1 Sámuel 19
1 És szóla Saul fiának, Jonathánnak, és a többi szolgáinak, hogy öljék meg Dávidot; de Jonathán, a Saul fia nagyon szereté őt.
Pea naʻe lea ʻa Saula kia Sonatane ko hono foha, pea ki heʻene kau tamaioʻeiki kotoa pē, koeʻuhi kenau tāmateʻi ʻa Tevita.
2 Megmondá azért Jonathán Dávidnak, mondván: Az én atyám, Saul azon van, hogy téged megöljön, azért vigyázz magadra reggel; titkos helyen tartózkodjál és rejtsd el magad.
Ka naʻe loto lelei lahi ʻa Sonatane ko e foha ʻo Saula kia Tevita: pea naʻe fakahā ʻe Sonatane kia Tevita, ʻo pehē, “ʻOku fai ʻe Saula ko ʻeku tamai ke ne tāmateʻi koe: pea ko eni, ʻoku ou kole kiate koe, ke ke vakai kiate koe ke ʻoua ke pongipongi, pea nofo ʻi ha potu lilo, ʻo toitoiʻi koe:
3 Én pedig kimegyek, és atyám mellett megállok a mezőn, a hol te leszesz, és beszélni fogok atyámmal felőled, és meglátom, mint lesz, és tudtodra adom néked.
Pea te u ʻalu ʻo tuʻu ofi ki heʻeku tamai ʻi he ngoue ʻaia ʻoku ke ʻi ai, pea te ma alea mo ʻeku tamai kiate koe; pea ko ia teu mamata ki ai, teu tala kiate koe.
4 És Jonathán kedvezően nyilatkozék Dávid felől az ő atyja, Saul előtt, és monda néki: Ne vétkezzék a király Dávid ellen, az ő szolgája ellen, mert ő nem vétett néked, sőt szolgálata felette hasznos volt néked.
Pea naʻe lea lelei ʻa Sonatane ki heʻene tamai ko Saula kia Tevita, ʻo ne pehē, “Ke ʻoua naʻa fai ha kovi ʻe he tuʻi ki heʻene tamaioʻeiki ko Tevita; koeʻuhi kuo ʻikai te ne fai angahala kiate koe pea koeʻuhi ko ʻene ngaahi ngāue kuo lelei ʻaupito kiate koe:
5 Mert ő koczkára tette életét és megverte a Filiszteust, és az Úr nagy szabadulást szerze az egész Izráelnek. Te láttad azt és örültél rajta; miért vétkeznél azért az ártatlan vér ellen, megölvén Dávidot ok nélkül.
He naʻa ne ʻai ʻene moʻui ki hono nima, pea ne tāmateʻi ʻae tangata Filisitia, pea naʻe fai ʻe Sihova ʻae fakamoʻui lahi maʻa ʻIsileli: naʻa ke vakaiʻi ia: pea ne ke fiefia ai: pea ko e hā ai te ke fai angahala ai ki he toto angatonu, ke tāmateʻi ʻa Tevita taʻehanotuʻunga?”
6 És hallgatott Saul Jonathán szavára, és megesküvék Saul: Él az Úr, hogy nem fog megöletni!
Pea naʻe tokanga ʻa Saula ki he leʻo ʻo Sonatane: pea fuakava ʻa Saula, ʻI he moʻui ʻa Sihova ʻe ʻikai tāmateʻi ia.
7 Akkor szólítá Jonathán Dávidot, és megmondá néki Jonathán mind e beszédeket; és Saulhoz vezeté Jonathán Dávidot, a ki ismét olyan lőn előtte, mint annakelőtte.
Pea naʻe ui ʻe Sonatane ʻa Tevita, pea fakahā ʻe Sonatane kiate ia ʻae ngaahi meʻa ni. Pea naʻe ʻomi ʻe Sonatane ʻa Tevita kia Saula, pea naʻe ʻi hono ʻao ia ʻo hangē ko ʻene ʻi ai ʻi muʻa.
8 A háború pedig ismét megkezdődék, és Dávid kivonula, és harczola a Filiszteusok ellen, és nagy vereséget okozott nékik, és azok elfutának előle.
