alatt, míg a Filiszteusok földjén tartózkodék.
Ndra lahilahy ndra ampela tsy nado’ i Davide ho veloñe hera hitaroñeñe amy Gate ty hoe: Zao ty nanoe’ i Davide. Ie ty nanoe’e amo hene andro naha-tan-tane’ o nte-Pilistio azeo.
12 És Ákhis bízott Dávidban, mondván: Bizonyosan gyűlöletessé tette magát az ő népe, Izráel előtt, azért örökké az én szolgám leend.
Niantok’ i Davide t’i Akise, ie nanao ty hoe: Toe nampitrotrotse vatan-dre am’ondati’e Israeleo; aa le ho mpitoroko nainai’e.
