1 Sámuel 22
1 Elméne azért onnan Dávid, és elfutott Adullám barlangjába. És mikor meghallották testvérei és atyjának egész háza népe, oda menének hozzá.
Ko ia naʻe ʻalu mei ai ʻa Tevita, pea hao ʻo hoko atu ki he ʻana ʻo ʻAtulami: pea ʻi he fanongo ki ai ʻa hono ngaahi kāinga mo e fale kotoa pē ʻo ʻene tamai, naʻa nau ʻalu hifo ai kiate ia.
2 És hozzá gyűlének mindazok, a kik nyomorúságban valának, és mindazok, a kiknek hitelezőik voltak, és minden elkeseredett ember, ő pedig vezérük lett azoknak; és mintegy négyszázan valának ő vele.
Mo kinautolu kotoa pē naʻe mamahi, mo ia kotoa pē naʻe moʻua, mo ia kotoa pē naʻe loto mamahi, naʻa nau fakakātoa ʻakinautolu kiate ia; pea hoko ia ko e ʻeiki pule kiate kinautolu: pea naʻe ʻiate ia ʻae kau tangata ʻe toko fāngeau nai.
3 És elméne onnan Dávid Miczpába, Moáb földére, és monda Moáb királyának: Hadd jőjjön ide hozzátok az én atyám és anyám, míg megtudom, hogy mit fog cselekedni velem az Isten.
Pea naʻe ʻalu ai ʻa Tevita ki Misipa ʻo Moape: pea naʻe pehē ʻe ia ki he tuʻi ʻo Moape, “ʻOku ou kole kiate koe tuku ke haʻu ʻeku tamai mo ʻeku faʻē, ke nofo kiate koe, ke ʻoua ke u hoko ʻo ʻilo ʻaia ʻe fai ʻe he ʻOtua maʻaku.”
4 És vivé őket Moáb királya elé, és ott maradának vele mindaddig, míg Dávid a várban volt.
Pea naʻa ne ʻomi ʻakinaua ki he ʻao ʻoe tuʻi ʻo Moape: pea naʻa nau nonofo mo ia ʻi he ngaahi ʻaho kotoa pē naʻe nofo ai ʻa Tevita ʻi he ʻana.
5 Gád próféta pedig monda Dávidnak: Ne maradj a várban, hanem eredj és menj el Júda földére. Elméne azért Dávid, és Héreth erdejébe ment.
Pea naʻe pehē ʻe he palōfita ko Kata kia Tevita, “ʻOua naʻa ke nofo ʻi he ʻana; ʻalu, pea ke mole atu ki he fonua ʻo Siuta.” Pea naʻe ʻalu ʻa Tevita, pea hoko atu ki he vaoʻakau ʻo Halete.
6 És meghallotta Saul, hogy előtűnt Dávid és azok az emberek, a kik vele valának; (Saul pedig Gibeában tartózkodék a hegyen a fa alatt és dárdája a kezében vala és szolgái mindnyájan mellette állának).
Pea kuo fanongo ʻa Saula kuo ʻilo ʻa Tevita mo e kau tangata naʻe ʻiate ia (pea naʻe nofo ʻa Saula ʻi Kipea ʻi he lolo ʻakau ʻi Lama, naʻe ʻi hono nima hono tao, pea tuʻu takatakai kiate ia ʻa ʻene kau tamaioʻeiki kotoa pē).
7 Monda azért Saul az ő szolgáinak, a kik mellette állottak: Halljátok meg Benjáminnak fiai! Isainak fia adni fog-é néktek mindnyájatoknak szántóföldeket és szőlőhegyeket, és mindnyájatokat ezredesekké és századosokká fog-é tenni,
Pea naʻe pehē ʻe Saula ki heʻene kau tamaioʻeiki naʻe tuʻu takatakai ʻiate ia, “ʻAe kau Penisimani, mou tokanga mai; ʻe foaki koā ʻe he foha ʻo Sese kiate kimoutolu taki taha ʻae ngaahi ngoue, mo e ngoue vaine, pea ne ngaohi ʻakimoutolu kotoa pē ke ʻeiki ki he ngaahi toko afe, mo e ngaahi toko teau;
8 Hogy mindnyájan összeesküdtetek ellenem? És senki sincs, a ki tudósítana engem, hogy fiam szövetséget kötött Isai fiával? És senki sincs közöttetek, a ki szánakoznék felettem, és megmondaná nékem, hogy fiam fellázította szolgámat ellenem, hogy leselkedjék utánam, mint a hogy e mai napon megtetszik?
koeʻuhi ke mou alea ai ke angatuʻu kotoa pē kiate au, pea ʻoku ʻikai ha tokotaha ʻoku fakahā kiate au kuo alea pau ʻa hoku foha mo e foha ʻo Sese, pea ʻoku ʻikai hamou tokotaha ʻoku ʻofa kiate au, pe fakahā kiate au, kuo langaʻi ʻe hoku foha ʻa ʻeku tamaioʻeiki ke angatuʻu kiate au, ke toitoi ʻo hangē ko ia ʻoku fai he ʻaho ni?”
