1 Sámuel 23

1 Értesíték pedig Dávidot, mondván: Ímé a Filiszteusok hadakoznak Kehilla ellen, és dúlják a szérűket.

Et on apporta une nouvelle à David en disant: Voilà que les Philistins attaquent Céila, et qu’ils pillent les aires.

2 Akkor megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Elmenjek és leverjem-é ezeket a Filiszteusokat? És monda az Úr Dávidnak: Eredj el, és verd le a Filiszteusokat, és szabadítsd meg Kehillát.

David donc consulta le Seigneur, disant: Est-ce que j’irai et que je battrai ces Philistins? Et le Seigneur répondit à David: Va, et tu battras les Philistins, et tu sauveras Céila.

3 A Dávid emberei azonban mondának néki: Ímé, mi itt Júdában is félünk, mennyivel inkább, ha Kehillába megyünk a Filiszteusok táborára.

Et les hommes qui étaient avec David lui dirent: Voilà que nous, étant en Judée, nous craignons, combien plus, si nous allons à Céila contre les troupes des Philistins?

4 Akkor Dávid ismét megkérdezé az Urat, az Úr pedig válaszola néki, és monda: Kelj fel, és menj el Kehillába, mert én a Filiszteusokat kezedbe adom.

De nouveau donc David consulta le Seigneur, qui lui répondit: Lève-toi et va à Céila; car c’est moi qui livrerai les Philistins à ta main.

5 Elméne azért Dávid és az ő emberei Kehillába, és harczola a Filiszteusok ellen, és elhajtá marhájokat, és felette igen megveré őket. És megszabadítá Dávid Kehilla lakosait.

David donc s’en alla et ses hommes à Céila, et il combattit contre les Philistins, et il amena leurs bestiaux, et il frappa ses ennemis d’une grande plaie: ainsi David sauva les habitants de Céila.

6 Lőn pedig, hogy a mikor Abjáthár, az Akhimélek fia Dávidhoz menekült, az efódot is magával vitte.

Or, dans le temps qu’Abiathar, fils d’Achimélech, s’enfuyait vers David à Céila, il était descendu ayant un éphod avec lui.

7 Megmondák akkor Saulnak, hogy Dávid Kehillába ment; és monda Saul: Kezembe adta őt az Isten, mert ott szorult, mivel kulcsos és záros városba méne.

Cependant on annonça à Saül que David était venu à Céila, et Saül dit: Dieu l’a livré en mes mains, et il est enfermé, étant entré dans une ville, où il y a des portes et des serrures.

8 És összegyűjté Saul a harczra az egész népet, hogy Kehillába menjen, és körülfogja Dávidot és az ő embereit.

Saül donc ordonna à tout le peuple de descendre au combat à Céila, et d’assiéger David et ses hommes.

9 Mikor pedig Dávid megtudta, hogy Saul ő ellene gonoszt forral, mondá Abjáthár papnak: Hozd elő az efódot.

Lorsque David eut su que Saül préparait secrètement sa perte, il dit à Abiathar, le prêtre: Revêtez-vous de l’éphod.

10 És monda Dávid: Uram, Izráel Istene! bizonynyal meghallotta a te szolgád, hogy Saul ide akar jőni Kehillába, hogy elpusztítsa a várost miattam.

Et David dit: Seigneur, Dieu d’Israël, votre serviteur a entendu dire que Saül se dispose à venir à Céila, pour détruire la ville à cause de moi;

11 Vajjon kezébe adnak-é engem Kehilla lakosai? Vajjon lejön-é Saul, a mint hallotta a te szolgád? Óh Uram, Izráel Istene, mondd meg a te szolgádnak! És monda az Úr: Lejön.

Est-ce que les hommes de Céila me livreront en ses mains? et Saül descendra-t-il, comme votre serviteur l’a appris? Seigneur Dieu d’Israël, indiquez-le à votre serviteur. Et le Seigneur répondit: Il descendra.

12 És monda Dávid: Vajjon Saul kezébe adnak-é Kehilla lakosai engem és az én embereimet? És monda az Úr: Kezébe adnak.

David dit encore: Est-ce que les hommes de Céila me livreront, moi et les hommes qui sont avec moi aux mains de Saül? Et le Seigneur répondit: Ils vous livreront.

13 Felkele azért Dávid és az ő emberei, mintegy hatszázan, és kimenének Kehillából, és ide s tova járnak vala, a hol csak járhatának. Midőn pedig Saulnak megmondák, hogy elmenekült Dávid Kehillából, felhagyott az elmenetellel.

David donc se leva, ainsi que ses hommes, au nombre d’environ six cents, et sortis de Céila, ils erraient çà et là, incertains; et l’on annonça à Saül que David s’était enfui de Céila et s’était sauvé: pour cette raison, Saül feignit de ne pas sortir.

14 És Dávid a pusztában tartózkodék az erős helyeken, és a Zif pusztájában levő hegységen marada. És Saul mindennap keresé, de az Isten nem adá őt kezébe.

Or, David se tenait dans le désert, dans des lieux très sûrs, et il demeura sur la montagne de la solitude de Ziph, montagne ombragée: Saül le cherchait cependant tous les jours; et Dieu ne le livra pas en ses mains.