Pea naʻe toe hoko ʻae tau: pea ʻalu ai ʻa Tevita ʻo tauʻi ʻae kakai Filisitia, pea ne taaʻi ʻakinautolu ʻi he tāmateʻi lahi; pea naʻa nau hola meiate ia.
9 Az Istentől küldött gonosz lélek azonban megszállta Sault, mikor házában ült és dárdája kezében vala; Dávid pedig pengeté a hárfát kezével.
Pea naʻe ʻia Saula ʻae laumālie kovi meia Sihova, ʻi heʻene nofo ʻi hono fale mo e tao ʻi hono nima: pea naʻe tā [ʻene meʻa ]ʻe Tevita ʻaki hono nima.
10 Akkor Saul a dárdával Dávidot a falhoz akará szegezni, de félrehajolt Saul elől, és a dárda a falba verődött. Dávid pedig elszalada, és elmenekült azon éjjel.
Pea naʻe feinga ʻa Saula ke ne veloʻi ʻa Tevita ki he holisi ʻaki ʻae tao; ka naʻe kalo mālie ʻa Tevita, pea velo ʻo tau ʻae tao ki he holisi: pea naʻe hola ʻa Tevita ʻo hao mei hono ʻao ʻi he pō ko ia.
11 És követeket külde Saul a Dávid házához, hogy reá lessenek és reggel megöljék őt. De tudtára adá Dávidnak Mikál, az ő felesége, mondván: Ha meg nem mented életedet ez éjjel, holnap megölnek.
Pea naʻe fekau ʻe Saula ʻae kau tangata fekau ki he fale ʻo Tevita, ke lamasi ia, pea kenau tāmateʻi ia ʻi he pongipongi: pea naʻe tala ʻe Mikale ko e uaifi ʻo Tevita kiate ia, ʻo pehē, “Kapau ʻe ʻikai te ke fakahaofi hoʻo moʻui he poōni, ʻe tāmateʻi koe ʻapongipongi.”
12 És lebocsátá Mikál Dávidot az ablakon; ő pedig elment és elszalada, és megmenté magát.
Ko ia naʻe tukutuku hifo ai ʻe Mikale ʻa Tevita mei he matapā sioʻata: pea naʻe ʻalu ia, pea hola ʻo hao.
13 És vevé Mikál a theráfot és az ágyba fekteté azt, és feje alá kecskeszőrből készült párnát tett, és betakará lepedővel.
Pea naʻe toʻo ʻe Mikale ʻae meʻa fakatātā ʻo tuku ia ki he mohenga, pea ne ʻai ʻae ʻolunga ko e fulufuluʻi kosi ke ʻolunga ʻaki, ʻo ne ʻufiʻufi ʻaki ia ʻae kafu.
14 Mikor pedig Saul elküldé a követeket, hogy Dávidot megfogják, azt mondá: Dávid beteg.
Pea ʻi he fekau ʻa Saula ʻae kau talafekau ke puke ʻa Tevita, naʻe pehē ʻe ia, ʻOku mahaki ia.
15 És Saul elküldé ismét a követeket, hogy megnézzék Dávidot, mondván: Ágyastól is hozzátok őt előmbe, hogy megöljem őt.
Pea naʻe toe fekau ʻe Saula ʻae kau talafekau kenau mamata kia Tevita, ʻo pehē, “Mou ʻomi ia kiate au ʻi hono mohenga, koeʻuhi ke u tāmateʻi ia.”
16 És mikor a követek oda menének: ímé, a theráf volt az ágyban, és feje alatt a kecskeszőrből készült párna volt.
Pea ʻi he hū ki loto ʻae kau tangata talafekau, vakai, naʻe ʻi he mohenga ʻae meʻa fakatātā mo e ʻolunga kuo ngaohi ʻaki ʻae fulufuluʻi kosi.
17 Akkor monda Saul Mikálnak: Mi dolog, hogy engem úgy megcsaltál? – elbocsátád az én ellenségemet, és ő elmenekült. És felele Mikál Saulnak: Ő mondá nékem, bocsáss el engem, vagy megöllek téged.