9 Akkor felele az Edomita Doég, a ki Saul szolgái közt állott: Én láttam, hogy az Isai fia Nóbba ment vala az Akhitób fiához, Akhimélek paphoz.
Pea naʻe toki lea ʻa Toeki ko e tangata ʻItomi, ʻaia kuo fakanofo ki he kau tamaioʻeiki ʻa Saula, ʻo ne pehē, “Naʻaku mamata ki he foha ʻo Sese, naʻe haʻu ia ki Nopi, kia ʻAhimeleki ko e foha ʻo ʻAhitupe.
10 A ki ő érette megkérdé az Urat, és eleséget adott néki, sőt a Filiszteus Góliáth kardját is néki adá.
Pea naʻa ne fehuʻi kia Sihova maʻana, ʻo ne ʻatu kiate ia ʻae meʻakai, mo ne ʻatu kiate ia ʻae heletā ʻa Kolaiate ko e tangata Filisitia.”
11 Akkor elkülde a király, hogy elhívják Akhimélek papot, az Akhitób fiát és atyjának egész házanépét, a papokat, a kik Nóbban valának; és eljövének mindnyájan a királyhoz.
Pea naʻe fekau leva ʻe he tuʻi ke ʻomi ʻa ʻAhimeleki ko e taulaʻeiki, ko e foha ʻo ʻAhitupe, mo e fale kotoa pē ʻo ʻene tamai, ʻae kau taulaʻeiki naʻe ʻi Nopi pea naʻa nau haʻu kotoa pē ki he tuʻi
12 És monda Saul: Halld meg most te, Akhitóbnak fia! Ő pedig monda: Ímhol vagyok uram.
Pea naʻe pehē ʻe Saula, “Ko eni, fanongo, ʻa koe ko e foha ʻo ʻAhitupe. Pea pehē ʻe ia, ʻE hoku ʻeiki ko au eni.”
13 És monda néki Saul: Miért ütöttetek pártot ellenem, te és Isainak fia, hogy kenyeret és kardot adtál néki, és ő érette megkérdezéd az Istent, hogy fellázadjon ellenem, hogy leselkedjék, mint a hogy most történik?
Pea naʻe pehē ʻe Saula kiate ia, “Ko e hā kuo mou alea mo angatuʻu fakataha ai kiate au, ʻa koe mo e foha ʻo Sese, koeʻuhi ʻi hoʻo ʻatu kiate ia ʻae mā, mo e heletā, mo ke fehuʻi ki he ʻOtua koeʻuhi ko ia; koeʻuhi ke angatuʻu ia kiate au, mo toitoi, ʻo hangē ko ia ʻoku fai he ʻaho ni?”
14 És felele Akhimélek a királynak, és monda: Minden szolgáid között kicsoda hűségesebb Dávidnál, a ki a királynak veje, és a ki akaratod szerint jár, és tisztelt ember a te házadban?
Pea naʻe leaange ʻa ʻAhimeleki ki he tuʻi, ʻo ne pehē, “Pea ko hai ʻoku angatonu ʻi hoʻo kau tamaioʻeiki ʻo hangē ko Tevita, ʻaia ko e foha ʻi he fono ki he tuʻi, pea ʻoku ʻalu ʻi hoʻo fekau, pea ʻoku ongoongolelei ʻi ho fale?
15 Vajjon csak ma kezdém-e az Istent ő érette megkérdezni? Távol legyen tőlem! Ne tulajdonítson olyat a király szolgájának, sem atyám egész házanépének, mert erről a dologról semmit sem tud a te szolgád, sem kicsinyt, sem nagyot.
He ko ʻeku kamata fehuʻi ia ki he ʻOtua koeʻuhi ko ia? Ke mamaʻo ia ʻiate au: ke ʻoua naʻa tuku kovi ʻe he tuʻi ha meʻa ʻe taha ki heʻene tamaioʻeiki, pe ki he fale kotoa pē ʻo ʻeku tamai: he naʻe ʻikai ʻilo ʻe hoʻo tamaioʻeiki ha meʻa siʻi ʻi he meʻa ni kotoa pē, [ha meʻa ]siʻi pe [ha meʻa ]lahi.”
