1 Sámuel 16

1 És monda az Úr Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódol még Saul miatt, holott én megvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izráel felett? Töltsd meg a te szarudat olajjal, és eredj el; én elküldelek téged a Bethlehemben lakó Isaihoz, mert fiai közül választottam magamnak királyt.

Gospod je rekel Samuelu: »Doklej boš žaloval za Savlom, glede na to, da sem ga zavrnil od kraljevanja nad Izraelom? Napolni svoj rog z oljem in pojdi, poslal te bom k Betlehemcu Jeseju, kajti med njegovimi sinovi sem si priskrbel kralja.«

2 Sámuel pedig monda: Hogyan menjek el!? Ha meghallja Saul, megöl engemet. És monda az Úr: Vígy magaddal egy üszőt, és azt mondjad: Azért jöttem, hogy az Úrnak áldozzam.

Samuel je rekel: »Kako lahko grem? Če Savel to sliši, me bo ubil.« Gospod je rekel: »Vzemi s seboj telico in reci: ›Prišel sem, da žrtvujem Gospodu.‹

3 És hívd meg Isait az áldozatra, és én tudtodra adom, hogy mit cselekedjél, és kend fel számomra azt, a kit mondándok néked.

H klavni daritvi pokliči Jeseja, jaz pa ti bom pokazal kaj boš storil in mazilil mi boš tistega, ki ti ga imenujem.«

4 És Sámuel megcselekedé, a mit az Úr mondott néki, és elment Bethlehembe. A város vénei pedig megijedének, és eleibe menvén, mondának: Békességes-é a te jöveteled?

Samuel je storil to, kar je Gospod govoril in prišel v Betlehem. Starešine mesta pa so trepetali ob njegovem prihodu in rekli: »Ali prihajaš miroljubno?«

5 Ő pedig felele: Békességes; azért jöttem, hogy áldozzam az Úrnak. Szenteljétek meg azért magatokat, és jertek el velem az áldozatra. Isait és az ő fiait pedig megszentelé, és elhívá őket az áldozatra.

Rekel je: »Miroljubno. Prišel sem, da darujem Gospodu. Posvetite se in pridite z menoj h klavni daritvi.« In Jeseja in njegove sinove je posvetil ter jih poklical k daritvi.

6 Mikor pedig bemenének, meglátta Eliábot, és gondolá: Bizony az Úr előtt van az ő felkentje!

Pripetilo se je, ko so prišli, da je pogledal na Eliába in rekel: »Zagotovo je Gospodov maziljenec pred njim.«

7 Az Úr azonban monda Sámuelnek: Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van.

Toda Gospod je rekel Samuelu: »Ne glej na njegovo obličje ali na višino njegove postave, ker sem ga odklonil, kajti GOSPOD ne vidi, kakor vidi človek; kajti človek gleda na zunanji videz, toda Gospod gleda na srce.«

8 Szólítá azért Isai Abinádábot, és elvezeté őt Sámuel előtt; ő pedig monda: Ez sem az, kit az Úr választa.

Potem je Jese poklical Abinadába in ga primoral, da gre pred Samuela. In ta je rekel: »Niti tega Gospod ni izbral.«

9 Elvezeté azután előtte Isai Sammát; ő pedig monda: Ez sem az, a kit az Úr választa.

Potem je Jese primoral Šamája, da gre mimo. Rekel je: »Niti Gospod ni izbral tega.«

10 És így elvezeté Isai Sámuel előtt mind a hét fiát; Sámuel pedig mondá Isainak: Nem ezek közül választott az Úr.

Ponovno, Jese je primoral sedem svojih sinov, da gredo mimo pred Samuelom. Samuel je rekel Jeseju: » Gospod ni izbral teh.«

11 Akkor monda Sámuel Isainak: Mind itt vannak-é már az ifjak? Ő pedig felele: Hátra van még a kisebbik, és ímé ő a juhokat őrzi. És monda Sámuel Isainak: Küldj el, és hozasd ide őt, mert addig nem fogunk leülni, míg ő ide nem jön.

