1 Sámuel 27
1 És monda Dávid magában: Egy napon mégis el kell pusztulnom a Saul keze miatt, nincs jobb reám nézve, mintha gyorsan elmenekülök a Filiszteusok tartományába, így Saul felhagy azzal, hogy engem tovább is üldözzön Izráel egész területén, és így megszabadulok az ő kezéből.
David el sifacna nunku insial, “Sie len Saul el ac mau uniyuwi. Wona nga in kaingla nu Philistia, na Saul el ac tia sifil sukyu in facl Israel, ac nga fah moul in misla.”
2 Felkelvén azért Dávid, elméne ő és az a hatszáz ember, a kik vele valának, Ákhishoz, a Máok fiához, Gáth királyához.
Ke ma inge, David ac mwet onfoko lal elos tuyak ac som nu yorol Achish, wen natul Maoch, su tokosra fin acn Gath.
3 És Dávid Ákhisnál tartózkodék Gáthban, ő és az ő emberei, mindegyik a maga házanépével együtt; Dávid és az ő két felesége, a Jezréelből való Ahinoám és a Kármelből való Abigail, a Nábál felesége.
David ac mwet lal wi sou lalos, elos oakwuki muta in facl Gath. El us mutan luo kial welul: Ahinoam mutan Jezreel se, ac Abigail mutan Carmel se su katinmas kial Nabal.
4 Mikor pedig Saulnak megmondották, hogy Dávid Gáthba menekült, nem üldözé tovább őt.
Ke Saul el lohng lah David el kaingla nu Gath, el tila sokol.
5 És monda Dávid Ákhisnak: Ha kedvet találtam előtted, adj helyet nékem valamelyik vidéki városban, hogy ott lakjam: miért laknék a te szolgád veled a királyi városban?
David el fahk nu sel Tokosra Achish, “Fin pwaye lah nga kom kawuk, ase sie siti srisrik nga in muta we. Nga tia enenu nga in wi kom muta in siti lun tokosra.”
6 És néki adá Ákhis azon a napon Siklágot; lőn azért Siklág a Júda királyaié mind e mai napig.
Ouinge Tokosra Achish el sang siti srisrik se Ziklag nu sel, ac pa inge sripa se sis acn Ziklag ma na lun tokosra lun mwet Judah nwe misenge.
7 És lőn ama napoknak száma, míg Dávid a Filiszteusok földén lakozék, egy esztendő és négy hónap.
David el muta in facl lun mwet Philistia malem singoul onkosr.
8 És felméne Dávid embereivel együtt és megtámadták a Gessureusokat, a Girzeusokat és az Amálekitákat: mert ezek voltak annak a földnek lakosai eleitől fogva, a melyen Súrba mégy egészen Égyiptom földéig.
In pulan pacl sac, David ac mwet lal elos mweun lain mwet Geshur, mwet Girzi, ac mwet Amalek. Mwet inge elos nu muta inge in pacl loeloes somla nwe in pacl se inge. David el mweuni acn inge som na nwe sun acn Shur, ac fahla pac nwe Egypt,
9 És mikor Dávid megverte az országot, sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, és elvitt juhot, ökröt, szamarakat, tevéket és ruhákat, és úgy tért vissza és ment Ákhishoz.
ac onela mukul ac mutan, ac sruokya sheep, cow, donkey, camel, ac oayapa nuknuk. Na elos ac folok nu yorol Tokosra Achish,
10 Mikor pedig Ákhis azt kérdé: Hova törtetek be most? Dávid ekként felele: Júda déli részére és Jerákhméelnek déli részére és Kéneusnak déli részére.
ac el ac siyuk sel David, “Ku kom som mweun oya misenge?” Ac David el ac fahk nu sel lah elos som layen nu eir in acn Judah, ku el ac fahk mu elos som nwe in facl sin sou lal Jerahmeel, ku nu in facl sin mwet Ken.
11 Dávid azonban sem férfit, sem asszonyt nem hagyott életben, hogy Gáthba vigye, mondván: Valamikép ellenünk ne nyilatkozzanak és azt mondják: Így cselekedett Dávid. Ez volt az ő szokása amaz egész idő alatt, míg a Filiszteusok földjén tartózkodék.
David el ac onela mwet nukewa, mukul ac mutan. El oru ouinge in mau wangin mwet folok nu Gath ac srumun ma el, ac mwet lal inge, oru uh. David el oru na lumah se inge ke lusen pacl se el muta Philistia ah.
12 És Ákhis bízott Dávidban, mondván: Bizonyosan gyűlöletessé tette magát az ő népe, Izráel előtt, azért örökké az én szolgám leend.
Tuh Tokosra Achish el lulalfongel David, ac el sifacna nunku insial, “David el srungayuk na pwaye sin mwet lal sifacna, mwet Israel. Ke ma inge el ac fah enenu elan kulansupweyu in moul lal nufon.”