Pea naʻe pehē ʻe Saula kia Mikale, “Ko e hā kuo ke kākā pehē ai au, mo ke fekau ki hoku fili ke ʻalu, pea kuo ne hao?” Pea pehē ʻe Mikale kia Saula, naʻe pehē mai ʻe ia, Tuku ke u ʻalu; he ko e hā te u tāmateʻi ai koe?”
18 Dávid pedig elfutván, megszabadula; és elment Sámuelhez Rámába, és elbeszélte néki mindazt, a mit Saul vele cselekedett. Elméne ezután ő és Sámuel, és Nájóthban tartózkodának.
Ko ia naʻe hola pea hao ʻa Tevita, ʻo ne ʻalu kia Samuela ki Lama, ʻo ne tala kiate ia ʻaia kotoa pē kuo fai ʻe Saula kiate ia. Pea naʻa na ō mo Samuela ʻo nofo ʻi Naoti.
19 És tudtára adák Saulnak, mondván: Ímé Dávid Nájóthban van, Rámában.
Pea naʻe tala kia Saula, ʻo pehē, Vakai, ʻoku ʻi Naoti ʻa Tevita ʻi Lama.
20 Követeket külde azért Saul, hogy Dávidot fogják meg. A mint azonban meglátták a prófétáknak seregét, a kik prófétálának, és Sámuelt, a ki ott állott, mint az ő előljárójuk; akkor az Istennek lelke Saul követeire szállott, és azok is prófétálának.
Pea naʻe fekau ʻe Saula ʻae kau tangata ke puke ʻa Tevita: pea ʻi heʻenau mamata ki he kau palōfita ʻoku malanga, kae tuʻu ʻa Samuela ʻaia ko honau tauhi, naʻe hoko ʻae laumālie ʻoe ʻOtua ki he kau tangata fekau ʻa Saula, pea malanga foki mo kinautolu.
21 Mikor pedig megmondták Saulnak, más követeket külde, és azok is prófétálának. Akkor harmadízben is követeket külde Saul, de azok is prófétálának.
Pea ʻi he fakahā ia kia Saula, naʻa ne fekau atu ʻae kau tangata kehe, pea naʻe malanga ʻakinautolu foki. Pea naʻe ʻave ʻe Saula ʻae kau tangata fekau ho hono liunga tolu, pea naʻa nau malanga foki.
22 Elméne azért ő maga is Rámába. És a mint a nagy kúthoz érkezék, mely Székuban van, megkérdezé, mondván: Hol van Sámuel és Dávid? És felelének: Ímé Nájóthban, Rámában.
Pea naʻe toki ʻalu ia foki ki Lama pea hoko atu ki he fuʻu luo vai ʻaia ʻoku ʻi Sikiu: pea naʻe fehuʻi ʻe ia ʻo pehē, “ʻOku ʻi fē ʻa Samuela mo Tevita?” Pea pehē ʻe he tokotaha, Vakai, ʻoku na ʻi Naoti ʻi Lama.
23 És elméne oda Nájóthba, Rámában. És az Istennek lelke szálla ő reá is, és folytonosan prófétála, míg eljutott Nájóthba, Rámában.
Pea ne ʻalu ki ai ki Naoti ʻi Lama: pea hoko kiate ia foki ʻae Laumālie ʻoe ʻOtua, pea naʻe ʻalu pe ia, ʻo malanga, ʻo feʻunga mo ʻene hoko ki Naoti ʻi Lama.
24 És leveté ő is ruháit, és prófétála, ő is Sámuel előtt és ott feküvék meztelenül azon az egész napon és egész éjszakán. Azért mondják: Avagy Saul is a próféták közt van-é?
Pea naʻa ne toʻo foki hono ngaahi kofu, ʻo malanga pehē pē ʻi he ʻao ʻo Samuela, pea naʻe tokoto hifo taʻekofu ia ʻi he ʻaho kotoa ko ia mo e pō kotoa ko ia. Ko e tupunga ia ʻoe pehē, “He kuo kau ʻa Saula foki mo e kau palōfita?”