Samuel je rekel Jeseju: »Ali so tukaj vsi tvoji otroci?« Rekel je: »Ostaja še najmlajši in glej, on varuje ovce.« Samuel je rekel Jeseju: »Pošlji in privedi ga, kajti ne bomo sedli dol, dokler on ne pride sèm.«

12 Elkülde azért, és elhozatá őt. (Ő pedig piros vala, szép szemű és kedves tekintetű.) És monda az Úr: Kelj fel és kend fel, mert ő az.

Poslal je in ga privedel noter. Torej bil je rdečkast in hkrati lepega obličja in čeden na pogled. In Gospod je rekel: »Vstani, mazili ga, kajti to je on.«

13 Vevé azért Sámuel, az olajos szarut, és felkené őt testvérei között. És attól a naptól fogva az Úrnak lelke Dávidra szálla, és azután is. Felkele azután Sámuel és elméne Rámába.

Potem je Samuel vzel rog olja in ga mazilil v sredi njegovih bratov. Gospodov Duh je prišel na Davida od tega dne dalje. Tako je Samuel vstal in odšel v Ramo.

14 És az Úrnak lelke eltávozék Saultól, és gonosz lélek kezdé gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett.

Vendar pa je Gospodov Duh odšel od Savla in zli duh od Gospoda ga je nadlegoval.

15 És mondának Saul szolgái néki: Ímé most az Istentől küldött gonosz lélek gyötör téged!

Savlovi služabniki so mu rekli: »Glej torej, nadleguje te zli duh od Boga.

16 Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, kik körülötted vannak, hogy keressenek olyan embert, a ki tudja a hárfát pengetni, és mikor az Istentől küldött gonosz lélek reád jön, pengesse kezével, hogy te megkönnyebbülj.

Naj naš gospod sedaj zapove svojim služabnikom, ki so pred teboj, da poiščejo človeka, ki je spreten igralec na harfo. Zgodilo se bo, ko bo nad teboj zli duh od Boga, da bo igral s svojo roko, tebi pa bo dobro.«

17 És monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek tehát számomra olyan embert, a ki jól tud hárfázni, és hozzátok el hozzám.

Savel je svojim služabnikom rekel: »Priskrbite mi torej človeka, ki lahko dobro igra in ga privedite k meni.«

18 Akkor felele egy a szolgák közül, és monda: Ímé én láttam a Bethlehemben lakó Isainak egyik fiát, a ki tud hárfázni, a ki erős vitéz és hadakozó férfiú, értelmes és szép ember, és az Úr vele van.

Potem je eden izmed služabnikov odgovoril in rekel: »Glej, videl sem sina Betlehemca Jeseja, ki je spreten v igranju, močan, hraber mož, bojevnik, razsoden v zadevah in ljubke osebnosti in Gospod je z njim.«

19 Követeket külde azért Saul Isaihoz, és monda: Küldd hozzám a fiadat, Dávidot, ki a juhok mellett van.

Zato je Savel poslal poslance k Jeseju in rekel: »Pošlji mi svojega sina Davida, ki je z ovcami.«

20 Isai pedig vőn egy szamarat, egy kenyeret, egy tömlő bort és egy kecskegödölyét, és elküldé Saulnak az ő fiától, Dávidtól.

Jese je vzel osla, obloženega s kruhom, vinski meh, kozlička in jih po svojem sinu Davidu poslal k Savlu.

21 Mikor pedig Dávid elméne Saulhoz és megálla előtte, az igen megszerette őt, és fegyverhordozója lőn néki.

David je prišel k Savlu in stal pred njim in on ga je silno vzljubil in postal je njegov nosilec bojne opreme.

22 És elkülde Saul Isaihoz, mondván: Maradjon Dávid én nálam, mert igen megkedveltem őt.

Savel je poslal k Jeseju, rekoč: »Pusti Davida, prosim te, stati pred menoj, kajti našel je naklonjenost v mojem pogledu.«

23 És lőn, hogy a mikor Istennek lelke Saulon vala, vette Dávid a hárfát és kezével pengeté; Saul pedig megkönnyebbüle és jobban lőn, és a gonosz lélek eltávozék tőle.

Pripetilo se je, ko je bil zli duh od Boga nad Savlom, da je David vzel harfo in igral s svojo roko. Tako je bil Savel osvežen in bilo mu je dobro in zli duh je odšel od njega.