16 A király pedig monda: Meg kell halnod Akhimélek, néked és a te atyád egész házanépének!
Pea naʻe pehē ʻe he tuʻi, “ʻAhimeleki, ko e moʻoni te ke mate, ʻa koe, mo e fale kotoa pē ʻo hoʻo tamai.”
17 És monda a király a poroszlóknak, a kik mellette állának: Vegyétek körül és öljétek le az Úrnak papjait, mert az ő kezök is Dávid mellett vala, mert tudták, hogy ő menekül, és még sem mondták meg nékem. A király szolgái azonban nem akarták kezeiket felemelni, hogy az Úrnak papjaira rohanjanak.
Pea naʻe pehē ʻe he tuʻi ki he kau tangata naʻe tuʻu takatakai ʻiate ia, “Mou hanga ʻo tāmateʻi ʻae kau taulaʻeiki ʻa Sihova: koeʻuhi kuo fekuki honau nima mo Tevita pea koeʻuhi naʻa nau ʻilo ʻene hola, pea naʻe ʻikai fakahā ia kiate au.” Ka naʻe ʻikai fie mafao atu honau nima ʻe he kau tamaioʻeiki ʻae tuʻi ke taaʻi ʻae kau taulaʻeiki ʻa Sihova.
18 Akkor monda a király Doégnak: Fordulj nékik te, és rohanj a papokra. És ellenük fordula az Edomita Doég, és ő rohana a papokra. És azon a napon nyolczvanöt embert ölt meg, a kik gyolcs efódot viselének.
Pea naʻe pehē ʻe he tuʻi kia Toeki, “Tafoki koe,” pea ke taaʻi ʻae kau taulaʻeiki. Pea naʻe tafoki ʻa Toeki ko e tangata ʻItomi, ʻo ne taaʻi ʻae kau taulaʻeiki, pea naʻe tāmateʻi ʻi he ʻaho ko ia ʻae tangata ʻe toko valungofulu ma toko nima, ʻaia naʻa nau ʻai ʻae ʻefoti ʻoe tupenu lelei.
19 És Nóbot is, a papok városát fegyvernek élével vágatá le, mind a férfit, mind az asszonyt, mind a gyermeket, mind a csecsemőt; az ökröt és szamarat és bárányt, fegyvernek élével.
Pea ko Nopi ko e kolo ʻoe kau taulaʻeiki, naʻa ne taaʻi ʻaki ʻae mata ʻoe heletā, ʻae kau tangata mo e kau fefine, ʻae fānau mo e tamaiki huhu, ʻae fanga pulu, mo e fanga ʻasi, mo e fanga sipi, ʻaki ʻae mata ʻoe heletā.
20 Akhitób fiának, Akhiméleknek egy fia azonban, a kit Abjáthárnak hívtak, elmenekült, és Dávid után futott.
Pea ko e tokotaha ʻi he ngaahi foha ʻo ʻAhimeleki ko e foha ʻo ʻAhitupe, naʻe ui ko ʻApiata, naʻe hao ia, pea hola kia Tevita.
21 És megmondá Abjáthár Dávidnak, hogy megölette Saul az Úrnak papjait.
Pea naʻe fakahā ʻe ʻApiata kia Tevita ʻae tāmateʻi ʻe Saula ʻae kau taulaʻeiki ʻa Sihova.
22 Dávid pedig monda Abjáthárnak: Tudtam én azt már aznap, mert ott volt az Edomita Doég, hogy bizonyosan megmondja Saulnak. Én adtam okot atyád egész házanépének halálára.
Pea pehē ʻe Tevita kia ʻApiata, “Ne u ʻilo ia ʻi he ʻaho ʻaia naʻe ʻi ai ʻa Toeki ko e tangata ʻItomi, koeʻuhi te ne tala moʻoni ia kia Saula: kuo tupu ʻiate au ʻenau tāmateʻi ʻae kakai kotoa pē ʻoe fale ʻo hoʻo tamai.
23 Maradj nálam, ne félj; mert a ki az én életemet halálra keresi, az keresi a te életedet is, azért te bátorságosan lehetsz mellettem.
Ka ke nofo koe kiate au, pea ʻoua naʻa ke manavahē: he ko ia ʻoku ne kumi ʻeku moʻui, ʻoku ne kumi hoʻo moʻui: ka ʻi hoʻo ʻiate au te ke maluʻia ai.”