15 Mikor pedig Dávid látta, hogy Saul kiment, hogy élete ellen törjön; és mikor Dávid a Zif pusztájában, az erdőben vala:

Et David s’aperçut que Saül était sorti pour chercher son âme. Mais David était dans le désert de Ziph, dans la forêt.

16 Felkele Jonathán, a Saul fia, és elment Dávidhoz az erdőbe, és megerősíté az ő kezét az Istenben.

Et Jonathas, fils de Saül, se leva, et s’en alla vers David dans la forêt et fortifia ses mains en Dieu, et lui dit:

17 És monda néki: Ne félj, mert Saulnak, az én atyámnak keze nem fog utólérni téged, és te király leszesz Izráel felett, és én második leszek te utánad, és Saul is, az én atyám, tudja, hogy így lesz.

Ne crains point; car la main de mon père Saül même ne te trouvera pas; et tu régneras sur Israël, et moi je serai le second après toi; mais mon père même sait cela.

18 És szövetséget kötének ketten az Úr előtt. És Dávid az erdőben marada, Jonathán pedig haza ment.

Ils firent donc l’un et l’autre alliance devant le Seigneur; et David demeura dans la forêt; mais Jonathas retourna en sa maison.

19 És felmenének a Zifeusok Saulhoz Gibeába, mondván: Avagy nem nálunk lappang-é Dávid az erős helyeken az erdőben, Hakila halmán, mely a sivatagtól jobbkézre van?!

Cependant les Ziphéens montèrent vers Saül à Gabaa, disant: Ne voilà-t-il pas que David est caché parmi nous dans les lieux les plus sûrs de la forêt, sur la colline d’Hachila, qui est à la droite du désert.

20 Most azért minthogy lelkednek főkivánsága az, hogy lejőjj, óh király, jőjj le; és a mi gondunk lesz, hogy a királynak kezébe adjuk őt.

Maintenant donc, comme votre âme a désiré que vous descendiez, descendez; mais ce sera à nous à le livrer aux mains du roi.

21 És monda Saul: Legyetek megáldva az Úrtól, hogy szánakoztok rajtam!

Et Saül répondit: Bénis soyez-vous du Seigneur, parce que vous avez été affligés de mon sort.

22 Menjetek azért el, és vigyázzatok ezután is, hogy megtudjátok és meglássátok az ő tartózkodási helyét, és hogy ki látta őt ott, mert azt mondották nékem, hogy igen ravasz ő.

Allez donc, je vous prie, préparez tout avec une grande diligence, agissez avec beaucoup de soin, et considérez le lieu où est son pied, ou qui l’aura vu; car il pense de moi, que je lui tends adroitement des pièges.

23 Annakokáért nézzetek meg és tudjatok meg minden búvóhelyet, a hol ő lappang és minden bizonynyal térjetek vissza hozzám, hogy elmenjek veletek; és ha az országban van, kikutatom őt Júdának minden ezrei között.

Considérez et voyez tous les lieux secrets dans lesquels il se cache, puis revenez vers moi avec quelque chose de certain, afin que j’aille avec vous. Quand il se serait enfoncé dans la terre, je le chercherai parmi tous les mille de Juda.

24 Azok pedig felkelének, és elmenének Zifbe Saul előtt. Dávid pedig és az ő emberei Máon pusztájában valának a mezőségen, a mely a sivatagtól jobbkézre van.

Ainsi les Ziphéens se levant s’en allèrent à Ziph avant Saül: or, David et ses hommes étaient dans le désert de Maon, dans les plaines, à la droite de Jésimon.

25 És elméne Saul az ő embereivel együtt, hogy megkeresse őt. Dávidnak azonban megizenték, és ő leszállott a kőszikláról, és Máon pusztájában tartózkodék. Mikor pedig meghallotta Saul, üldözé Dávidot Máon pusztájában.

Saül alla donc ainsi que ses gens pour le chercher; et on l’annonça à David, et aussitôt il descendit vers le rocher, et il demeurait dans le désert de Maon; ce qu’ayant appris Saül, il poursuivit David dans le désert de Maon.

26 És Saul a hegynek egyik oldalán méne, Dávid és az ő emberei pedig a hegynek másik oldalán. És épen, mikor Dávid nagyon sietett, hogy elmenekülhessen Saul elől, és Saul és az ő emberei már körül is kerítették Dávidot és az ő embereit, hogy megfogják,

Et Saül côtoyait la montagne d’un côté; mais David et ses hommes côtoyaient la montagne de l’autre. Or, David désespérait de pouvoir se sauver de la face de Saül; car Saül et ses hommes environnaient en forme de couronne David et ses hommes, pour les prendre.

27 Akkor érkezék egy követ Saulhoz, mondván: Siess és jőjj! mert a Filiszteusok betörtek az országba.

Et un messager vint vers Saül, disant: Hâtez-vous, et venez, parce que les Philistins se sont jetés sur le pays.

28 Akkor megtére Saul Dávid üldözéséből, és a Filiszteusok ellen ment. Azért hívják azt a hegyet a menekülés kősziklájának.

Saül retourna donc, cessant de poursuivre David, et il marcha à la rencontre des Philistins; c’est pour cela qu’on appela ce lieu le Rocher qui divise.

29 És Dávid elméne onnan, és Engedi erősségei közt tartózkodék.

David monta donc de là, et il habita dans les lieux les plus sûrs d’Engaddi.